2011. február 8., kedd

Robin Maxwell: Ó, Júlia!

Modern kori shakespeare-i történettel találtam szemben magam. A fülszöveg, borító és a sejtéseim alapján gondoltam, hogy köze van a nagy klasszikushoz! :-) De azért titkon reménykedtem (főként a végében), hogy némiképp szakítunk a hagyományokkal.

Magáról a történetről mit is írhatnék? Nyilván mindenki töviről-hegyire ismeri, felesleges lenne belemenni. Ráadásul én sosem voltam oda Rómeó és Júlia bármely változatáért sem. Soha nem értettem, hogyan lehetett ekkora baklövést elkövetni. :-)

Viszont nagyon tetszett, hogy ebben a könyvben a szerző úgy közelítette meg a szereplőket, mint akik valóban hús-vér emberek. Tisztán, egyértelműen ábrázolta az érzéseiket, mindamellett, hogy itt is folyamatosan verseltek, fennkölt idézetekkel volt tele az egész könyv! :-) Míg a klasszikus verziónál el nem tudtam volna képzelni, hogy az égből jövő, szinte plátói szerelem kézzel fogható is lehet közöttük, szinte nem is e világi volt, itt teljesen egyértelműen érezhető volt, hogy testileg is vonzódnak egymáshoz, nem is kicsit. Ha a szövegkörnyezet és a nyilvánvaló korbehatárolás nem lett volna, akár két mai szerelmespárnak is el tudtam volna képzelni őket.

Kellemes, olvasmányos, szórakoztató kis könyv!

Mint mondtam, egészen a végéig reménykedtem, bárcsak valami csoda folytán másképp végződne...

Nincsenek megjegyzések: