Brunonia Barry: A csipkeolvasó

Wáo! Ez egy nagyon erős könyv. A történetét tekintve sem piskóta, de még jobban átjön a hangulata, a zaklatottsága, az álomszerűsége, a varázsa.

Elég, ha csak annyit mondok, hogy Salem, boszorkányok, csipke, ikrek, vörös hajak, jövőbe látás, hallucinációk, misztika és a legtöbb nő szerintem ugrik rá. Nem is véletlenül, mert ezekből az összetevőkből eleve valami egészen hangulatos jön ki, és Brunonia Barry tényleg valami nagyon-nagyon hatásosat hozott ki belőlük.

Sokan írták előttem, hogy nem erre számítottak, amit értek is. Ha a fenti összetevőket nézzük, akkor ugyanis az embernek egy XVII-XVIII. századi, vagy még korábbi történet jut eszébe, ez viszont a közelmúltban játszódik. Ugyanabban a Salemben, amiről Arthur Miller is írt, és amely város a boszorkánypereiről vált híressé. Ebben a Salemben azonban már legfőképp a turistákat szolgálják ki a boszorkányűzés jeleneteivel, bár létezik egy kis közösség ill. egy család, a Whitney-k, melynek asszonyai a mai napig magukon hordják a boszorkányok pecsétjét, képesek a csipkéből a jövőt meglátni és mások gondolataiban olvasni. Towner/Sophya Whitney, a történet főszereplője ennek a családnak a tagja. A nő egész életét meghatározza különös képességekkel bíró családja, valamint az egyik családtag, Cal Boynton tevékenysége, aki kicsi, de annál radikálisabb vallási közösséget vezet egy Salem melletti szigeten, akik próbálják Salem maradék "boszorkányait" tönkretenni, mert az ördögöt látják bennük. Részben a család kettészakadásából adódik Towner saját kofliktusa is, a lány saját belső harcait is jelképezi a családnak ez a megosztottsága.

Towner ikerhúga halála után menekült el a városból, 15 évvel az aktuális történések előtt. Most csak azért tér vissza, mert idős nagynénje eltűnik. A helyszínre visszatérve felidéződik benne a múlt, húga halálának tragikus eseményei. A jelenben felbukkanó régi ismerősök, szerelmek, valamint egy Cal Boynton és közössége által megváltott, korábban boszorkánynak kikiáltott lány eltűnésének esete pedig arra késztetik, hogy újra felidézve húga halálának körülményeit szembenézzen magával. Ez már eleve eléggé szövevényesen és izgalmasan hangzik, és az a körülmény még tetézi, hogy testvére halála után Towner pszichiátriai intézetbe került egy időre, mert az őrület jelei mutatkoztak rajta, amelyeket a mai napig időnként gyógyszer segítségével tart kordában.

Hát kell ennél több egy izgalmas és misztikus regényhez? És mindezt az írónő kellően érdekesen, múltat, jelent, hallucinációt, lázálmot, csipke-látomást egybemosva tálal nekünk. Ugyanakkor nem érthetetlenül, szépen össze lehet illeszteni a történet puzzle-jének darabkáit.

A sztori kb. kétharmadáig szépen rakosgatja elénk a szálakat, darabkákat, döntsük el magunk, hogy mit vélünk valóságosnak és mit nem ezekből - Towner ugyanis már az első oldalon megmondja nekünk, hogy ne higgyük el egy szavát sem :)

Az utolsó egyharmad, és főképp az utolsó 50 oldal, amikor is mintegy csipkeolvasóként a történet csipkéjének hálója mögé nézve kitisztul előttünk a kép, valami frenetikusan hatásosan van megírva. Azt gondolom, hogy egy ilyen krimiszerű, titkokkal teli történetnek mindenképpen kell lennie egy ilyen csúcspontjának, mégpedig pontosan ilyen nagyszerűen megírva, ahogyan Mrs. Barry tette. Összemosva egy lázas menekülés jeleneteit, szimbólumait, mint Hold, tűz, víz stb. a múlt és a valóság felvillanó képeivel. Már-már katartikus élményt nyújtott volna a finálé, de számomra volt benne egy-két eléggé sablonos jelenet, de ettől a feeling még megvan, most is ott vagyok benne. A szigeten, a tengerben, a Holdban, a csipkében .

Sajnos a fő titokra már elég korán rájöttem (kell nekem annyit gondolkodni :P), ami kicsit rontott az élményen, ezért és a sablonokért vontam le fél pontot.