2011. január 29., szombat

Babits Mihály: Hatholdas rózsakert

Ez nagyon jól esett.
Mert rövid volt. Mert magyar volt. Mert vicces volt.

Kicsit tartottam tőle, mert azért ezekben a régi írásokban sokszor úgy csikorognak a szavak, hogy azt nehéz elviselni. De Babits egyrészt annyira nem régies, másrészt meg valahogy nagyon kifinomultan ír, a téma, a környezet pedig annyira hétköznapi és egzotikus egyben, hogy az csak jó lehet. Azért írom, hogy egzotikus, mert azért hatholdnyi rózsával beültetett kert nem éppen hétköznapi dolog. El lehet képzelni, hogy nyári estéken milyen hangulatot áraszt egy ilyen hely. Na. Egy vidéki kisvárosban Ilka néninek van ez a kertje, a szerbeknek adja el a rózsaszirmokat, akik illatkészítésre használják. Emellett házába albérlőket is fogad, főleg facér fiatalembereket, jelen esetben Gruber Francit (már ez a név is...:D), aki ifjú joggyakornok. És igen, a név és a titulus alapján máris el lehet képzelni az illetőt. Esetlen, nem egy határozott, férfias jelenség, olyan, akit lehet szivatni.

Ilka néni valahogy a kisváros kerítőnője lett az évek során. Az ő hatalmas kertjében gyűlnek össze nyár estéken a fiatalok nagy beszélgetésekre, nevetésekre és persze párt találni. Franci szerencsétlenségére kiszemeli őt a város leghűvösebb és legokosabb eladósorban lévő hölgyeménye, Irén.

Többet nem árulok el, érdemes elolvasni, hogy hogyan szövi Irén a tehetetlen Franci köré a hálóját ill. hogyan adja meg magát végleg Franci. Vagy talán mégsem...?

A novella alcíme az, hogy vidéki komédia. Tényleg az, de semmiképpen nem nagy, könnycsorgatós röhögésekkel van teli, hanem valami nagyon finom humorral, olyannal amit csak egy intelligens, finom úriember tud írni.
Tetszett ez a visszafogottsága, a valódi és szimbolikus rózsaszirmok.
Jó volt, na. Egy újabb magyar kincs.




Megtaláltam az MTV videótárában a belőle készült filmet Tolnay Klári és Tahi Tóth László főszereplésével. Még nem néztem meg, de valahogy biztos vagyok benne, hogy remek.

Nincsenek megjegyzések: