2012. június 30., szombat

Katherine Webb: Homály


"Voltam a halál kapujában. És alaposan körülnéztem. Nem volt ott semmi..."


A szerző második könyve jelent meg nálunk az előzőt még nem olvastam de azt hiszem az is tetszeni fog.
A szerző két szálon futtatja a történetet, egy újságírónő exe munkája közben egy halott katonára bukkan, a férfinél levelek vannak... Leah-ra vár a feladta, hogy kiderítse ki a halott férfi és kitől kapta a kétségbeesett leveleket.
1911. Hester  és Albert vidéki parókián élnek, Hester hosszú leveleket ír nővérének, rengeteg tanácsot kérve házaséletéhez.
Albert a magának való lelkész,hosszú és magányos sétákat tesz ,egy ilyen séta során tündéreket vél látni... ez a látomás pedig ahhoz vezet, hogy végeláthatatlan vendégségbe érkezik hozzájuk Robin Durrant a teozófus aki a rossz nyelvek szerint sok mindennel próbálkozott már, de hírnevet ezidáig nem sikerült szereznie.
Cat pedig az új szolgáló, akit Hester  a börtönévek után szeretne jó útra téríteni...

A szép kis kompánia élete napról-napra szövevényesebb lesz,úgy tűnik Robin maga az ördög,mindenkit bűvkörébe von, Hester egyre inkább elveszti lába alól a talajt,miután férje számára csakis a Robin létezik és az ő furcsa teremtménye -tündérek és szellemek.

Egyértelmű volt, hogy a fiatal lány, Cat is kulcsfigurája lesz a parókia életének, de a szerző olyan hihetetlen leleményesen oldotta meg, hogy csak a történet legvégén derül ki, hogy valójában ki is az ördög, a romlott, megtévelyedett....
Összetett és nagyon izgalmas a könyv,ráadásul a szerző minden eseményt, a tündér jelenést, a szüfrazsett mozgalmat-és az ezzel járó borzalmakat mind ismert tények alapján olvasztotta be a történetbe.

Remélem a szerzőtől jelenik meg még nálunk könyv!



2012. június 25., hétfő

Regina O'Melveny: Téboly és gyógyulás

A szerzőt hazájában az Egyesült államokban eddig költőként ismerhették, most pedig egy lebilincselő regénnyel lepte meg az olvasókat, imádtam minden sorát.

A XVI. században Velencében indul a történet, ahol Gabriella Mondini édesapja nyomdokaiba lépve ellesi tőle az orvoslást. Édesapja sokat utazik, keresi az új betegségeket a gyógymódokat és gyógyfüveket.

Utazásának azonban nem akar vége szakadni és levelei is egyre ritkábbak, zavarosabbak. Gabriella úgy dönt két szolgálójával apja nyomába ered és hazahozza. A talpraesett nővel bejárjuk egész Európát, minden egyes országban talál valami apró jelet ami arra utal, apja járt ott, gyógyított aztán tovább állt. Svájc, Skócia, Németalföld, Marokkó vagy éppen a sivatag mind-mind varázslatos hely, Gabriella mégis egyre elcsigázottabb, apjáról ellentétes híreket hall, van ki tisztelettel beszél róla és van aki szerint megtébolyultan bolyong a világban....


Van ahol boszorkánysággal vádolják a gyógyítani tudó nőket így kénytelen férfiruhát ölteni, van ahol vallási háború kellős közepébe csöppenek és van mikor a természettel kell dacolniuk, hogy túléljék a következő napot.

Hihetetlen utazásban volt részem,közben megismertem az akkori kor szokásait,az embereket, betegségeket amit Gabriella szorgalmasan gyűjtött a betegségek enciklopédiájába amit édesapjával terveztek megírni és megjelentetni.

A szerző elhitette velem, hogy Gabriella Mondini valóságos személy volt, hogy valóban megtette ezt a hatalmas utat Velencétől a "világ végéig".


Sarah Dessen : Altatódal

                        E kis altató néhány szó,
                        Egyszerű dallam csupán,
                        Halkan szól e kis szobában,
                        Mégis hallod, kicsi lány.
                        Utadat bármerre járod,
                        E dal mindig megtalál,
                       S bár én, hűtlen, cserbenhagylak,
                       Ő örökké társad már…


Dessen valahogy mindig olyan jókat ír, pedig nem valami különleges témákat dolgoz fel, csak az életből merít,főleg fiatalokról ír, de nem feltétlenül csak nekik. Én eddig minden könyvét szerettem, hiába nőttem már ki pár éve a tizenéves korosztályt.

Ebben a könyvében Remy és Dexter szerelmét ismerhetjük meg, na meg Remy anyukáját, aki sokadszorra készül az oltár elé állni, nem is sejtve, hogy lánya lelkében minden egyes házasságával milyen pusztítást végez, hiszen ő csak azt látja, hogy nincs igaz, tartós szerelem.

Dextert nem lehet nem szeretni, ahogy Remyt és barátnőit sem. Szeretem, hogy a szerző nem csapja agyon a történetet nyafogással. Igaz Remy már  tizennyolc éves, zsenge kora ellenére azonban  határozottabb mint az édesanyja, aki igazán csak akkor önmaga mikor szerelmes regényeit írhatja.
Apja csak egy dal formájában van jelen a lány életében, az a dal pedig az Altatódal.

Szó szerint befaltam a könyvet, annyira szerettem volna tudni, hogy Dexter a különc és kedves srác mennyire tudja felnyitni Remy szemét arra, hogy még maradjon kicsit gyerek, még ne adja fel minden álmát, és ne akarjon örökké megoldani mindent a családja helyett, főleg az anyja helyett és, hogy aki pár évvel korábban volt, az már múlt, és bármikor újra lehet kezdeni.

Érdekes volt olvasni, hogy mit érez Remy az anyját látva és mit érez valójában az anya, akiben fel sem merülnek lánya kételyei, aggodalmai.

Bátran olvashatja minden korosztály, Dessen nagyon tud hatni ránk, nőkre.

A borító elegáns, lányos és nagyon szépek a színek, árad belőle a harmónia.



Petra Nagyova-Dzerengova:Nézz magadra!

A családon belüli erőszak sajnos nagyon aktuális téma, a három gyermekes édesanya most ezzel a könyvével is demonstrálja,hogy nem szabad szemet hunynunk az erőszak felett!!
Lydía akár boldog házasságban is élhetne ha férje, a művelt és okos egyetemi professzor nem rajta vezetné le a dühét.De sajnos Lydía nem tud a kedvében járni,vagy az abrosz gyűrött vagy nem elég lelkesen pattan ki az ágyból reggelente.Ok mindig van arra,hogy kezet emeljen rá,hogy meg rugdossa,hogy a falhoz csapkodja a fejét.
Lydía élettere beszűkül, csak két kislánya a lakás falai maradnak neki. Egyre inkább retteg,hogy férje egy nap nem tudja abbahagyni a verést,ő meghal de mi lesz a gyerekeivel??

Lydía élete szép lassan megváltozik édesanyja és nővére is Lydíára szeretnének támaszkodni,miközben sejtelmük sincs,hogy éppen neki lenne szüksége segítségre.
Főszereplőnk élete lassan krimibeillő lesz,minden olyan dolgon átmegy amit ilyenkor egy anya keresztülmegy,egy ideig próbál mintafeleség lenni,lesni férje minden szavát,megalázkodni is csak a gyerekei biztonságban legyenek,aztán mikor már semmi sem segít jönnek a fenyegetőzések,az utcán éjszakázás...

Hosszú és tekervényes út vezet odáig,hogy Lydía segítséget mer kérni,hogy a családja előtt is végre ki merjen mondani dolgokat,hogy rendbe tegye az összes múltbéli sérelmét is ami az anyját és nővérét is távolságtartásra késztette.

Fordulatos és nagyon tanulságos történet.

10/10

2012. június 14., csütörtök

Lisi Harrison: Monster High - Rémparádé

Az Oregon állambeli Salemben (ez nem AZ a Salem, csupán névrokonságról van szó. Az a bizonyos város Massachusetts államban található.) szinte senki sem az, aminek látszik. Itt aztán a film és regénybeli szörnyek sava borsa megtalálható. Mégsem verik nagy dobra, hogy kik is ők valójában. Békés életük titka az, hogy meghúzzák magukat és takarják magukon a normálistól való eltérés minden apró jelét.

A történet két főhőse Frankie és Melody. Mindketten új lakói a városnak. Bár míg Melodyt egy, a családtagjaival és csomagjaikkal megpakolt autó hozta Salembe, addig Frankiet a saját szülei alkották meg egy családi ház laboratóriumában. Frankie Stein, aki egyik leszármazottja FrankenSteinnek. Bőre zöld, árammal pihen és „táplákozik” és varratok tartják össze a végtagjait. Ő mégis a normálisokkal együtt fog majd iskolába járni. Ugyanúgy keresi majd ő is a potenciális barátjelölteket, akárcsak Melody. Bár a két lány nem fog egymás életében fontos szerepet játszani, azért akad köztük egy kapocs. Ezt a kapcsot pedig Jacksonnak hívják, és a jelek szerint teljességgel kiismerhetetlen: egyik nap kergeti a lányokat, és menő szöveget nyomat, a másik nap szemüveget és pasztellkrétát ragad. Melody szerelmes Jacksonba, Dj szerelmes Frankiebe, Frankie szerelmes Brettbe, Brett szerelmes Bekkába, Bekka utálja Cleot, Cleo szereti Deucet, de Cleo lesmárolja Jacksont, mire Melody lesmárolja Deucet. 

Zavaros?
Eleinte kapkodja a fejét az ember, de aztán meg lehet szokni. Itt azonban a sztori nem áll meg a szokásos tini hisztinél, hogy „akkor most szeret vagy nem?”, mert itt kérem az is számít, hogy ki Normi (azaz normális) és ki az aki szörny. Egyik oldal sem keveredhet a másikkal, de legalábbis csak nehéz döntések és csalódások árán. Bár a két lány baráti köre nem tartozik össze, mégis közös leckét fognak kapni az élettől.

A könyv mindkét lány szemszögéből meséli a történetet, egyes szám harmadik személyben.

Ami tetszett a könyvben az az egyéni szemléletmód, és az ötlet hogy egy egész kis "szörnycsapat" él a gyanútlan, normális emberek között. Kedveltem Melody és Jackson karakterét a történetben, komolyan szurkoltam nekik, hogy jöjjenek össze. Tetszik a borító is, az a kis masnis koponya a strasszkövekkel… annyira csajos és tök jópofa. És tetszett az is hogy többször is konkrét zeneszámot nevez meg az író, hogy mit hallgatnak a lányok, vagy mi szól a háttérben. Így jobban bele tudja élni magát az ember. Az a gerendaház, amibe Melodyék költöztek a családjával az egyszerűen fantasztikus. Utánanéztem a neten. Nagyon szépek ezek az épületek!

Ami hidegen hagyott az az író stílusa. Könnyen fogyasztható és különösebb bajom nem is volt vele, de mély nyomokat sem hagyott bennem. Több helyen adódott volna lehetőség egy kis humorra is (amivel egyébként próbálkozott is) de valahogy nem jött ez össze neki.

Ami viszont kifejezetten nem tetszett, az maga Frankie. Utáltam azt a lányt. Ahhoz képest hogy okosnak teremtették kifejezetten nehéz felfogású. Meg ez az egész: régen békében éltek együtt a szörnyek a normálisakkal, de a gonosz Hollywoodi filmek hatására üldözni kezdték őket – dolog nem jött be nekem. Ezt kissé nehezen fogyaszthatónak találtam. Ahogy azt is, hogy Frankie kérdésére hogy miért nem kapott fehér színű bőrt amikor megkreálták az volt a válasz hogy azért mert büszkék arra, amik …. erre pedig alapozóval kenik magukat minden reggel, hogy normálisan nézzenek ki. Ezt nevezem önellentmondásnak! A párok közti „szenvedély” is lehetett volna kicsit mélyebb, többet mondóbb. Nem éreztem köztük olyan erős kapcsot, mint ami indokolt lett volna, ennek az érzékeltetése szerintem nem sikerült olyan jól. A végét pedig kissé sablonosnak éreztem, ami nem lett volna baj, ha mégis akad benne legalább valami kis apróság vagy meglepetés ami megfog. De nem így történt.

Bár hamar elolvastam, mégis kétes érzéseim maradtak a könyvvel kapcsolatban. Most per pillanat nem is gondolom úgy hogy kíváncsi leszek a második részre.

Ajánlott: tiniknek, akik szeretik a Frankensteines, a Drakulás, a Vérfarkasos és a Múmiás filmeket. Ezekből is inkább a klasszikus fekete fehér típusúakat. A szörnyek leírásakor végig a régi filmes képek jártak a fejemben, noha a környezet 100%-osan 21. századi (a rengeteg Rihanna, Lady Gaga, Black Eyed Peas számok és az, hogy mindenkinek iPhoneja van….)

Lehetséges, hogy ezért is nem került hozzám közel ez a könyv, mert én sosem szerettem a Frankenstein történeteket, sem a régi fekete-fehér rémfilmeket.