2013. február 20., szerda

Aimee Agresti: Megbűvölve


Ritkán akad a kezembe olyan könyv, amit egyik oldalon szerettem a következőn utáltam, aztán unatkoztam...
Ezzel az olvasmánnyal bizony így jártam. Kár volt majd' 600 oldalt írni, sokkal pörgősebb, feszesebb és nem utolsó sorban izgalmasabb lehetett volna.

Az alap ötlet nagyon tetszett.

Terra tizenhat éves. Két másik iskola társával gyakornoknak állhatnak a gyönyörű Lexington szállodában!
A lány izgatottan veti bele magát, hogy mindent megtanuljon, amit csak a karót nyelt főnöke Aurelia megkíván tőle.
Maga a szállodáról szóló részek-mint hogy Al Capone is lakott itt nagyon tetszettek, sőt az apró műhely titkok is, szó szerint magam előtt láttam, bebarangoltam a gyönyörű hotelt. Illetve maga a hangulat nagyon jól lett megteremtve, végig olyan sötéten láttam mindent, olyan baljóslatúnak.

Viszont a történet vezetést lassúnak találtam, sokszor elkalandozott a gondolatom amíg arra vártam, hogy történjen valami. A rejtélyek, furcsa dolgok is kicsit erőltetetten jelennek meg, minden ilyesmibe szó szerint beleütköznek a szereplők. Így nem volt olyan izgalmas.
Természetesen a szerző beleszőtte a szerelmi szálat is, ilyen zsenge korú szereplőknél ez már elvárás.

Jó sok kérdés felvetődik már az első oldalakon, amire persze választ várunk, számomra egy-két ilyen felvetés megválaszolatlan maradt, ilyen Terra múltja is, vagyis hogy valójában ki Ő? 

Nagyon szeretem az angyalos történeteket ,úgyhogy azt hiszem adok esélyt a következő résznek is.

A borító nagyon szép és attól függetlenül, hogy puha fedeles remekül bírja a strapát.


2013. február 16., szombat

W. Bruce Cameron: Egy kutya négy élete


Egy hónapon belül ez a második kutyás könyvem, ennek ellenére megunhatatlan. Imádom a kutyákat! Gyerekként haza akartam vinni az összeset, felnőttként tudom, hogy még nincs aki ellássa, nőni kell a gyerekeimnek vagy kell egy gazdag férj, aki eltart. J

Naná, hogy a borító fogott meg először. Zöld, imádom a zöldet, bármelyik árnyalatát és persze a kicsi kutyák. Nincs is annál helyesebb, mint egy kölyök állatka. A címe nem annyira tetszik, az eredeti jobban bejött, de gondolom ezt a marketingesek jobban tudják.

Mi is van a borítón belül: Minden kutya a mennybe kerül…. kivéve, ha elintézetlen feladatuk maradt itt, a Földön. Történet főszereplője egy aranyos kutyus, több életen keresztül próbál rájönni arra, hogy mi is az élete célja. Első történet nagyon rövidre sikeredik. Egy kóborló anyakutya négy kölyöknek ad életet, akik pár hónapig szabadon élnek, tanulnak életben maradni. Majd befogja őket egy kutyákat túlzottan is szerető hölgy, akinek már így is megszámlálhatatlan ebe gyűlt össze a kerti kenelben. Persze az állatmentők ezt nem nézik jó szemmel, így begyűjtik őket.
Főhősünk második élete, melyben golden retrivernek születik, sokkal hosszabbra sikeredik. Ez sem kezdődik vidáman, de utána annál szebb kutya élet jut neki. Mikor a végleges gazdáihoz kerül a Bailey nevet kapja. Nagy szeretettel fogadják, gondoskodnak róla, de hát senki sem él örökké. Naná, hogy sírni kellett a végén. Rákerestem az amerikai borítóra, szépséges.


Harmadik életében egy igazi munkakutyát ismerünk meg, egy gyönyörű németjuhász kutyát, mely Ellie névre hallgat. Kereső kutyaként dolgozik egy rendőr mellett. Izgalmas élet, sikerekben gazdag élet, szerető gazdi mellett leélt élet.
Negyedik életében gyönyörű, fekete labradornak született, aki kicsit megkeseredett. Furcsa nekem a könyvben, hogy minden életére visszaemlékszik és ez már a kutyát is zavarja, ő sem érti, hogy miért kell már negyedszerre megszületnie. Azután rájött és az olvasónak tele kell sírnia minimum egy zsebkendőt.
Még egy borító kép, ez nem annyira tetszik, de nem tudtam ellenállni az orrának. 


Ismét rájöttem, hogy kell nekem kutya, aki hűséges, aki barát, aki tudja mikor kell az emberhez jönnie és a szeretetét önzetlenül átadni. Annyira tetszett a könyvben, ahogy leírják, hogy a kutya mennyire megérzi az emberek érzésit. Szerettem, szeretném még többször elolvasni.
10/9

2013. február 15., péntek

Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére


Nagy betűs szégyen, hogy nem olvastam még a könyvet, sőt, a filmet sem láttam. Vannak még ilyen "szégyellnivalóim"...
Lehet valami úgy nyomasztó, hogy közben vicces? Lehet-e úgy röhögni, hogy közben sírni van kedvünk? Persze,  én is reménykedtem közben, hogy a végén a pofájába röhögünk az Üzemnek, és az nem fog minket bedarálni. Csak McMurphy-t ne! Csak a Főnököt ne! - próbáltam egyezkedni, alkudozni az íróval a regény végéig, de a csudába' is ezekkel az önpusztító amerikai írókkal! A regény első fele csupa zűrzavar és Köd volt számomra, de McMurphy megjelenése mindent megmutatott a maga nyomasztó valóságában. Hát kellett ez nekünk?

A fészekalja csibe észreveszi, hogy az egyikükön vércsepp van, erre aztán nekiállnak csipkedni, s addig csípik-csipkodják, amíg szét nem szedik a csibét ízekre. Csak ám a csiri-biri-muriban több is összevérződik, s akkor ők jönnek sorra. Aztán megint összevérződik egy csomó, és őket csipkodják agyon, mindig több kerül a terítékre. Két-három óránál nem kell hozzá több, és az egész fészekalja szétszedi egymást, pajtás. Énnekem elhiheted, én már láttam ilyet. Az emberben megfagy a vér. Másképp nem is lehet védekezni ellene... már a csirkéknél... csak úgy, hogy az ember sapkát húz a szemükre. Akkor aztán nem látnak semmit.

 9/10

2013. február 13., szerda

C.S.Lewis: Narnia 2- Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény


Gyorsan elolvastam a Narnia krónikái 2. részét is, és bevallom, hogy jobban tetszett. Az első is klassz volt, de az amolyan bevezető rész, ebben pedig végre többet izgulhattam.
Az első könyvben megemlített csodaalmából készített ruhásszekrénynek jutott nagy szerep, és ez mellé tett Lewis 4 drága gyermeket. Testvéreket, akik boldogok, a háború tőlük távol zajlik, nekik mégis sikerül belecsöppenniük egy másik háborúskodásba: a narniai küzdelmekbe, amelyekben nagy szerepet kapnak.

A boszorkány visszahozta a Birodalomba az örök tél, az örök hó, az örök hideg, a csupaszság, a kőszobrok világát, ahol még karácsony sincs. Ide csöppent be először Lucy, a szekrényen keresztül, és senki nem hitt neki, amíg.....

Hirtelen ott terem mind a négy gyerek, a két lány és a két fiú, és ismét szembekerül egymással a jó és a rossz: mind a gyermekek között, mind pedig a boszorkány és Aslan között.
Aslannak, az oroszlánnak jó oka volt, hogy visszatérjen.

Ugorjatok be ti is a szekrényetekbe, hátha átléptek Narnia világába! Ha pedig nem sikerül....?- üljetek le és olvassátok el a könyvet, hogy megtudjátok megérkezett-e a Mikulás, vagy, hogy csiripeltek-e végre a madarak...

Harmat Kiadó
2012

C.S.Lewis: Narnia 1. A varázsló unokaöccse


Egész életemben elkerültek a varázslatos ifjúsági és gyermekkönyvek. Egész egyszerűen nem érdekeltek, mindig úgy gondoltam, hogy nem pocsékolhatom ilyen történetekre az életemet, amikor sokkal több engem érdeklő, komoly(abb) művek is vannak. Aztán másfél éve megfertőződtem HP-rel, idén elcsábultam a Csillagpor-ra és a Lányom jóvoltából, az ő figyelemfelhívása miatt (pedig még nem is olvasta, csak érdekelni kezdte) elolvastam egy másikat, és végül eljutottam Narniához. Tehát nem volt egyenes utam idáig, de be kell vallanom, hogy felnőtt kikapcsolódásnak éppen megfelelő, sőt még gondolkodásra is adott egy kis okot, néhány percet.

Digory, egy kisfiú éppen nagyon beteg édesanyjával a rokonoknál lakik, Andrew bácsinál, a gonosz és megközelíthetetlen mogorva nagybácsinál és Letty néninél, a kedves hölgynél, akik  testvérüket ápolják és vigyáznak annak kisfiára Digory-ra.
A gyermek unalmas pillanataiban megismerkedik a szomszéd kislánnyal Pollyval, akinek nem kell a szomszédba menni egy kis izgalom és csíny kedvéért. Kettőjük kalandjaként nemsokára, egy rosszul kivitelezett padlás-expedíció kapcsán egyenesen a zord Andrew bácsi szobájában kötnek ki, akiről kiderül, hogy varázsló! Nem is akármilyen: egy nagyon bátortalan és félős varázsló.

Itt kezdődik a két gyerek utazása oda-vissza a mi világunk és az egyéb világok között, ahova egyszer csak megérkezik a nagybácsi is. Hogy, hogyan lesz belőle fa, vagy éppen milyen boszorkánnyal ismerkednek meg, és, hogy az oroszlán, aki az állatok királya itt milyen pozíciót tölt be, ahhoz el kell olvasni a könyvet, amelyből megtudhatjuk, hogyan is alakul meg Narnia.
A történetben szembekerül egymással a jó és a rossz, a gyerekek, s főleg a kisfiúnak komoly döntéseket kell meghoznia, amely kapcsán minden olvasó, s főleg minden gyerek átgondolhatja az ő számára fontosnak ítélt dolgokat, ő mit tenne, s ez egy jó beszélgetésre is alkalmat ad.

Mindenképpen folytatom hamarosan!


Harmat Kiadó
2012