Sokszor elgondolkodtam Háy János honnan ismeri ennyire a nőket?
Sokszor elgondolkodtam Háy János vajon hiteles képet ad-e a férfiakról?
Sokszor elgondolkodtam, honnan ismeri ennyire a férfiak-nők közötti kapcsolatokat, az embereket, a "régivágásúak"- és az idősek gondolkodását, a fiatalokat?
Sokszor haragudtam Háy Jánosra, hogy ilyeneket ír le, amikről nem tudom elképzelni, hogy megtörténhet... (naiv vagyok)
Örültem Háy Jánosnak, mert nagyon az én gondolkodásomnak, mondatfűzéseimnek megfelelő mondatokat alkotott.
Sokszor örültem az adott novellának és Háy Jánosnak, mert nagy (általam ki nem mondott) igazságokat fogalmazott meg.
Nem örültem az adott novellának, mert nyomozóvá válhattam volna az I.rész hatására, és én nem akarok nyomozni.
Örültem az I.rész novelláinak, mert rájöttem, hogy a Kedves még mindig ugyanazzal a márkájú tusfürdővel mosakszik.
Nem örültem a II.rész novelláinak, mert voltak benne olyan gyermekkel összefüggésben lévő problémák, amikbe nem szeretnék belecsöppenni; voltak benne olyan problémák, amik miatt a gyerekeket sajnáltam a szüleik miatt.
Örültem a III. rész novelláinak, mert kedvem támadt felfedezni Budapest hídjait, hátha megpillantom a Kedvenc Nénimet, vagy a Biciklis Lányt.
Hihetetlen élményeim lettek a IV. rész írásaitól, érzéseim az "Ilyen nincs és mégis van...." (?!) klasszikus mondatba sűrítettem bele.
Örültem Háy János könyvének mert egyfajta társadalomkritikát tárt szemem elé. Csak körbenézett, belesett a hálószobákba, az autókba, megleste a titkos szerelmi légyottokat, leült velünk egy asztalhoz egy kisfröccsre, sétált velünk a hidakon, elítélt bennünket életünkért, elkísért némelyeket egy hosszú útra, stb. . Mindezt természetesen, közvetlenül, azt hihettem róla, hogy a haverom a bisztróból, vagy egy "Juli néni", aki letyepetyél, szóval vele voltam, aztán elköszöntem tőle, majd tovább pletykálhattam mi is történt Kovács Lacival, akit én nem is ismerek, csak a valakimnek a valakije, de "Kéééépzeld......! felkiáltással továbbadtam a hírt, (lehet, hogy kicsit elferdítve már) hogy mindenki hallhassa, okulhasson a vele történtekből.
Hatalmasat sétáltam egy nénivel a Petőfi hídon, mesélt nekem, fogtam a kezét, a visszaúton majdnem én vittem.
Drukkoltam a fiataloknak, hogy sikerüljön nekik, hogy ne szúrják el!
Együtt éreztem a matek 3-as miatt rettegő kisfiúval, aztán sírtam.
(majdnem) minden novelláját élveztem ennek a kötetnek. Nem csalódtam, szívesen ajánlom. Az már csak kuriózum, hogy az emberi kapcsolatokat hányféle oldalról boncolgatja a maga módján- az én olvasatomban, értelmezésemben, legyen az a férfi-női kapcsolatról; legyen szó a szülő-gyermek kapcsolatról; vagy akár az emberi kapcsolatokról, ill. az élet-halál kapcsolatáról.
9/10
Sokszor elgondolkodtam Háy János vajon hiteles képet ad-e a férfiakról?
Sokszor elgondolkodtam, honnan ismeri ennyire a férfiak-nők közötti kapcsolatokat, az embereket, a "régivágásúak"- és az idősek gondolkodását, a fiatalokat?
Sokszor haragudtam Háy Jánosra, hogy ilyeneket ír le, amikről nem tudom elképzelni, hogy megtörténhet... (naiv vagyok)
Örültem Háy Jánosnak, mert nagyon az én gondolkodásomnak, mondatfűzéseimnek megfelelő mondatokat alkotott.
Sokszor örültem az adott novellának és Háy Jánosnak, mert nagy (általam ki nem mondott) igazságokat fogalmazott meg.
Nem örültem az adott novellának, mert nyomozóvá válhattam volna az I.rész hatására, és én nem akarok nyomozni.
Örültem az I.rész novelláinak, mert rájöttem, hogy a Kedves még mindig ugyanazzal a márkájú tusfürdővel mosakszik.
Nem örültem a II.rész novelláinak, mert voltak benne olyan gyermekkel összefüggésben lévő problémák, amikbe nem szeretnék belecsöppenni; voltak benne olyan problémák, amik miatt a gyerekeket sajnáltam a szüleik miatt.
Örültem a III. rész novelláinak, mert kedvem támadt felfedezni Budapest hídjait, hátha megpillantom a Kedvenc Nénimet, vagy a Biciklis Lányt.
Hihetetlen élményeim lettek a IV. rész írásaitól, érzéseim az "Ilyen nincs és mégis van...." (?!) klasszikus mondatba sűrítettem bele.
Örültem Háy János könyvének mert egyfajta társadalomkritikát tárt szemem elé. Csak körbenézett, belesett a hálószobákba, az autókba, megleste a titkos szerelmi légyottokat, leült velünk egy asztalhoz egy kisfröccsre, sétált velünk a hidakon, elítélt bennünket életünkért, elkísért némelyeket egy hosszú útra, stb. . Mindezt természetesen, közvetlenül, azt hihettem róla, hogy a haverom a bisztróból, vagy egy "Juli néni", aki letyepetyél, szóval vele voltam, aztán elköszöntem tőle, majd tovább pletykálhattam mi is történt Kovács Lacival, akit én nem is ismerek, csak a valakimnek a valakije, de "Kéééépzeld......! felkiáltással továbbadtam a hírt, (lehet, hogy kicsit elferdítve már) hogy mindenki hallhassa, okulhasson a vele történtekből.
Hatalmasat sétáltam egy nénivel a Petőfi hídon, mesélt nekem, fogtam a kezét, a visszaúton majdnem én vittem.
Drukkoltam a fiataloknak, hogy sikerüljön nekik, hogy ne szúrják el!
Együtt éreztem a matek 3-as miatt rettegő kisfiúval, aztán sírtam.
(majdnem) minden novelláját élveztem ennek a kötetnek. Nem csalódtam, szívesen ajánlom. Az már csak kuriózum, hogy az emberi kapcsolatokat hányféle oldalról boncolgatja a maga módján- az én olvasatomban, értelmezésemben, legyen az a férfi-női kapcsolatról; legyen szó a szülő-gyermek kapcsolatról; vagy akár az emberi kapcsolatokról, ill. az élet-halál kapcsolatáról.
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése