2010. november 25., csütörtök

Raana Raas: Csodidők I. - Az ogfák vöröse


Sokszor elgondolkodtam: mi a csuda az a csodaidők? Mi lehet az? -tettem fel a kérdést magamnak, amikor csak azt láttam, hogy a moly.hu-n már a "rajongói klub" gondolata kezd kialakulni.
Én beleolvastam a fülszövegbe: "A Csodaidők világa különös, futurisztikus, gazdag fantáziával megalkotott világ. Sem rosszabb, sem jobb, mint a miénk, csak éppen más. Amikor azonban átlépsz ebbe a világba, ahol már több bolygón él az emberiség...."- szerintem itt a bolygók szónál elakadtam, és nem olvastam tovább.
...bolygók, Naprendszer...- kell ez nekem? Én aki ezekhez nem értek, a csillagképek közül csak a "göncölszekeret" ismerem fel, a Holdról annyit tudok, hogy miért tűnik telinek ill. kiflinek, a Star Wars-ból kedvencem nem a járművek, hanem "Csubbaka" volt, szóval úgy gondoltam, ez engem nem érdekelhet.Ráadásul 4 részes. Uppsz.

Aztán elmentem egy író-olvasó találkozóra, ahol megismertem Görgey Etelkát, az írót, és rájöttem (milyen érdekes!), hogy ott, a könyvtárban én vagyok az egyetlen aki nem ismeri ezt a történetet, de tágra nyílt szemekkel és fülekkel figyelek, hallgatom a spoilereket Judyról, Giinről, aki GÍN és nem Dzsin, a Raasokról, és a fantasztikusan megalkotott szertartásokról, nagycsaládokról. Csillogó szemmel örülök, hogy megismertem Etát, akit azóta is különleges embernek tartok, és este megrendeltem a 4 könyvet, mert ez biztosan jó lesz nekem.

Ennyi volt a bevezető, és akkor mit is írjak még?
Mit vonjak le belőle, azon kívül, hogy egy jó, érdekes, elgondolkodtató történet? Talán ennyit:

"Mindig a család az első… De mire erre rájössz, addigra már nem lesz.."

Az én tág nagycsaládomban a legidősebb személy 70 éves, alig vagyunk páran, tulajdonképpen kiszakadtnak érzem magam bizonyos tekintetben. Vagy kiszakadt más rokonom.
Talán tudunk még változtatni, kellene.


Nincsenek megjegyzések: