2013. január 6., vasárnap

Kari Hotakainen: Az életkereskedő


Szeretem a könyvek borítójával kezdeni, talán mert azt látjuk meg először, talán mert nem csak nekem fontos, talán mert szeretem, ha szép. Ez egy igazán jól sikerült borító lett, szeretem a rajzolt borítókat, valamiért nagyon közel állnak a szívemhez. Ráadásul, ha megismerjük a történetet kiderül róla, hogy egy hatalmas spoiler, így akármikor ránézek, mindig emlékezhetek Salmére és családjára.


Egy kiégett író téma hiányában meglepő üzletet ajánl Salme Malmikunnasnak: hétezer euróért megvásárolja az asszony hosszú életének igaz történetét. A nyugdíjas nő sokat gondolkodik, de mivel segíteni akar családjának beleegyezik, mesélni kezd, és az író elé tár mindent, ahogy ő emlékszik rá. Férje, Paavo némaságát és három gyermekük Helena, Maija és Pekka házasságát, munkáját, nehézségét, életük egy apró részletét.

De vajon az író valóban úgy írja meg a történetet, ahogy megállapodtak? És Salme vajon a teljes igazságot mondja el?

Az elején furcsa volt a beszédek előtti gondolatjelek hiánya, de ráeszméltem, hogy ezek hosszú monológok, itt senki nem szakítja meg a másikat a mondanivalójában. Salme mesél úgy, ahogy ő tudja, majd megismerhetjük a történet másik oldalát, ahogy valóban megtörtént. Salme a bezárt fonalboltjukból több száz képeslapot hozott el, amiből minden második héten küld a gyermekeinek egyet – egyet, kis gondolatokkal megfűszerezve. Ez az ötlet nagyon tetszett, ha kicsit aktívabb lennék nekem is meg kellene csinálnom valamilyen formában. A képeslapokból párat olvasás közben is megismerhetünk.

A számomra legjobb és legmegrendítőbb a történetben, ahogy a három testvér a történet közben egyre közelebb kerülnek egymáshoz, valamint az apa, aki a történet vége felé feladja némaságát.

Kari Hotakainen könyve megindító regény a jelen korról, amelyben minden adás-vétel tárgya, és amelyben valódi dolgok helyett egyre inkább csak szavakkal és képekkel kereskedünk. Viszont olvasás közben sokszor elkalandozott a gondolatom, kevertem a neveket, a vezetékneveket már ki sem mondtam

9/10

Nincsenek megjegyzések: