Thomas Chagnaud:Másvalaki

Vártam ezt a könyvet, mert ezek thrillerre hajazó, modern krimiféleségek eléggé bejönnek nekem, ha elég izgalmas, pörgős. Na pont ezek hiányoztak ebből a történetből.

Az alapötlet - van egy középkorú magányos nő, aki internetes társkeresés csapdájába esik, függő lesz, túllő a célon...
Ez eddig okés is, csak a megvalósítás nekem nem jött át.... Cecile nekem unszimpatikus volt, semmi pozitív érzelmet nem váltott ki belőlem, sőt... igazán meg sem értettem a csajt... millió magányos, becsapott, átvert, kihasznált ember van mégsem vesztik el az eszüket, erkölcsüket, tartásukat...

Túlzónak és nagyon mesterkéltnek találtam a könyvet, minden szempontból. Egy-egy percre sikerült megcsillantania valamit a második könyves szerzőnek...kicsit kiforrva jó stílusa lesz, csak még gyúrnia kellett volna ezt a történetet.

196 oldalba belesűríteni egy életet, na meg még, hogy izgalmas, pörgős is legyen, nagy kihívás, sajnos ezen most a szerző picit el is csúszott.

Furcsa volt, és nekem néhol ellentmondásos.

Abraham Verghese: Könnyek kapuja

Ez a könyv alaposan meglepett. Nem tudom pontosan mire számítottam vele kapcsolatban, de talán valami színes kavalkádra, fejkapkodásra, sok szereplőre, érthetetlen érzésekre és viszonyokra. Ha India vagy Afrika kerül szóba, akkor nekem ezek jutnak eszembe.

Helyette kaptam egy tiszta, érhető, higgadt és mesélős elbeszélésmódot. A regény terjedelméhez képest kevés szereplőt. Egy tiszta szívű és érzékeny narrátort, aki a főszereplő ikerfiúk egyike.

Egy viszonylag bonyodalmas családtörténetet, ami az elbeszélésmódnak köszönhetően mégis teljesen világos volt.

Nagyon szerettem olvasni. Megnyugtatott. Menekültem ebbe a világba, az etióp főváros adományokból fenntartott, három orvossal működő, szegény kórházába. Holott volt itt gyilkosság, politika, árulás, súlyos betegségek, minden. És mégis. Az író olyan nyugalommal, higgadtan, mégis színesen meséli a történteket, hogy nem lehet nem szeretni. Talán ezt nevezik bölcsességnek? Indulatok helyett megpróbálni megkeresni a dolgok mögötti összefüggéseket és elfogadni a megváltoztathatatlant? A jót keresni mindenben? Megbocsátani?

Azt hiszem igen.

Multikulturális, kissé szentimentális, szelíd, elfogadó regény ez, de talán éppen ezért tetszett nagyon. És persze, mert nagyszerűen van megírva, élvezet olvasni. A benne szereplő borzalmak ellenére az élet emberi oldalát mutatta nekem.

(Hadd tegyem még hozzá, hogy számomra elképesztő, hogy egy orvos ilyen összeszedett, jól felépített, színes regényt képes írni. Hivatásos írókat meghazudtolva… Tökéletesen érhetően, az olvasóit nem túlterhelve beleszőve a történetbe bizonyos betegségek, műtétek leírását.)

Isabel Allende: Távoli sziget

Megint egy olyan könyv, amely ugyan friss megjelenésű, viszont a szerzője igencsak híres, tett már le az asztalra maradandó történeteket. Megkockáztatnám, hogy a Kísértetház c. regénye már klasszikusnak tudható be. Nekem ez volt az első könyvem tőle, hiába ismerőseim évek óta tartó noszogatása, hogy vegyek már kézbe tőle mindenképpen egy könyvet. Persze nem a nemakarás volt az oka, csak ismét így alakult. De végre eljött a pillanat, és Allende számíthat a további közreműködésemre is! :-) Gyönyörűen ír, még a hosszadalmas részletekbe menő (mert abból van bőven) leírásai sem unalmasak, hanem szárnyalunk vele a képzelet hullámain. Jó, ez picit giccses lett, de tényleg nagyon szépen ír.

Nagyon szeretem, amikor egy író olyan témához nyúl, amelyben személyesen érintett, és az adott témakörben íródott mű hátterében érezhető az alapos felkészültség, kutatómunka. Na itt pont ez a helyzet, és olvastam is az írónővel egy riportot, hogy rengeteg dolog ragadja meg Őt nap, mint nap, és ezekre a történetekre helyezi rá adott szakaszokban szinte az egész életét. Na valahogy így volt, persze nem szó szerint idéztem. De a lényeg, hogy nagyon alapos a munka, a történelmi háttér is nagyon korrekt, pontos módon van lefestve.

Zarité a főszereplője a történetnek, aki az 1700-as években rabszolgaként látta meg a napvilágot a karibi Saint-Domingue szigetén. Az egész történet körülötte forog, életét körbeveszi rengeteg ember, akik mind nagy hatással vannak sorsa alakulásában. Abban mindenképp szerencséje van, hogy gyermekként nem a cukornádültetvényre kerül, így a komolyabb, sokszor emberéleteket követelő munkától mentesül, ugyanakkor szerencsétlenségére Valmorain gazda házához kerül, ahol annak családjára kell éveken keresztül gondot viselnie, továbbá a gazda "igényeit" kielégítenie. Eleinte őszinte gyermeki mivoltában, később nőiességében is súlyosan bántalmazzák a fiatal leány, később asszonyt, de mindvégig úgy tűnik, hogy nagyon kemény fából faragták, az őt sújtó szörnyűségek mind erősebbé teszik. Erre az erőre nagyon nagy szüksége van, hiszen küzd szerelméért, méltóságáért, és ami a legfontosabb, maga és családja szabadságáért. Kitartása emberfeletti, és élete summázásaként megállapítja, hogy mindennek ellenére bizony jó csillagzat alatt született.

Attól teljesen függetlenül, hogy időben, térben, élethelyzetben teljesen távol van a történet, az írónő minden erőfeszítés nélkül sokat tanított a tartásról, a nőiességről és a hitről. Mindvégig a Gyökerek c. híres film pergett a szemeim előtt, ami szintén nagyon megragadott annak idején. A rabszolga felszabadításért folytatott küzdelem történelmi, politikai, emberi hátteréről, úgy gondolom, hitelesen és alaposan tudhatunk meg többet. Tényleg nem értem, hogy maradhatott ki az életemből eddig Allende, de mint fent is ígértem, nyilván másképp lesz ezután.

Chaim Potok: Asher Lev öröksége

Huh, imádom ezt a történetet! Már az első rész is teljesen kiiktatott a külvilágból. Több apropója is van az olvasásnak. Nagyon kíváncsi voltam a történet folytatására, mivel az elsőt is kedvenccé avanzsáltam. Másrészt jelentkeztem egy kihívásra, amely kötelezettségvállalással jár, és ebben ez a könyv is szerepel. Harmadsorban nagyon rég kértem kölcsön, úgyhogy szeretném visszaadni! Bár erős a gyanúm, hogy előbb-utóbb a saját könyvespolcomon is ott fog csücsülni.

Mi változott Asher életében? Felnőtt. Franciaországban él. Felesége, két gyönyörű gyermeke és nagy sikere van a művészvilág berkein belül. A világ minden táján felismerik, összesúgnak a háta mögött. Ki ezért, ki azért. Merthogy még mindig megosztja, főként a vallásos embereket. Művészete nem egyértelmű, mármint a befogadóközönségnek. De saját magával is tovább birkózik. Valahogy az egész életét, mindennapjait egy szüléshez hasonlítanám. Folyamatosan rágódik a való és az elvont világ között. De közben ott van a családja is, akiknek szükségük lenne rá hús-vér férfiként. Szerencsére csodálatos feleséggel áldotta meg az ég, ő talán az egyedüli a történetben, aki megérti őt.

Jichák bácsikája hirtelen halála miatt Brooklynba utazik az egész család. A szomorú apropó más oldalról nézve nagy boldogságot hoz a nagyszülőknek, hiszen ritkán látott unokáikkal tölthetnek egy hetet. Aztán az egy hétből egy picit több lesz. A gyerekek nagyon jól érzik magukat a teljesen új környezetben, feleségének, Devorahnak is nagy dolog ez, hiszen végre Franciaország-beli zárkózott életükhöz képest itt közösségre lel, anyósában, apósában rég elvesztett szüleit találja meg. Asher viszont nagyon szenved. Neki már Franciaország jelenti az otthont.

Maga sem érti miért, de egyik napról a másikra Izsák feláldozásának a képe kerül gondolatai középpontjába, kereszttüzébe. Próbálja megfejteni ennek jelentőségét, de ezt csak még jobban nehezíti a rebbével való többszöri beszélgetés. Aztán szép lassacskán tisztul a kép. Élete szinte legnagyobb döntése előtt áll. De vajon melyik karját vágja le???

Legszívesebben ódákat zengnék Potokról, fantasztikusan ír!

Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival

Na jó, bármennyire is imádom Kálmán bácsit, és órákat üldögélnék egy kandalló mellett a foteljánál, hallgatva történeteit, azért muszáj őszintének lennem. Be kell látnom, hogy az eleje dögunalom volt a számomra, majdnem feladtam (mint mostanában sok mindent), de szerencsére kitartottam, és még így is max. pontot könyvelhetett el magának. El vagyok kényelmesedve a könnyed olvasmányok miatt, úgyhogy tényleg kell egy kis idő, amíg az ember agya, szeme, szíve rááll erre a kacifántos fogalmazásmódra. Kálmán bácsi humorával pedig egyébként az égvilágon semmi gond nincs, azt simán vettem.

Miről is szól a történet? Nyilván szinte mindenki hallott már a könyv címéről, de pl. én azok táborát erősítettem, akinek ez a klasszikus IS kimaradt az életéből. Sajnos. De teljesen másra számítottam, hogyha persze egy címből jelentős következtetést lehet egyáltalán levonni. Nem is feltétlenül Noszty Feri van a középpontban, hanem az őt körülvevő, támogató szélhámos társaság, akiknek néha már úgy tűnik, egyetlen életcéljuk, hogy a fiúval valamit kezdeni tudjanak, mert ő magától aztán képtelen két épkézláb cselekedetet megtenni. A másik fontos dolog, hogy a célok között a busás anyagi haszon is jelen legyen, nehogymá' dolgozni kelljen ennek a drága , selymes kezű ifjúnak. :-) Próbálkoznak ők mindennel, aztán szerencsétlen Tóth Mari akad a horogra. Pofátlanságuk, ötlettáruk gazdagsága hihetetlen, ettől függetlenül jókat derültem közben, bármennyire is drukkoltam, hogy ne a szélhámosság győzedelmeskedjen.

Mikszáth ebben a művében is fergetegesen tekergeti a szálakat, mindent megmozgat annak érdekében, hogy az olvasó azt se tudja, most akkor hányadán is áll!? De ez így jó, ettől olyanok a könyvei, amilyenek.











Szuper volt, ha lehet ilyen szót használni egy ilyen nemes, számomra nagyon értékes írás jellemzésére. A szerelmi vonal miatt rögtön, vagyis azon nyomban, de tüstént visszaszállnék az időben!! (na jó, csak egy része miatt...) :-) Merthogy amolyan irulós-pirulós, szoknyalebbentős, ráncigazítós az egész románc. Nem a mai „csapjunk bele a lecsóba” szintet hozza… Hihetetlen élettapasztalat, a már sokszor említett ízes humor és az igazságosság feltétlenül jellemző könyveire (az eddig olvasott 2 alapján).

Muszáj megemlítenem negatívumként, hogy ebben a kiadásban söprögetni lehetett volna a helyesírási hibákat, rengeteg volt és nagyon zavart.

Morris Gleitzman: Egyszer

egyszer- volt hol nem volt.

egyszer- voltak gonosz emberek

egyszer volt ez a félix, aki azt sem tudta, hogy 3 év és 8 hónap alatt mi történt a világban, hisz zsidóként egy katolikus árvaházban rejtőzködött-ide adták be őt szülei.

egyszer, egyszer, egyszer...........

drága Félix, milyen naiv vagy!

Olvasás közben lepereg előttem a csíkos pizsamás kisfiú, az ő naiv gyermeki bájával. Itt van Félix, aki a sárgarépájában a szülei üzenetét látja, aki szerint a nácik legnagyobb bűne, hogy könyveket égetnek. Kíváncsian olvasom tovább, érdekel, hogy mi fog ebből a történetből kisülni, hová fogunk kilyukadni, mi lesz a vége, mi történik Félixszel.

Innentől Spoilerveszély, de nem biztos, de idézetek következnek szépen sorban..

"

1. Egyszer egy árvaházban laktam a hegyek között...

2. Egyszer egész éjjel ébren voltam, úgy vártam, hogy...

3. Egyszer, évekkel ezelőtt láttam egy vevőt anya és apa boltjában...

4. Egyszer megszöktem egy árvaházból...

5. Egyszer egy rövid alvást kivéve egész éjjel és az egész rákövetkező nap...

6. Egyszer olyan gyorsan siettem a városba, amennyire csak tudtam, hogy megtaláljam anyát és apát...

7. Egyszer arra ébredtem, hogy otthon vagyok, az ágyamban.

8. Egyszer körülbelül hat óra hosszat meséltem Zeldának, hogy tartsam benne a lelket, és magamban is...

9. Egyszer az utcán feküdtem könnyek között...

10. Egyszer egy pincében laktam hét másik gyerekkel együtt.....

11. Egyszer megszöktem..

12. Egyszer egy fogorvos nem hagyta...

13. Egyszer elmeséltem Zeldának egy történetet, mire zokogni kezdett...

14. Egyszer szerettem a történeteket, de most gyűlölöm őket.

15. Egyszer a nácik...

16. Egyszer életemben először...

17. Egyszer ott feküdtem ...... valahol Lengyelországban, és nem voltam biztos benne, vajon élek-e vagy meghaltam.

"

A zsidó Félix 9 éves korában a szemem előtt nőtt fel, értette meg a körülötte lévő helyzetet, ismerte meg a Zeldát. Sok-sok Félix élt akkoriban, hogy kinek hogyan alakult a története? Kinek így, kinek úgy...

Egyszer volt az a sok gaztett........

"..mert mindenki megérdemli, hogy legalább egyszer legyen valami jó az életében."

(A csíkos pizsamás fiú-val és a Sobibor-ral teszik egy kupacba ezt a könyvet. Nekem az első kettő jobban "tetszett.")

Julianna Baggott: Tiszták

Már a könyv elején sejtetem, hogy ez a történet picit más lesz mint a mostanában olvasott utópisztikus fantasy, sci-fi könyvek, sokkal komorabb, véresebb, zordabb.

Nem egy elsőkönyves szerzőről van szó,  Baggott már tizenhét könyvet írt. Úgy vettem észre, hogy ez meg is látszik a történeten. Bár a kiadó fiataloknak szánja ezeket a köteteket, én nagyon meggondolnám, hogy odaadom-e a saját gyerekemnek.

A megszállottak felkészültek az ítélet napjára. Készleteket halmoztak fel és megbeszélték, hogy hol fognak találkozni. A szerelmesek azonban lemaradtak ezekről a találkozókról. A pár egyik tagja hiába várta másikat. Lehet, hogy eredetileg megállapodtak abban, hogy csupán meghatározott ideig fognak várakozni. Fél órát, esetleg negyven percet. Ha nem jön a kedvesük, akkor majd egyedül mennek tovább. A legendában szereplő szerelmesek azonban túl sokáig vártak. Az életük végéig. A világ végéig.

A világ elégett és vele együtt azok is akik kint rekedtek... a szerencsések a kupolában leltek menedéket.

Pressia kint él, illetve próbál életben maradni. Patridge szerencsés, a kupolában él, tanulhat. Viszont úgy érzi ez a mesterséges világ nem az ő világa, bármilyen riasztóak is a hírek a kinti világról.

Bár a koncepció nem olyan sokat változik az ilyen sztorikban, vannak az elnyomók és vannak a jók, akik mindenáron harcolnak egy szebb jövőért, mégis Baggott olyan világot és karaktereket teremtett, hogy nem lehet letenni a könyvet. Voltak részek amik eléggé megviseltek, mégis tovább kell olvasni, hogy biztosak legyünk abban mi mindent megtettünk a főszereplőkért, velünk voltunk, aggódtunk értük.

A történet mellett szól, hogy a szerző remekül mozgatja a szálakat, én nemigen tudtam kikövetkeztetni, hogy mi lesz a következő lépés. Voltak szereplők,  akikre eleinte gyanakodtam, ilyen volt El Capitan de az idő előrehaladtával bebizonyította, hogy barbárnak tűnhet mégis tudja, hogy kik mellé kell állnia.

Aki felnőtteknek szóló, komoly könyvet keres ebben a műfajban az nem fog csalódni a könyvben. Nem meglepő de ez is egy sorozat első része.

Szeretem ezeket a borítókat, lényegre törő ugyanakkor szép is.