2011. november 29., kedd

Alan Hollinghurst: A Szépség vonala

Már megjelenése előtt gyakran belebotlottam a könyvbe, nagy durranásnak ígérkezett.
Sokáig kerülgettem, aztán sokan dicsérték és akkor persze nekem is kellett.

Valahogy nem jöttem ki a könyvvel, ezért is tartott sokáig az olvasás. Rájöttem, hogy az ilyen típusú, témájú könyvek igazán  művészlelkületű embereket szólítja meg. Ők megértik és értékelni is tudják. És most nem az  bajom, hogy a homoszexualitás (számomra) túl nyíltan volt taglalva, hanem úgy egy az egyben az egész, ahogy ezt a témát feldolgozta - adva van a 80'-as évek, egy szegény családból származó fiú és egy gazdag család - e kettő találkozik, és a szegény fiú szemével láthatjuk gazdagék világát.

Valakinek a véleményét olvastam, aki azt írta, hogy aki nem lát tisztán az akkori kort illetően mind politikailag mind egyéb téren az nem fogja érteni a könyvet sem - lehet ez történt velem is, nem tudom, de próbálkoztam. Elolvastam és végül is valahol szerettem illetve tetszett. De mégis távol maradt tőlem a történet.

Én nem vagyok ilyen társadalmi rétegeket boncolgató típus, már csak azért sem mert nem igazán vezet sehová. Persze kellenek az ilyen könyvek is csak azt hiszem nekem még érnem kell hozzájuk.

Henry James egy művét sem olvastam, a Galamb szárnyával próbálkoztam de engem untatott.
Ettől eltekintve értem Én a címet, ami nagyon találó lett és megláttam Nick-ben a szépet meg a jót...
(bár néha Ő is elítélendően viselkedett)

 A borító nagyon tetszik! Elegáns, szép.

Nincsenek megjegyzések: