Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az a nagy -sőt oltári nagy- büdös helyzet, hogy megtette. Maccuzzo megtette és megtettette. ..és még csak meg sem lepődtem! Sok mindenre képesek az emberek, s bár nem akarok vonatkoztatni senkire, de bárki belegondolt már, látott, hallott, tapasztalt események kapcsán, hogy mi mindenre képesek vagyunk, mi emberek? A mi fantasztikus fajunk?
Már a Tengerpart olvasása kiakasztott, s bár teljesen más és ellentétes könyv (http://andielmenyei.blogspot.com/2010/06/veronique-olmi-tengerpart.html), ott annyira kiakadtam, hogy itt csak olvastam és hánytam…
"Azt szokta mondogatni, hogy a kígyókkal meg a többi ragadozóval ellentétben az ember természeténél fogva gonosz, és senkiben sem lehet bízni."
Olvasás közben azt éreztem, hogy Camilla szülinapi zsúrjának lufijai csak telítődnek levegővel és mérges-gázokkal ami egyre feszíti a lufit, egyre kevesebb kell a pukkanásig, robbanásig.
Egy nap története, rohanok, futok, kocogok, kifújom magam, leskelődöm, majd ülök a buszon, telefonnal a kezemben (vagy olyan helyes kis fülhallgatóval) nyomom a szöveget a kellemes hangommal, kiborulok én is, én is írok egy sms-t neki, felszisszenek a piercing lyukasztásánál, aggódom, hogy mégis röplabdázik, majd biztonsági őr vagyok, aki lesi a pálya mellett ülő kopaszt, hogy mikor tesz olyasmit, hogy kivezethessem; Kevint oltalmazom-védem, de velem is elbánnak azok a fiúk, a méregzöld Tipo-felkarcolnám, a szélvédőjét betörném... és még folytathatnám.
Miért nem tudnak semmit egymásról az emberek-legalább akik együtt dolgoznak? Nem tudok belekötni, hogy hivatalos papír esetén a gyerek csak a megadott napon mehet ahhoz a szülőhöz, akinek korlátozva vannak a jogai. Minek? Ki tudná? Mazzucco olyan jól ábrázolta a jellemeket, hogy abszolút egységes volt kép. A kamasz lány stílusa, személyisége, karakterének megformázása hibátlannak mondható ebben az élethelyzetben.
Egy nap története amibe bele lett sűrítve az elmúlt néhány év.
Lényegében egy család története, és nekem felesleges is volt benne néhány mozzanat. De tkp. lényegtelen, olvasható, tágítja a képet, szétveszíti az idegeket a várakoztatás.
Ahogy olvastam, ott voltam, és aztán azt éreztem, hogy nem is kell ott lennem, hogy ez megtörténjen, Simán el tudom helyezni ezt itt nálunk, Magyarországon. Simán megtörténhet. Sok ember-állat él a Földön. És sok nő, aki nem lép. Nem lép, mert képtelen a félelemtől. Nem lép, mert nem tud, hova és tűr tovább. Nem lép, mert a szerelem hálójába tekerte magát, és nem tud lépni, mert belegabalyodott. Nem lép, mert szégyelli saját magát.. Nem lép, mert...
"..... és azt hajtogatta, gyere vissza hozzám, gyere vissza hozzám Emma. És ő arra gondolt, ez az én uram, hányszor csókoltam meg, nem tudom őt gyűlölni, és mi lesz velem, ha megint őrá hallgatok..."
Nem szeretném megtudni, hogy milyen érzés.. Emma küzdött, nem olvashattak az előző napok/hetek/évek részletes történetét. Nem tudhatom, mennyire szeretett volna nem az anyjánál élni.
Hogy elhitte az sms-t? Nem ítélkezhetek, lehet, hogy én is elhittem volna.
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése