Spiró György: Tavaszi Tárlat

Tavaszi Tárlat: sokszínű válogatás. Kiállítás. Változékony tavasz... változó politikai helyzetek. Elgondolkodik az ember: nem is tavasz van most?

Korkép arról az időszakról, amiről az én korosztályom már/még nem tanult. Az én történelmi tanulmányaim a II. világháború végénél és útvonalánál értek véget. Ahogyan nem tanultam (és nem is említettük) a holokausztról, úgy nem informáltak az 56-os eseményekről sem. 1993 még az az időszak volt, amikor a régi infokat nem oktathatták, az újakat pedig még nem. Történelemóránk annyi volt, hogy kimentünk a 301-es parcellához.
Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy Spiró könyve nagyin tetszett. Úgy olvastam, mint amikor egy NDK-ban játszódó filmet néztem a moziban "A mások élete" címmel.

Összeesküvés elméletek.... El sem hiszem, hogy ilyen létezhetett. Pedig ha összerakom az információkat, amiket még gyermekként hallottam, akkor összeáll a kép. A disszidált családokról, a tervekről, minden másról.

Látható, hogy bizonyos helyeken, csak felfele lehet "bukni". Hogy, milyen kevés kell, hogy egy embert kikészítsenek, és még mindig ne higgye el, mert becsületes embernek tartja magát.

Fátray élete, betegsége, ami egyáltalán igaz volt-e, napfénymentes lakása, ami helyett mégis a budait kellett volna elfogadni.
Klein Gyuszi, aki jó nevet választott vagy sem? Teljesen mindegy. Ha nem vagy jókor jó helyen, semmire sem mész esetleg. Ill. ha éppen rád esik a választás, akkor bármit is csinálsz, semmire sem mész vele.
Igen, ehetsz akármit, még a mákos tésztát is párnával a karok alatt késsel és villával; vagy focizhatsz a téren; járhatunk a "Zserbó"-ba (én még soha nem voltam), élheted a napi életedet,
aztán rájössz, hogy igenis egy összeesküvő vagy. Vagy ellened esküdtek össze?

Jó volt olvasni! Fekete-fehéren láttam magam előtt a Rákóczi úton közlekedő villamost, a kórházat, ahol gyermekeim születtek; a rohanásokat az ismert helyszíneken, és emlékezni kezdtem életem egyetlen felvonulására.

Személyes élményeim között első helyen az szerepel, hogy az én sokszor hallottam azt a mondatot, hogy a családomnak a régi rendszer jobb volt. Mivel túl személyes lenne ezt kifejteni, ez pedig nem egy én blog, így ezt be is fejezem.
Mindenki számára ismeretes a Változás dátuma, amikor elindultunk a MA felé.

Képek, történelemkönyv szelete.

Alice Munro: Asszony, lányok élete

Klassz volt ez a könyv! Ezzel úgy érzem, ki is fulladtam, de mégis muszáj valamit írnom. Igazából nem is tudom, hogy foglaljam össze! Túl nagy története, tanulsága nem volt számomra, mégis faltam a sorait. Ráadásul igen tömény, nem hagy nyugtot az embernek, de akkor sincs egyszerű dolgom. Az biztos, hogy végig nyugalom szükségeltetett az olvasásához.

Először azt hittem, hogy a címe félrevezetett, hiszen csak egy lányról szól. Aztán rájöttem, hogyha valami tanulsága van is a könyvnek, akkor az az, hogy a történetek, mozzanatok ennek a lánynak az életéből bármelyikünkkel, bármikor megtörténhetnek. Semmi különleges, semmi extra, mégis az életünk része lehet. Egyébként is a nők szemszögéből mutat be minden eseményt, a férfiak itt "csak" asszisztálnak.

Aztán arra is rábukkantam, hogy ez egyfajta önéletrajz jellegű regény. Így már érdekesebb volt a dolog.

Dell, az esetlen, tenyeres-talpas leány a kanadai Ontario tartományban él szüleivel, testvérével, és ezüstróka-tenyésztéssel foglalkoznak. Fiatal lányként ismerhetjük meg. Életét egész kamaszkoráig nyomon kísérhetjük, hogyan próbálja az adott korban, adott társadalmi-anyagi-családi körülmények között a határait feszegetni.

Istenkeresése csapongó, kíváncsiskodó és igen befolyásolható. Egy jóképű pasiért mindent! :-) Azért huhhh, amikor a szexualitás kérdéseit kutatta, néhol meghűlt bennem a vér, főként, hogy sokszor nyilvános helyen olvastam. Próbáltam a szemem csücskéből figyelni, hogy látja-e valaki milyen sorokat darálok!? De ezek is annyira érzékelhetően (ez itt mondjuk félreérthető), szépen vannak leírva, hogy csak na! A lány nem igazán veszi komolyan a dolgokat, és sokszor szerintem ez a szerencséje... amilyen helyzetekbe keveredik!!!

Megkedveltem Dell történetét, izgultam érte, drukkoltam neki és hiányérzetem volt, amikor vége lett a történetnek. De kis emésztés után rájöttem, hogy dehogy van vége, én továbbírhatom magamban nagyon sokféle módon!

Szerettem a finom, szarkasztikus, hűvös humorát is a könyvnek. És hát állatian jól ír a nő!

"De amit én akartam, azt egyetlen lista nem tartalmazhatta, mert én az utolsó szemig mindent akartam: a beszéd és a gondolkozás minden rétegét, a fény csíkjait a kérgeken és a falakon, minden szagot, kátyút, fájdalmat, repedést, illúziót nyugodtan összefogva: ragyogóan és örökre!"

Holly Webb: Cica a hóban

Újabb cicás történetet olvastam Holly Webb-től.

Kiscicák születnek egy tanyán karácsony előtt nem sokkal. Gazdasági okokból kifolyólag nem tudják megtartani a pici cicákat, így elajándékozzák őket a szerető gazdiknak. Csak pamacs nem kell senkinek. pamacs egy pici, alulfejlettnek tűnő, de szívós cica, aki túlélte a kezdeti nehézséges óráit és napjait.
Sara, a tanyán lakó kislány pátyolgatja, reménykedik, hogy megtarthatják ő, ha senki nem viszi haza, de Pamacs hiába vár szerető gazdira. Testvérei már vígan ugrándoznak valahol, míg ő csak reménykedik.

Ella, a tanyára látogató kislány azonnal beleszeret a cicába, de édesanyja hallani sem akar egy macskáról. Ő aranyhalat tervezett ajándékozni a kislányának.
Ella napokig tartó búskomor, sírós hangulata megoldja szülei szívét, és visszamennek Pamacsért. Pamacs viszont sehol.......

Keresés, kutatás, hó, hideg, magány.

A cica eltűnt. Mivel gyermekkönyvről van szó, így nem árulok egy nagy dolgot azzal, hogy elő fog kerülni, de a történetet mindenképpen érdemes elolvasni a cicát szerető kislányoknak! (kb. 5-9 év)

Farkas Péter: Johanna

Farkas Péter Nyolc perc című regénye óta vártam, hogy az író egy új könyvvel hívja fel magára a figyelmemet.

Johanna. A könyv címe semmit nem jelentett számomra, a történelem érdekel, de képtelen vagyok a fejemben tartani az eseményeket. (A könyvvel kapcsolatba az író nevére és a könyv címére figyeltem fel.)

Johannát őrült Johannának is nevezték. Spanyol infánsnőként 1479-ben született. Szülei tartományok egyesítésével hozták létre Spanyolországot, s ezzel Európában új nagyhatalom született. Az ifjú állam érdekei megegyeztek a Német-római Birodaloméval, így rövidesen felmerült a dinasztikus szövetség gondolata. A dinasztikus házasságkötéseiről híres Habsburg-család kezdeményezésére a szülők megállapodtak, hogy I. Miksa császár fia, Szép Fülöp feleségül veszi a spanyol hercegnőt. (Forrás: Múlt-kor történelmi portál)

Farkas Péter ezen regényében megismerhetjük Johannát, házasságkötését, vándorlását, tévelygését, kolostorba zárását, szenvedő életét, majd halálát.
Ha belegondolok, minden könyvben az esendő, mellőzött gyerekeket sajnálom, és egyáltalán nem törődöm vele, hogy esetleg akkor nem volt a "divat", hogy öleljék, csókolják őket. Johannát mellőzték, egész negatív eseménysorozatát ennek a tudatában olvastam.
"A kivételesen ritka alkalmak egyikén, amikor csak ketten tartózkodtak anyjával az egyik kőteremben, szándékosan nekiszaladt arccal a falnak. Orrából sugárban szökött ki a vére, mire anyja ösztönösen összeszorította hüvelyk- és mutatóujjával a megeredt nyílást, miközben nyitott tenyere a gyermek szájához feszült. Johanna ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megérintse az anyját, átkarolni azonban nem merte, ezért előretolta a nyelvét, és nyalni kezdte az émelyítően édeskés, ragacsos bőrt. Az anyja ekkor elengedte az orrát, és tenyerével alulról fölütötte a gyermek állát. A berohanó komorna még akkor is az orrvérzést akarta csillapítani az archoz szorított gyolccsal, amikor már csak a szájából dőlt a vér, a kettéharapott nyelvből."

Hányatott gyermekkor, hányatott utazás tömlőbe varrva, hányatott házasság. Gyorsan sok gyerek. A férj kicsapongásai, majd hirtelen halála. Hogy férje elvesztésébe vagy már gyerekkorába őrült bele, az mindegy, de innentől kezdve Johanna elvesztette az eszét, ill. ilyen tüneteket produkált.

A könyv szerint az eszét vesztett Johanna több, mint két évig bolyongott a halott férjével, a pusztában megszülte Katalin leányát, majd kolostorba zárták őket. Mivel a házasság kötése után négy évvel ő lett a spanyol trón örököse, így életben tartották minden áron, a gyermekei, akiket nagyon régen nem látott, visszaéltek a nevével.

Farkas Péter gyönyörű, bár néhol nehezebben érthető mondatokkal érzékelteti Johanna életét.
"pusztulás, fekélyek, rothadás, inkvizíció, élve eltemetések; enyhén tarkón verték egy pisztoly csövével, erőszakkal elvették a gyerekét.."
Bepillanthatunk a kor "szokásaiba", az udvari életbe, a családba; sajnálhatjuk, szörnyülködhetünk, elgondolkodhatunk, hogy tényleg így volt-e, de félek, hogy sok benne az igazság.
A két család egyesült, közük lett Magyarországhoz, hiszen Johanna másik fia I. Ferdinánd néven Magyarország királya lett 1526-ban és egészen az I. világháború végéig mondhatták magukat osztrák császárnak és magyar királynak.

"Meglehet, hogy rászolgált ez az átkozott népség a sorsára, de érdemelhet-e ennyi szörnyűséget a létező?"

Tetszett. Érdekes, történelmi regény. Számomra nehéz mondanivalóval, mondatokkal. Lassan tudtam befogadni, de amikor ráhangolódtam, teljesen beleolvadtam a történetbe.

Jo Nesbo: Boszorkányszög

Erősen gondolkodtam egy napig, mit is írhatnék egy krimiről...
Egy krimiről, amiben még gyilkolnak is.
Egy krimiről, amiben nem is egyszer gyilkolnak, de mit lehetne még írni róla, hogy ne legyen spoiler!

Oslo, hőség.
Meleg, kánikula, szabadságolások, amikor a történet elkezdődik.
Mivel nem olvastam a Boszorkányszög előtti részeket, így itt találkoztam először a szereplőkkel, itt zártam a szívembe Harryt, itt kezdtem el szeretni és nem szeretni. Mit írhatnék a szereplőkről, hogy ne legyen spoiler? Van pl. egy Tom, aki izmos; van egy Beate a különös képességével és a szégyenlősségével; van egy Bjarne az állandó felpuffadásos gyomorfájásával. :D

Harry egy jó zsaru, aki nyomoz, éjszakázik, piál, a nője elhagyta, ő még mindig utána vágyódik... Tulajdonképpen majdnem sztereotípia lehetne, hisz nagyon sok rendőr, aki a gyilkossági ügyekben nyomoz, így van beállítva (vagy csak én gondolok mindig a lúzer Bruce Willisre a Drágán add az életedben?), szóval olyan elképzelhető volt számomra, de mégis mellette álltam, és drukkoltam neki, nyomoztam vele.

Az események zajlanak elég hamar lesz egy holttest, vajon ki tette? miért tette? hogyan tette? hova rejtette? ki utazik? hova utazik? hamar kiderül, hogy a holtestek száma nem áll meg egynél, hogy amit elhittem, az nem úgy van, és akit a gyilkosnak hittem, az nem az lett.

A jó krimi ismérve mi lehet?
- hogy orrunknál fogva vezet minket?
- hogy a cselekmény soha "nem ül le"?
- hogy azonosulunk egy rendőrrel (rossz esetben a bűnözővel :D)?
- hogy nem tudjuk letenni a könyvet?

Ez egy jó krimi volt számomra (bevallva, nem szoktam ilyen irodalmat olvasni), mert izgalomban tartott, mert nehezen tettem le a kezemből, mert a cselekmény fogva tartott, drukkoltam Harrynek, és azért is jó volt, mert a végén a fejemre csaphattam: "Hogy én mekkora xxxxxxxxx vagyok!" Ugyanis egészen addig a pillanatig (a 28. oldaltól kezdve) gondoltam valakire, aztán egy másik valakire, aztán már együtt a kettőre, és ez elment egészen ötig, mint ahány csúcsa van a pentagrammának.

Igen, nagyon klassz könyv, érdemes elolvasni. Természetesen csak úgy írom le a hibáit, hogy én ilyet sem tudnék írni, fantáziálni sem.
Ezeket az észrevételeket is csak azért vettem észre, mert fiatalabb koromban sok-sok amerikai akciófilmet láttam, s bár az egész film alatt tettem fel kérdéseimet a mellettem ülőnek (szimplán értetlenségből), azért ragadt rám valami:
- Én egyből az utcanevet kerestem volna a térképen.
- A végét másképp írtam volna meg: szeretnék egy alternatív véget kedves Író úr, ahol ........................ és .................................! Köszönöm!


Olvassátok, értékeljétek és valljátok be nekem, ti rájöttetek-e?

Mikszáth Kálmán: Különös házasság

Hűha!!! Ez aztán nagyon jól esett a lelkemnek! Rég éreztem ekkora megelégedést egy könyv elolvasása után.

Kortársaim, ismerőseim körében - nem igazán érthető okokból - azt tapasztalom, hogy nagyon el van hanyagolva, feledve a klasszikus magyar irodalom. Ez a hiányosság az én életemben is jelen van. Nem is értem, hogy miért!? Az biztos, hogy ezentúl másként lesz.

Mikszáth valami olyan fondorlatossággal, profizmussal rakja egymás mellé a szavakat, mondatokat, hogy csak győzzük nyomon követni a történéseket, és törölgetni arcunkról a könnyeket a nevetéstől. Merthogy nem csak írni tud nagyon-nagyon jól, de humorból sem szűkölködnek sorai, anekdotái ott ütnek, ahol kell.

És hát ez a házasság... Erre tényleg a legjobb szó, hogy különös! :-)

Milyen szép is az élet, hiszen Buttler János Sárospatakról Bornócra igyekezvén megpillantja élete szerelmét, Piroskát. Minden a rendes kerékvágásban halad, annak rendje és módja szerint megkéri a leány kezét, aki igent is mond, megtörténik az eljegyzés.

Na itt jön a bibi, mivel Dőry báró lányának, Máriának nem kívánt terhességét valahogy el kell tusolni. A lány apja jó nagy ármánykodással, fondorlattal csapdába ejti Buttler Jánost, akit erőnek erejével belevisznek egy kényszerházasságra. Természetesen a gróf családja mindent elkövet a házasság érvénytelenítése érdekében, perre viszik a dolgot. Magával az egyházzal állnak szemben, óriási, évekig tartó küzdelem kezdődik. Az egyházzal, a klérussal vívott csata felemészti Buttler idegrendszerét, de szerelmüket nem tudja elpusztítani! Mindvégig reménykednek, hogy vágyuk egymás iránt beteljesedhet, de közben csak telnek az évek...

Mikszáth 1900-ban írta ezt a művét. Sok helyütt megvádolták egyházellenességgel. Van benne valami... Bár, ha valóban igaz történeten alapul (amit maga Mikszáth állít), akkor még érthető is.

Mindenképp el kell vonatkoztatni a több, mint száz éves kulturális, történelmi, politikai változásoktól, de a humora, írásmódja egy lábon is megállja a helyét mind a mai napig.

Tényleg csak áradozni tudok erről a könyvről. Örülök és megtiszteltetés, hogy "összetalálkozhattam" az íróval! Már be is gyűjtöttem szűk családi körömből jó pár Mikszáth kötetet a folytatáshoz.

Az alábbi helyen pedig több idézet is található a könyvből, azoknak már az újraolvasása is nagy örömet szerez nekem! Szeretem Mikszáthot!!!

W.Somerset Maugham:Fenn a villában

Kedves William!

"Csúnyácska nőnek kalapot,csinosnak könyvet ajándékozz". Ez volt az első mondat a sok közül amit kijegyzeteltem a könyvből..de nem csak emiatt ragadtam tollat.Tudom,hogy minden tehetséges ember örökké őrlődik,hogy valóban tehetséges-e?Önnek erre az őrlődésre semmi szüksége sincs.Remélem levelem eljut Önhöz,és kicsit másképpen látja majd a múltját is és másképpen tekint a műveire is.Én eddig még csak rajongókkal találkoztam William:-)

Olvasás közben dühös voltam magamra,hiszen olyan ostobán belefutottam a csapdájába William! Mary,Edgar és Rowley nekem olyan tiszta karaktereknek tűntek,hogy nem vártam tőlük semmi meglepetést.Aztán persze jól meg lettem vezetve.Mary okozta a legnagyobb meglepetést-szegény özvegy,haha.Ami a helyszínt illeti,hát rögtön bevetettem magam a gyönyörű kertbe,Firenze annyira nem érdekelt legszívesebben az egész történet alatt a villában barangoltam volna,persze Mary nem bírt egy helyben maradni,és muszáj volt autókáznunk,vagy éppen vendégségbe mennünk. Olvasás közben arra gondoltam,hogy Ön jól megfigyeli az ismerőseit aztán pedig álnéven egy történetet kanyarít köréjük,vagy ami még izgalmasabb igaz történeteket vet papírra.

Nem szemrehányásként mondom de fél éjszakám,és egy hajnali nem alvásom áldoztam a könyvére.Mert ugye addig nem kezdhettem nyugodtan a hétvégémnek amíg meg nem tudtam,hogyan alakul szereplőink élete a villában.És még egy megjegyzés ,ez a történet igazán megérdemelt volna egy második részt is.Maryből annyi minden kinéztem volna még.Az enyhe krimi szál a végletekig kínozta az idegeim,és hiába spekuláltam nem tudtam kitalálni milyen sorsot szán felszínes barátainknak.

A remek történet amivel megajándékozott már elég lett volna nekem,de díszcsomagolásként még humort is csempészett az izgalmakba.Percekig kacagtam egy-egy remek jeleneten,mondaton.

" Ha van valami,amit ki nem állhatok,az a hegedű.-sóhajtott a hercegnő.-Soha nem fogom megérteni,mi jót találnak abban,hogy valaki macskabélen lószőrt húzogat."

Nem szeretném sokáig untatni William,csak annyit írok,hogy örökre a szívembe férközőtt,neve hallatán gyorsabban kezd dobogni a szívem és sajnálom,hogy semmit sem tehetek azért,hogy boldogabb élete legyen.Könyveivel körbe veszem magam,önnel utazom, tartsanak ezek az utak villákba vagy harctérre és ígérem soha nem felejtem el.

Baráti Üdvözlettel.Cs.

Denise Vega: Ide kattints!

Emlékszem, azonnal beleszerettem a fülszövegébe. Bár olvastam olyan véleményeket is, miszerint a fülszövege béna. Én mindenesetre mindenképpen el akartam olvasni. Amikor először fogtam a kezembe az első dolog, amit kiszúrtam, hogy "12 éves kortól ajánljuk". Ajjaj! Attól féltem, mellélőttem, de hamar kiderült, hogy nem. Az igazat megvallva nem ez az első olyan ifjúsági könyv, amelyben 16 évesnél fiatalabb a hősnő és felnőtt fejjel olvastam. És rájöttem, hogy míg 16-tól felfelé az élet véresen komoly (paranormal fantasy), addig ezek a könyvek még arról szólnak, hogy mennyire szar a suli és végtelenül viccesek. Természetesen képtelenség együtt érezni a hősnővel, amikor arról mesél, hogy a barátnőjével ugyanabba a srácba szerelmesek és mi legyen, de ezek a hősnők fantasztikus szóvicceket produkálnak.
Aki nincs annyira otthon a kortárs, hagyományos ifjúsági (lány)regények világában, annak érdekes lehet figyelni, miként változnak a hősnők. Egyre kevesebb az irodalom rajongó vagy a művész, és kezdenek divatba jönni a tudós, sportos-fiús lányok. (Az anyukák viszont többnyire művészek. Vicces, nem?) Így aztán Erin is kosár párbajra hívja Markot, de Mark sem a szónoki
képességeivel vagy az énektudásával kápráztatja el Erint.
Amiért különösen tetszett a könyv, az az, hogy bár felvonultatja az amerikai tinivígjátékok összes szereplőjét, mégsem olyan nyálas vagy drámai, sőt, a szereplők kifejezetten talpraesetten, frappánsan oldják meg a tipikus helyzeteket.
Olykor azért kiszól az írónő, és olyan dolgokat ad Erin szájába, amit nehezen lehet elképzelni egy 13 éves lánytól, főleg, hogy 2009-es könyvről beszélünk, de persze ki tudja mikor íródott valójában. (Pl. Meryl Streepért rajong és imádna olyan farmert hordani, amit valaki Woodstockban viselt.)
Összességében remek könyv. Ha a lányod kilóg a sorból, mindenképpen nyomd a kezébe, de te is bátran elolvashatod, ha vihogni szeretnél egy jót. :)

Ha olvastad E. Lockhart: A pasilista c. könyvét vagy láttad a Junot (annak ellenére, hogy ott idősebbek a hősnők), ez is tetszeni fog!

Camilla Läckberg: Jéghercegnő

Nem igazán tudok leszakadni mostanában a skandináv krimikről, úgyhogy erre is sort kerítettem. Az előző kettő után (Árulás, A megváltó) nagyon kíváncsi voltam, hogy tényleg valami csoda birtokában vannak-e ezek a skandináv írók? :-) Most azért picit elégedetlen voltam, némiképp erőltetett volt néhol a történet, bár mindvégig talány maradt számomra a végkimenetel.

Erica, a főszereplő Stockholmból tér haza Fjällbackába, a szülői házba. Tervei szerint nyugalomban befejezi legújabb könyvét. Ennek a nyugalomnak viszont elég hamar lőttek, mivel legjobb gyermekkori barátnőjét, Alexet vérbe fagyva találják. A halott nő családja felkéri Ericát, hogy írjon egy életrajzi megemlékezést Alexről.

Nehezíti a helyeztet, hogy bár gyermekkorukban elválaszthatatlan barátnők voltak, Alex nagy hirtelenséggel lépett ki az életéből, elköltöztek szülőfalujukból, onnantól kezdve senki nem hallott róla.

Ahogy mindjobban beleássa magát Erica a részletekbe, annál több elvarratlan szál, rejtélyes töredék kerül napvilágra. A mozaikdarabkák összeillesztése egyáltalán nem tűnik egyszerű feladatnak. Eleinte öngyilkosságként kezelik az ügyet, de ez az elmélet elég hamar megdőlni látszik.

A nyomozást Patrik Hedström vezeti, aki fiatalkora óta rajong az írónőért, aki erről mit sem sejt. A férfi egy váláson van túl, úgyhogy szabad a pálya... Mellesleg pedig a lány nagyon sokat segít neki a nyomozásban, úgyhogy van ürügy a talált randikra is.

A nyomozás, az írás nehézségei mellett Ericának a saját életét is rendbe kell szednie. Szerelmi élete is kétesélyes, de itt a remek alkalom, hogy helyes mederbe terelje a dolgait.

Összességében egy izgalmakkal teli krimit olvashattam egy ígéretes, fiatal írónő tollából.

A levonás oka még a sok-sok helyesírási hiba volt, amelyek minduntalan elvonták a figyelmemet a történetről. Egyébként pedig azért még mindig skandináv krimi fan vagyok!!! :-)

Jodi Picoult: Házirend

"Hogy hova tűnök olyankor?

Ajtó-ablak nélküli szobába, aminek a falai elég vékonyak ahhoz, hogy mindent lássak és halljak az odakinti világból, ahhoz viszont már túl vastagok, hogy áttörhessek rajtuk.

Ott is vagyok, meg nem is.

Dörömbölök, de kívül senki sem hallja.

Hogy hova tűnök olyankor?

Idegen országba, amelynek lakosai még csak nem is hasonlítanak rám, ráadásul beszéd nélkül beszélnek, és a levegővel együtt az örökös zajt is be kell lélegeznem. "Rómában mint a rómaiak", mondogatom magamnak, és meg is próbálok szóba elegyedni a helyiekkel, akikről csak azt felejtették el közölni velem, hogy valójában tök süketek.

Hogy hova tűnök olyankor?

Végtelen, kimondhatatlan narancssárgaságba.

Hogy hova tűnök olyankor?

Zongorává változom, de csak fekete billentyűk vannak rajtam. Csupa félhang, márpedig az emberi fogyasztásra alkalmas dallamokhoz a fehér billentyűkre is szükség lenne.

Pontosan emiatt jövök vissza:

A fehér billentyűkért."

Nagyon vártam ezt az újabb könyvét az írónőnek, hiszen nagy rajongója vagyok. Abszolút hozta a "Picoult-os" formát. Ha nem tudtam volna, kinek a tollából származik, akkor is rájövök, mivel rendkívül jellegzetes maga az írásmód is, de a szerkesztése is. Ismét, mint mindig, a történet szereplői szemszögén keresztül, váltakozva követhetjük nyomon a történteket.

Újból egy jó velős témánál kötött ki a szerző, amihez most is nagyon finoman, érzékenyen nyúlt hozzá, mélyen beleásva magát a szakirodalomba.

Jacob Asperger-szindrómában szenved, amely egy neurobiológiai fejlődési zavar, az autizmus egy enyhébb formája. A nyelvhasználata gyakran eltér a megszokottól. Jellemző, hogy az elmondottakat szó szerint értelmezi, másrészt pedig kóros bőbeszédűségben szenved, az árnyalatokat egyáltalán nem érti a kommunikációban.

Gyakran nem is lehet megérteni mondandójának logikáját, következtetéseket sem könnyű levonni, megérteni, hogy miről van szó, vagy szinte rögtön más témára tereli a beszélgetést. Ha zavarban van, filmekből idéz szó szerinti részleteket, ezzel is megzavarva környezetét.

Apja kisgyermekkorukban elhagyta őket, pénzük nagy része Jacob étrend-kiegészítőire, gyógyszereire megy el. Közvetlen családtagjain kívül nem igazán akad ember, akit viszonylag közel engedne magához, kivéve Jess-t, a fejlesztőpedagógust. Benne megbízik, hallgat rá, valóban hasznos segítségnek bizonyul.

Jacob megszállottan, már-már betegesen vonzódik a kriminalisztikához, a bűnügyi helyszínelők munkájához. Ez is az Asperger-szindróma egyik fő tünete, a szűk körre korlátozott érdeklődés. Hihetetlen, többkötetnyi információ birtokában van, bár ez mind lexikális és sokszor az értelmét sem fogja fel.

Anyjától kapott adóvevőjén rendszeresen értesül a bűnügyek helyszínéről, amelyet egyből célba is vesz, a nyomozók nagy örömére...

A dolog pikantériája, hogy egy napon Jess eltűnik, majd pár nap múltán holtan találják. Igen hamar minden gyanú Jacobra terelődik. Betegségéből adódóan egyértelmű válaszok nincsenek, saját magát is egyre inkább "beleviszi" a bűnténybe. Az empátia hiányának megmutatkozása sem éppen az ő malmára hajtja a vizet. Nagyméretű nyomozás kezdődik, amit bírósági tárgyalás követ. Leginkább azt szeretnék bebizonyítani, hogy a fiú betegsége miatt nem büntethető. Anyja is dilemmában van, szeretne hinni fia ártatlanságában, de ott vannak a bizonyítékok.

Természetesen nem ennyire egyszerű a dolog, tartogat a történet épp elég meglepetést...

Magáról a betegségről nagyon sokat megtudtam, letenni sem bírtam a könyvet, végig élveztem. Viszont az eddigiekhez képest fél pontnyit csalódtam, nem volt akkora durranás, mint az eddigiek. Szóval nem vágott annyira padlóra, mint az eddigiek! :-) Persze ettől még mindig ott van a menőbb könyveim között! :-)

Markus Zusak: A könyvtolvaj

Miről szól a könyv?
- egy zsidóról?
- egy kislányról?
- egy fiúról, aki szerette ezt a kislányt?
- a Halálról, az elhunyt emberek lelkének gyűjtőjéről?
- vagy éppen Hansról, a papáról?

Olvastam a könyvet, a sorokat, és a szomorúságtól és a fantasztikus életérzésig váltogatták egymást a hangulataim. Nehezebb, döcögősebb kezdet után merültem bele ebbe a vízbe, megmártóztam, majd úsztam az árral. Ittam a sorokat, ettem a száraz kenyeret.
Hogy kikkel?

Nehéz spoilerek nélkül mesélni egy történetről, egy könyvről, de tulajdonképpen mindenki tudja mi történt a második világháború alatt. De ez a könyv mégsem erről szól. Persze, szerepel benne zsidó személy, az embereknek itt is "Heil Hitler"-rel kell köszönni, e mégis nagyon más a Könyvtolvaj. A könyv egy szép történet az emberről- nekem ezt jelentette. Különbözőek vagyunk, mégis vannak közöttünk különlegesek.
Molching, Himmel utca.

Himmel Strasse= Mennyország utca. Ilyen volt ez szegény utca? Belemerülhetünk a történetbe, és kinek mi jön le.
Hallhatjuk, hogy Rosa mama úgy beszél, mint a kocsis; tapasztalhatjuk, hogy egy Rudy fiúnak örülnénk mi is; láthatjuk, hogy nincs elegendő munka, pénz, élelem, de nincs ez kiemelve. Nem panaszkodnak az emberek, inkább sodródnak a gondjaikkal, megoldásokat keresnek, miközben megismerjük őket, és kiderül, hogy Rosa mama, hiába beszél úgy, mint egy kocsis, mégis egy értékes ember, hogy egy Hans Papa kellene minden családban, hogy Rudy tényleg egy értékes fiú, és hogy Liesel egy olyan lány, aki megérdemli az életet.

A könyvtolvaj című könyv Liesel, egy német kislány története, aki 1939. januárjában 9 évesen, majdnem tíz évesen nevelőszülőkhöz került. Édesanyja vitte, ketten indultak a testvérével, egyedül érkezett. A történet zajlik, betekintünk az ablakokon, megismerjük a szereplőket, elgondolkodunk rajtuk, esetleg magunkon:
"El akartam magyarázni neki, hogy folyton túlértékelem és alábecsülöm az embereket- és nagyon ritkán tudom csak egyszerűen értékelni őket."
Hogy én túlértékeltem őket? Nem hiszem... Liesel és Rudy barátsága, Hans papa és Liesel kapcsolata, Rosa mama és Liesel kapcsolata, Max és Liesel kapcsolata mind-mind olyan szituációkat, eseményeket mutatott, hogy az érzelmek megindultak bennem.
A háború zajlik, ők is megtapasztalják a zsidók miatti félelmet, a munkanélküliséget, a háború okozta gyötrelmeket. Liesel, aki éhezik a betűk iránt, aki erre a következtetésre jut:
"Gyűlölöm és szeretem a szavakat, és remélem, hogy jól használtam őket."

... mert Liesel megírta a történetét, amit egy érdekes, eddig soha nem tapasztalt Valami tolmácsolásában mutattak meg nekünk, az Olvasóknak.
A Halál, az elhunyt lelkek szállítója, összeszedője meséli el nekünk a kislány életének e néhány évre kiterjedő részletét. Érdekes megközelítés, és olykor vissza is kellett lapoznom a nem mindig működő memóriám miatt, hiszen mindig előbb tudtam meg a tragédiának a végkifejletét, mint magát a tragédiát. A "tudom, hogy valamikor meg fog halni" élmény tudatában olvastam a mosolygó vagy éppen szomorkodó arcokról, aztán egyszercsak....
(Ezt meg kellett szoknom, de nem volt zavaró.)

Így, hogy mindent tudtam, nem érhetett volna váratlanul semmi, de mégis sokkolt. Szerintem fogom még olvasni, pedig ritkán szánom rá magam ilyenre. Szép írás, fogalmazás, elgondolkodtató sorok, olykor, még könnyek is a szememben, pergő élet, különböző vérmérséklet, gyermeki báj és sokat megélt hozzáállások. Éljük túl, szeressük egymást attitűdök.
Kedvenc lett!

Nalini Singh:Angyali vadász 2.Angyalcsók

" Ő már az övé volt,egy vadászé.-Nem akarnám összevérezni a szőnyeget,amikor lemészárolom azt a sok vámpír cafkát.

-Te annyira romantikus vagy,Elena-mondta Raphael."

A második rész felülmúlta a várakozásomat, sokkal izgalmasabbra sikerült mint az első. Számomra külön bónusz volt, hogy az Angyalvárosban játszódik a történet nagy része így még több angyal még több újdonság vár minket. Az első rész Urram elleni harccal ér véget, aminek a következményeit a Vadász Elena itt a második rész elején még nyögi szegény. De aztán hamarosan újabb hullák és egy báli meghívó vonja el a figyelmünket a múltról.

"-Aki vérrel lezárt dobozba csomagolja az ajándékodat,az tuti nem tusfürdőt fog neked adni."

Nehezen tudom átállítani az agyam és az érzelmeim arra a sok gonoszságra amit az angyalok tesznek ebben a sorozatban,némelyik rész horror filmbe illő.Alapvetően a jóság és szeretet jut eszünkbe az angyalkoról nem hatalmi harcok,bosszú és erőfitogtatás.Urram erejének megtörése sem volt könnyű,de a mostani Arkangyal már nagyon öreg,és nagyon debil dolgokat tesz,amit a Hetek Tanácsa már nem néz el.De hogyan tudnának legyőzni valakit aki halhatatlan még az Arkangyalok között is?

"...A kertben heverő angyalokról azonban teljesen megfeledkezett.

Azok úgy feküdtek ott, mint törött szárnyú madarak. A vérük eláztatta a rétet, és a virágos mezőt mészárszékké változtatta."

Bár még mindig hangsúlyozva vannak az erotikus részek, tetszett, hogy Elena és Raphael kapcsolata fejlődik, érzelmileg is sokat adnak egymásnak. Elena bár különleges ajándékot kap Raphaeltől, hogy éljen, mégis a szerző figyelt rá, hogy emberi maradjon mind testileg mint lelkileg.

Remélem Raphael és Elena története folytatódni fog! Nem találtam semmi olyat a két kötetben ami letörte volna a lelkesedésem. Singh olyan színes világot teremtett ami felváltva mutatja gonosz és gyönyörű arcát. Lenyűgöző lények, tájak, helyszínek, karakterek - nekem nem kell több egy jó fantasy-hoz.

Jodi Picoult: Second Glance

Na, ez az egész onnan jött, hogy már egy ideje szerettem volna angolul olvasni, illetve szerettem volna valami misztikusat olvasni.
Persze az angolul olvasást nem valami keménnyel akartam kezdeni, hanem nyilván valami egyszerűbb szövegű, könnyedebb stílusú könyvvel és ami a misztikát illeti, ennek a fülszövege eléggé csábító volt, szellemek stb.

És igen. Jodi Picoult szuperül tudja, hogy mitől döglik a légy. Azaz mitől válik egy regény bestsellerré: nos, végy hozzá minimum egy beteg gyereket, aztán valamilyen állatot, legjobb a kutya, mert a kutyákhoz általában mindenkinek fűződik valamilyen pozitív élménye, aztán valami jó kis egzotikus népet, mondjuk az Indiánokat, akik ott Amerikában rögtön kéznél is vannak. Adj hozzá egy hosszú hajú, halott szerelmét sirató, megvigasztalásért ordító magányos macsót. 1-2 nagyon erős és magabiztos, gyerekét hősként nevelő magányos nőt. Aki persze még okos is, naná. Ez már bőven elég lenne, de hogy még véletlenül se süssék rád a hétköznapiság bélyegét, fűszerezd meg egy kis misztikával, például szellemekkel, akik rózsaszirmokat szórva hagynak nyomot maguk után. Ja, és ki ne hagyjuk a tudományt, elmésebb és kifinomultabb ízlésű olvasóink kedvéért. Kéne bele kén, vagyis inkább mondjuk legyen egy izgalmas kis genetikai vonal, ami a szociológiával párosítva tuti székhez szegezés, falhoz vágás.
A nyomozás sem maradhat el, mert ki kell deríteni, hogy visszajáró szellemünknek ki volt hajdanán, vagy 70 évvel ezelőtt a gyilkosa. És hab legyen a tortán (sic!), hogy a macsó és a szellem szerelembe esnek. Ennél többet már nem lehet kihozni a hozzávalókból, ebből az ízkavalkádból, tádámm: kész a tökéletes, izgalmas, minden igényt kielégítő finomság.

Boá...

Tetejébe idegesítő a 2-3 oldalas, filmszerű jelenetekből álló elbeszélésmód. A szöveg nem annyira egyszerű, mint vártam és vannak benne rettentően okos, szép és szívszorító mondatok, ahogyan az viszont elvárható.
A egész végén pedig egy már-már apokaliptikus jelenet, ami mintegy tetőpontként a történet legizgalmasabb jelenete akar lenni, de én itt már sírtam, annyira-de-annyira gagyi volt, hogy alig akartam elhinni, hogy ez a számomra is érdekesen induló és a feléig relatíve normálisan haladó történet itt kötött ki. Pedig gondolhattam volna.

Nyelvleckének jó volt, megtudtam, hogy simán képes vagyok közepesen nehéz szöveget gond nélkül olvasni, érteni, oszt ennyi.

David Almond: A vadóc

Amikor érdeklődtem a könyv után, nagyon megrémültem a borítótól, rá sem mertem nézni. Azért túlzásba most sem viszem, tényleg rettenetes!

Biztattak sokan, hogy a tartalom ellensúlyozza a küllemet, tényleg így is lett, ráadásul jó értékeléseket is kapott a könyv. Szerintem a téma már sokféleképpen fel lett dolgozva, más-más módon.

Mit tegyen egy kisfiú, Blue, aki eleve visszahúzódó, sok bántás éri, édesapját elveszti? Milyen módszerekhez tud folyamodni az igazságtalanság elkerülése, kivédése végett? Hogyan dolgozza fel az őt ért sérelmeket. Az, hogy kiírja magából elképzelt történet formájában, az adott helyzetben még talán a legszimpatikusabb volt számomra. Az ő álmait, vágyait, kívánságait rejti a sorok közé. A történet főszereplője és egyben álmai fő karaktere is Vadóc, aki már a nevéből is sejlik, igen vad körülmények között éli életét. Beszélni nem tud, kommunikációja leszűkül a hörgésre, morgásra. Vadóc egy erdő mélyén él, soha nem járt iskolába és kerüli az embereket. Ez a fiú, aki megtorolja Blue sérelmeit, kiáll a fiú igazáért.

A könyv képregényszerű, tele van mások által igen igényesnek tartott illusztrációkkal. Én sajnos nem tudtam elvonatkoztatni a horrorisztikus érzettől, amikor ezeket a képeket mustráltam.

A könyv fontos apropója, hogy David Almond édesapja váratlanul halt meg, gyerekként Almond nem tudta ezt feldolgozni. Az iskolában is bántották, így egy nap hirtelen ötlettől vezérelve született meg a történet. Persze a szerző saját magát és húgát is beleszőtte a történetbe, na meg az Őt megalázó fiút is.

Egy bő fél óra alatt el lehet olvasni ezt a kis mesét. Én különösebben nem vártam semmit a történettől, de a végén mégis jólesően nyugtáztam, hogy vannak még csodák.

Olvasva a szöveget, egy sokkal lágyabb illusztrációt képzeltem a történethez. Számomra egyenesen rémisztőek a rajzok. Vadóc néha igazán vad, ezeknél a részeknél megdöbben az ember, hogy mennyi agresszió lakozhat egy kisgyermek lelkében, ha valami trauma éri.

Nalini Singh: Angyali vadász Angyalvér

"...De hát neked meg tollaid vannak.

-Igen.

-De az angyalok nem teremtenek angyalokat.

-Hát akkor én mi vagyok?Resztelt máj?"

Nagyon vártam, ugyanakkor tartottam is ettől a sorozattól, oly sokat csalódtam már. Kellemes meglepetés volt, hogy a fantasy könyv dömpingben végre egy felnőtteknek szólóra akadtam. Tizenéves szerelmes tinik helyett felnőtt karaktereket alkottak.

Elena a vámpírvadász pedig amellett, hogy felnőtt szimpatikus is lett nekem. Szerencsére nem hord rózsaszínt, nincs elfoglalva a műkörmével és nem is miniszoknyában hajkurássza a rossz fiúkat-persze szerelembe esik, de ennyi jóképű ragyogó angyallal körülvéve nem is csoda.

A sztori lényege, hogy az angyalok köztünk élnek, uralkodnak, harcolnak akárcsak a vámpírok-őket hajkurássza Elena ha szükség van rá és adja vissza a tekergő vámpírt az angyal gazdájának. Szóval unalmas hétköznapok... ám hamarosan Raphael egy arkangyal keresi fel Elenát és a segítségét kéri. Urram egy szintén menő arkangyal kicsit megtébolyodott és halomra öldösi a jó népet. Mivel Elena nagyon jó vadász, biztosra veszi, hogy szagot fog és megtalálja Urram-ot mielőtt az lemészárolná egész New Yorkot....

Elena és az Arkangyal vállvetve vadásznak és vállvetve csinálnak még sok minden mást is... ugyanakkor jó pár szereplő-Elena sógora, nővére, apja is kuszálja ám rendesen a szálakat, van miért izgulnunk.

Az angyalok ábrázolása nagyon tetszett!! Maga ahogy beillesztette őket az emberek közé tök jól oldotta meg.

Egyetlen aprócska dolog van ami nem tetszett a könyvben az pedig az erotikus enyelgések, oké legyen belőle 2-3 ilyen rész, de ne 10!!! Ez már sok volt nekem, idegesített. Ugyanakkor a könyvet 2x olvasásra faltam fel, annyira izgalmas volt.

A szerző jó pár újdonságot csempészett a sztoriba, úgyhogy az unalomig ismert kliséktől is meg vagyunk mentve. Nagyon kíváncsi leszek a második részre, remélem legalább ennyi izgalomban lesz részem.

És most nagyon viszket a tenyerem, hogy már olvassam is a következő részt.

Anne Brontë: Agnes Grey

"Anne Brontë híres nővéreihez, Charlotte-hoz és Emilyhez hasonlóan szintén megírta a maga nevelőnő-regényét, amely önéletrajzi ihletésű írásnak is tekinthető, hiszen az írónő szintén papcsaládból származott, széleskörű műveltségre tett szert és több helyen is dolgozott nevelőnőként, akárcsak regényének főhőse. Mindkettejük életét megnehezítették munkaadóik, nem is beszélve a neveletlen és sokszor nevelhetetlen gyerekekről. A műből azonban kitűnik a boldogság utáni vágy, Agnes élete ugyanis idővel más, kedvezőbb fordulatot vesz, mint a tragikus sorsú írónőé. Agnes két családnál is dolgozik, előbb Bloomfieldéknél, majd Murrayéknél. Bloomfieldék elkényeztetett és rosszcsont gyermekeinek viselkedéséért a szülők Agnest okolják anélkül, hogy engedélyt adnának a nevelőnőnek, hogy megfelelően fegyelmezze őket. A Murray család két kamaszkorú leányával se sokkal könnyebb a dolga. Rosalie-t sokkal inkább a bálok, a ruhák és a kacérkodás, valamint a minél gazdagabb és előkelőbb férfiak meghódítása érdekli, mint azok az erkölcsi nézetek, melyeket Agnes mindenáron belé akar verni. Matildát viszont hidegen hagyja a hölgyektől elvárt viselkedés, és legszívesebben a lovakkal és a kutyákkal tölti idejét. A gazdagok sekélyessége és nemtörődömsége taszítja Agnest, de itt tartózkodása örömet is hoz: megismerkedik az új segédlelkésszel, Edward Westonnal, akihez vonzódni kezd, ám a köztük kialakuló kapcsolatot kezdetben számos tényező nehezíti."

Az előző bejegyzésemben az Agave kiadó által kiadott gusztusosan kinéző borítót dicsértem, és most megint egy olyan regény került a kezembe, melynek borítója megérdemli a csillagos ötöst. Gyönyörű, hívogató, olyan ami mellett az ember biztos nem menne el úgy, hogy ne vessen rá legalább egy pillantást. Szerintem senkit nem fogok meglepni azzal ha azt mondom, hogy a fantasztikus borító miatt került előre a regény az olvasási listámban. :) Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki szereti a nyálcsorgató gusztusos könyveket, hiszen az ember sokkal szívesebben vesz a kezébe egy ilyet, mint egy olyat aminek semmitmondó a kinézete. Nincs igazam?

Ezt a röpke kétszáz oldalas történetet az ember együltő helyében kiolvassa, ha a hangulata magával ragadja. Engem elvarázsolt Agnes Grey stílusa, aki naplószerűen írta meg a családja és a saját szerelmének történetét. Először nem gondoltam, hogy lesz részem romantikában ám a könyv második felében feltűnt a várva várt lovag. Csodálatos és választékos szavakat használ az író, ami az olvasót kiragadja a megszokott hétköznapokból. :) Legalábbis nekem nagyon jól esett visszarepülni az időben, amikor az emberek még tudták hogyan kell magukat szebbnél szebb szavakkal kifejezni. Ilyenkor mindig előbújik az a romantikus énem, amelyik legszívesebben évszázadokat visszautazna, hogy részese lehessen ezeknek a kosztümös éveknek. Ám mindezek ellenére nem tudom megadni a maximális pontot, mert a rövidsége miatt kicsit összecsapottnak érzem a történetet. Bár ha jól tudom Anne Brontënak nem ez a legjobb regénye.

"… már ismerem egyházközségem minden hölgyét s ebben a városban is sokakat, látásból, hallomásból pedig még többet; de feleségnek egyik sem illenék hozzám: ilyen teremtmény csak egy van, és ez maga; tudni szeretném, mi erről a véleménye."

Anne Brontë rövid, de kellemes történetet alkotott és nekünk olvasóknak az a feladatunk, hogy észrevegyük a benne rejtőző értékeket.

Meg Rosoff:Majd újra lesz nyár...

"..Az ösvények isten ajándékai azoknak az embereknek ,akik messzire indulnak,de nem akarnak rendes utakon menni."

Daisy New Yorkból repül Angliába,hogy unokatesóival töltse a nyarat,hogy felejtsen,hogy többet megtudjon az édesanyjáról és hogy talán újra enni kezdjen.

A négy unokatestvér a rengeteg állat és a gyönyörű környezet elvarázsolja a lányt.Szinte észre sem veszi és szerelmes lesz. A gyerekek egy terror cselekmény miatt magukra maradnak de élvezik az önállóságot ,hogy nincs felnőtt aki határokat szabna ennek a mesés nyárnak.

Bár pontos évszámot nem ír a könyv,mostanában játszódik a történet van mobiltelefon,internet,tévécsatornák milliói mégis a gyerekcsapat az eldugott kis Angol farmon teljesen magára marad.Aztán a terror cselekményekből háború lesz-erről szinte semmit sem tudunk meg,hogy ki,miért,mikor stb.Mondjuk nekem nem volt ezzel kapcsolatban hiányérzetem.

Miután egyre kevesebb ennivaló lesz,és egyre gyakrabban zaklatják őket a gyerekeknek már hiányzik egy határozott felnőtt az életükből.Annál is inkább mert Daisy és unokatestvére Edmond tiltott utakra téved.Az első szerelem minden velejárójától szenved és lángol a két tizenéves-nekem a könyvben csak ez a része volt kérdőjeles.Semmi közelebbit sem tudunk meg róluk,az érzéseikről.

A háború kiteljesedik a gyerekeket elszakítják egymástól.Daisy a kilencéves Piperrel marad,akik a sok-sok sodródás után úgy határoznak,hogy hazamennek a fiúkhoz....

Olyan vékonyka kis könyv,mégis hihetetlen mennyi történés fér bele.Nagyon tetszett,hogy bár tizenévesekről van szó mégis a vidéki életnek köszönhetően milyen önállóak.Tudják,hogy nem a dobozban terem a tej,és azt is,hogy vigyázniuk kell a kisebbekre.Teljesen természetes,hogy gondoskodniuk kell a farmról a kertet is beleértve. Daisy nem is sejtette,hogy a nehéz hónapok alatt milyen hasznát veszi majd a cserkész tudásának.Daisy szarkasztikus humora végig jelen van a könyvben,nagyon tetszett minden megszólalása.

A könyv remekül érzékelteti,hogy a háború bármikor is tör ki az emberek ugyanúgy lesüllyednek az állatok szintjére,és úgyanúgy minden nap meg kell küzdeni a túlélésért.

Daisyt ,Edmondhoz fűződő szerelem tartja életben.Hat év múlva visszatér a házba ahol éjszakákon át ölelték egymást....

"Elmondom, mi történt.Itt és most -az én könyvemben."

Nagyon szép,kedves,szomorú,megható történet.Hangulatában nagyon hasonlít a Nyáron történt-hez ,bár teljesen más a két sztori.Nagyon olvastatja magát,nekem két délután elég volt hozzá.

A borító nekem nagyon tetszik,főleg,hogy a pillangók repkednek az első oldalon is.

Holly Webb: Cirmi az éjszakában

Cicáskönyvet olvastam.
Igazából arra voltam kíváncsi, hogy a magyar könyvpiacon fellelhető temérdek gyermekkönyvek között miket találok, mik közül lehet válogatni az olvasni szerető, kedvelő, tanuló gyerekeknek.
Amire rájöttem, hogy a kislányoknak sokkal több lehetőségük van, ha gyors-könnyed olvasásélményre, sikerélményre vágynak, mert a különböző állatokról szóló könyvek ilyenek. Lovakról, kutyákról, cicákról szólnak, de mindegyikben kislány a gazdi, akivel azonosulni tudnak.

E rövid kitérő után annyit mondanék erről a Holly Webb könyvről, hogy nagyon kedves történet Cirmiről és Jasmine-ről. Jasmine szereti a cicákat, de szülei nem engedik neki, így az iskolába menő úton macskázik, játszik velük, szeretgeti őket, míg egy napon a szomszédba nem költözik egy fiatal házaspár Cirmivel, akivel a kislány barátságot köt.
Amikor a házaspár elutazik 3 hétre Jasmie-t kérik meg a bébiszittelésre, aminek hatására a macskák iránti bolondulás, szerelem tovább fokozódik. Ám Cirmi egyszer csak eltűnik...
Felnőttként tisztában voltam az okokkal, de a gyerekek -valószínűleg- aggódhatnak a szereplővel, kereshetik a négylábút, izgulhatnak érte. Természetesen minden jó, ha a vége jó!

A könyvet mindenképpen azoknak a 6-10 éveseknek ajánlom, akik ismerkednek a betűkkel és szeretnek olvasni. A "nem annyira olvasni szeretők"-nél is sikert arathat a könyv, mert könnyen sikerélményhez jutnak.
A szerkesztése megfelelő, a gyerekek nyelvezetéhez és szövegértéséhez fordítódott.

Kate Morton: Felszáll a köd

Vaskos volta miatt sokáig tologattam a könyvet, bár vonzott, mint a mágnes. Nagyon emlékeztetett engem A tizenharmadik történetre, amely nagy kedvencem. A főszereplő ott is egy idős hölgy, aki saját életrajza megírásának céljából emlékszik vissza régmúlt időkre. Ebben a történetben viszont egy rendező szeretné filmre vinni egy hajdan történt öngyilkosság(?) történetét, a sokat látott-hallott 98 éves Grace Bradley segítségével.

A Riverton udvarházban 1924-ben fejbe lövi magát a híres író, Robbie Hunter. A haláleset körülményei mindvégig tisztázatlanok. A tragédia szemtanúi Hannah és Emmeline Hartford, az elegáns angol Riverton udvarház testvérpárja.

Grace az udvarházban szolgál a lányok kamaszkora óta, később Hannah komornája is lesz. Sok titkukat ismeri, vágyakozik azt az életet a saját bőrén megtapasztalni, amelyet ők élnek. Persze ez lehetetlen, annak ellenére, hogy nap mint nap egy levegőt szívnak. Irigység van benne, de semmiképp nem rosszindulatú ez az érzés. Életét feláldozta a lányokért, később Hannahért, még az előkelőbb udvarházakból érkező állásajánlatot is elutasítja hűsége jelképeként. Csendben, alázatosan szolgál, nem szúrja senki szemét.

Különös, később nagyon fontos szálak keverednek már a történet elejétől fogva, amelyek még jobban bonyolítják a helyzetet. A szerző végigszövi ezeket a fonalakat a mai napig és a végén áll össze a teljes kép. Nagyjából lehetett következtetni dolgokra, de így is igencsak meglepődtem a végén.

És mi köze az egészhez Gracenek? Milyen sötét titkokat rejteget magában már hosszú évtizedek óta? Mit tehetett volna, hogy másképp alakuljanak a dolgok? Illetve mit nem kellett volna megtennie? Vajon az, hogy kibeszéli magából a történteket, segít ennyi idő elteltével, hogy könnyebben feldolgozza az emlékeket?

Unalmasnak nem mondanám a könyvet, de körülbelül a kétharmada kissé cammogós volt. Szép lassacskán csepegtette az írónő az információkat, nagyon igényesen kidolgozva benne szereplőket, részleteket. Az érzelmeket, hangulatokat gyönyörűen vetette papírra, engem nagyon megfogott.

Krystyna Kuhn: A Völgy, I. évad : a játék

Ifjúsági irodalomnak van titulálva a könyv, de én azért a thriller kategóriát is megkockáztatnám. Előfordult, hogy hajnalban olvastam és minden apró neszre majd' összetojtam magam. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a stressztűrő határaim nem túl tágak! :-)

Hol is van az a biztonságos hely, ahova egy testvérpár menekülhet? Még visszaemlékszem "horroridőszakomra", amikor soha nem értettem, hogy a sejtelmes zene alatt, amikor nyilvánvalóan van valami a sötétben, a szereplők miért menekülnek az erdőbe, a még sötétebb útvonalakon!? Hát itt is ez a helyzet, bár Julia és Robert előre nem tudhatta hova is tartanak. Hiszen a Grace College egy, a világ tetején álló, csak életveszélyes szerpentinen megközelíthető, eldugott völgyben helyezkedik el, és ahol semmi sem normális.

Fura a környezet, furák az emberek, rendkívül szokatlan dolgok történnek, amelyet mind az üldöztetésük jelének tudnak be. Pedig az is lehet, hogy a többiek sem véletlenül kerültek oda. Nem elég az új környezet, küzdenek a beilleszkedéssel is, hiszen egy menekülő ember mindenhol ellenséget lát. A fiútestvérnek még ráadásul szociális problémái is vannak, valahogy ezt is "kezelni" kell.

És ekkor jön a hab a tortára, történik egy rejtélyes haláleset, ahol szinte mindenkinek van alibije. Hát még szép! Tényleg nem tudtam, hogy kapcsolódnak majd az események egymáshoz, és persze nyitva is maradt jó pár ajtó, de mivel sorozatról van szó, így nem probléma, csak még izgalmasabb a dolog.

Számomra nagyon filmszerűen jöttek le a jelenetek, ahogy ecseteli hogy nyikorogtak a bútorok, ahogy susog éjnek évadján a szél, persze mikor máskor legyen kint az ember lánya? :-) Tényleg, mintha visszacsöppentem volna tinikoromba, amikor faltam ezeket a típusú filmeket.

Mindvégig titokban marad, hogy ki elől, mi elől menekülnek, illetve ennek mi az oka. Én a jelekből sejtelmesebb, picit horrorisztikusabb okra gyanakodtam, de azért így is épp elég izgalomnak voltam kitéve.

Hogy hány fejezete lesz a könyvnek, erről viták vannak. Én ebbe nem bocsátkoznék bele, fogalmam sincs. Az tuti, hogy tavasszal jön a következő rész A katasztrófa címmel. Én nagyon várom a folytatást!

A könyvet köszönöm Budai Zita fordítónak!

Lois Lowry: Nyáron történt

Nem tudom hova tenni ezt a könyvet magamban. Mindenképpen tetszett, de volt benne valami visszásság is. Még nem értem, mi lehet az! Fura volt, nekem minden túl idillikusnak tűnt, pedig van benne megrázó esemény is, nem is kicsi. Valahogy olyan valószínűtlenek voltak a szereplők, a táj, a történések is. Mégis tetszett! Mégis megragadott, kis híján meg is siratott.

Meg apja író. Hogy nyugalomban tudja befejezni könyvét, egy eldugott vidéki házba költöznek. A családban viszonylag rend van, de azért a két lánynak, Megnek és Mollynak megvannak a maguk kis stiklijei, háborúi. Meg a furcsább lány. Önbizalma szinte semmi, különösen a feltűnő szépségű nővére mellett, aki a legmenőbb fiúval jár az iskolából, sőt még a szurkolócsapat élére is beválasztják.

Szerencséjére Meg egyik magányos sétája alkalmával összeismerkedik azzal az emberrel, akitől egyébként a házukat is bérlik. Ő Will Banks, aki nagyon sokat segít Megnek abban, hogy ráismerjen az élet apró szépségeire, legyen az egy picike virág, de akár a nagy dolgokra is, mint például a születés. De a legfontosabb, hogy különösen a saját maga elfogadásában segít neki a férfi!

Meg a fényképezésben leli legnagyobb örömét, ebben találja meg fő kifejezési formáját a világgal szemben. A lencsén keresztül úgy érzi, hogy a valóságot látja, minden köntörfalazás nélkül. Will bácsival együtt vetik bele magukat ebbe az elfoglaltságba, közösen hívják elő a fényképeket, tanácsokat adnak egymásnak, igazi jó barátság szövődik köztük, még a nagy korkülönbség ellenére is.

Amikor Mollyt orrvérzéssel kórházba viszik, Meg egyáltalán nem sejti, hogy nagyobb a baj. Hiszen eddig is vérzett az orra, és nyilvánvalóan a hideg miatt van. Pár nap ápolás, pihenés, és újból minden rendben lesz! Az ijedtség azonban nem marad el, mindent megfogad, soha többé nem fog veszekedni a testvérével, jó barátnők is lesznek egyben. Sokáig nem fogja fel, hogy a baj nagyobb egy kis megfázásnál. Szülei reakcióit is rendeznie kéne magában, belső csatáit is folyamatosan vívja.

Mindenképpen úgy éreztem a történet végére, hogy Meg, ez a kishitű, visszahúzódó lány jócskán felnőtt!

Örülök, hogy elolvashattam ezt a könyvet!