2013. június 13., csütörtök

Émile Zola: Hölgyek öröme

És ismét egy elmaradás pótlása klasszikusok tekintetében. Egy cseppel kevesebb lett az óceánban. :D

Denise egy fiatal francia vidéki lány, aki szerencsét próbálni érkezik Párizsba két testvérével. Bízik abban, hogy rég nem látott, szabászattal foglalkozó rokonaik jó szívvel fogadják, munkát adnak neki, amiből eltarthatja testvéreit. Számításai azonban nem jönnek be, mivel ők is épphogy oda tudják varázsolni a mindennapi kenyerüket az asztalra. A fiatal lánynak sürgősen megoldást, leginkább munkát kell találnia. A kiskereskedelem haldoklik és ez leginkább az újkeletű, impozáns nagyáruháznak "köszönhető", a Hölgyek Örömének, amelyet Octave Mouret alapított, aki egyrészről rendkívül jó üzletemberként meglátja a benne rejlő lehetőségeket, másrészről kíméletlenül tapossa el a családi vállalkozásokat. A vélemények megoszlanak, nyilván mindenki a saját érdekét nézi, de kétségtelen, hogy a vásárlók inkább betérnek a nagy áruházba, amelyben egyszerre mindent megkapnak, ráadásul árban sem vehetik fel a versenyt a kiskereskedők a Hölgyek Öröme nyújtotta kínálattal.

Denise is egyik csodálatból a másikba esik az áruház láttán, és bármennyire is tudja, hogy megbántja ezzel rokonait, elszegődik alkalmazottnak a rivális óriásvállalathoz. A kezdet nagyon nehéz, hiszen a divat az alkalmazottakat is megfertőzte, hozzájuk képest a lány csak egy toprongyos, vidéki kis fruska, aki mindenképpen kilóg a sorból. Attól pedig még rosszabb lesz a helyzete, hogy a fiatal, jóképű főnök is szemet vet rá, mint ahogy szinte minden nőre a környezetében. De talán most más a helyzet, ez a lány nem adja olyan könnyen magát.
Rendkívüli társadalom-, illetve korrajzot szemléltet Zola igen realisztikus módon. Valahol vicces, mégis szörnyű érzés volt olvasni azokról az asszonyokról, akiknek csak a ruha volt a minden, egy árleárazásnál képesek voltak eszüket veszteni. Még ismerős is volt...
"A vásárló hölgyek fulladoztak, arcuk sápadt volt, szemük ragyogott.
Mintha az áruház minden csábítása itt egyesült volna egy végső
kísértésben, mintha itt lett volna a bukás rejtett hálószobája, az az
elveszejtő zug, ahol a legerősebbek is elbuknak. A kezek belemerültek a
felhalmozott csipkékbe, és megittasultan remegtek."
A lány teljesen kirí ezekből a pénzhajhász, édek-ellenérdek küzdelemmel
átitatott mindennapokból, de szerencsére kemény fából faragták, egyenes derékkal áll, aki
talán képes egy tékozló lelket megmenteni.

Zola is kellemes csalódás volt számomra, nem mintha meg tudnám magyarázni, miért kezdek bele ilyen nehezen a klasszikusokba. A végén mindig nagyon kellemesen csalódok!
Jöhet a Nana, Zolára fel!


8/10

Nincsenek megjegyzések: