2012. december 11., kedd

Yoyo Moyes: Mielőtt megismertelek

"Eezekről a dolgokról senki sem akar hallani.Senki sem akar félelemről beszélgetni,vagy fájdalomról..."

Moyes ezúttal érzékeny témához nyúlt.Egy  kvadriplégiás fiatal férfi története és egy lányé aki mindenáron be szeretné bizonyítani,hogy az élet minden formája lehet szép.
A kvadriplégia annyit jelent,hogy mind a négy végtag le van bénulva.
A szerző  hallott egy fiatal rögbijátékosról, Daniel James -ről,innen indult a könyv ötlete,vagyis,hogy az életnek ezzel az árnyékosabb oldalával  is foglalkozni kell.
Daniel James már nincs közöttünk,szüleit arra kérte vigyék el Svájcba a Digintasba-ez egy hely ahol a gyógyíthatatlan betegek dönthetnek úgy,hogy kiszállnak.

Azt szokták mondani,hogy Isten vagy a sors csak annyi terhet rak ránk amennyit elbírunk…vagy dönthetünk úgy,hogy lerakjuk ezt a terhet…öngyilkosság,eutanázia piros papírba csomagolva,több ember szemén,és lelkén keresztül bemutatva.

A könyv azért igyekszik nem agyon nyomni minket a szomorú tényekkel, apránként,nagyon sok gyengédséggel,humorral,élet szeretettel alakul a sztori,Lousia egy fiatal lány és bohókás családja ellensúlyozza,Will körüli szomorúságot,akinek aktív ,gazdag,élményekkel teli életét egy ostoba baleset véglegesen megváltoztatja.

Hat hónapot töltenek együtt,velük vagyunk a kezdeti nehézségekkor,és akkor is mikor önfeledten nevetnek.
Minden út vezet valahová,én nagyon tisztelem azokat akik nem kanyarodnak el,ha egyszer ráléptek a kiválsztott útra.De ettől még fáj,és szomorú vagyok,és értetlen mert egyre többször kell szembesülnöm azzal,hogy az élet igazságtalan.

Meg lehet -e tanulni másképp élni?El lehet-e fogadni,hogy egy csomó minden elveszik az életünkből,és nem csak arra gondolok,hogy nem azt tesszük amit szeretnék,főleg a kiszolgáltatottság ,a fájdalom és az ismeretlen az amitől mindenki fél,és az a fajta  fájdalom,hogy nem lehetünk önzőek,hiszen szeretteinkre is gondolnunk kell...
Ezernyi kérdés és kétely amire szerintem nincsenek (jó) válaszok.
Kell,hogy néha a képünkbe dörgöljék,hogy milyen szerencsések vagyunk,kell,hogy néha meglássuk az élet sötétebb oldalát.





Nincsenek megjegyzések: