2012. március 13., kedd

Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival

Na jó, bármennyire is imádom Kálmán bácsit, és órákat üldögélnék egy kandalló mellett a foteljánál, hallgatva történeteit, azért muszáj őszintének lennem. Be kell látnom, hogy az eleje dögunalom volt a számomra, majdnem feladtam (mint mostanában sok mindent), de szerencsére kitartottam, és még így is max. pontot könyvelhetett el magának. El vagyok kényelmesedve a könnyed olvasmányok miatt, úgyhogy tényleg kell egy kis idő, amíg az ember agya, szeme, szíve rááll erre a kacifántos fogalmazásmódra. Kálmán bácsi humorával pedig egyébként az égvilágon semmi gond nincs, azt simán vettem.

Miről is szól a történet? Nyilván szinte mindenki hallott már a könyv címéről, de pl. én azok táborát erősítettem, akinek ez a klasszikus IS kimaradt az életéből. Sajnos. De teljesen másra számítottam, hogyha persze egy címből jelentős következtetést lehet egyáltalán levonni. Nem is feltétlenül Noszty Feri van a középpontban, hanem az őt körülvevő, támogató szélhámos társaság, akiknek néha már úgy tűnik, egyetlen életcéljuk, hogy a fiúval valamit kezdeni tudjanak, mert ő magától aztán képtelen két épkézláb cselekedetet megtenni. A másik fontos dolog, hogy a célok között a busás anyagi haszon is jelen legyen, nehogymá' dolgozni kelljen ennek a drága , selymes kezű ifjúnak. :-) Próbálkoznak ők mindennel, aztán szerencsétlen Tóth Mari akad a horogra. Pofátlanságuk, ötlettáruk gazdagsága hihetetlen, ettől függetlenül jókat derültem közben, bármennyire is drukkoltam, hogy ne a szélhámosság győzedelmeskedjen.

Mikszáth ebben a művében is fergetegesen tekergeti a szálakat, mindent megmozgat annak érdekében, hogy az olvasó azt se tudja, most akkor hányadán is áll!? De ez így jó, ettől olyanok a könyvei, amilyenek.











Szuper volt, ha lehet ilyen szót használni egy ilyen nemes, számomra nagyon értékes írás jellemzésére. A szerelmi vonal miatt rögtön, vagyis azon nyomban, de tüstént visszaszállnék az időben!! (na jó, csak egy része miatt...) :-) Merthogy amolyan irulós-pirulós, szoknyalebbentős, ráncigazítós az egész románc. Nem a mai „csapjunk bele a lecsóba” szintet hozza… Hihetetlen élettapasztalat, a már sokszor említett ízes humor és az igazságosság feltétlenül jellemző könyveire (az eddig olvasott 2 alapján).

Muszáj megemlítenem negatívumként, hogy ebben a kiadásban söprögetni lehetett volna a helyesírási hibákat, rengeteg volt és nagyon zavart.



Nincsenek megjegyzések: