2010. január 5., kedd

Maurice Lever: Isadora Duncan: Egy élet regénye



Ahogy azt az alcím is sugallja, Maurice Lever Duncan - életrajza rendkívül olvasmányos. Lever olyan lebilincselő mesélő, hogy az olvasó sokszor képtelen letenni a könyvet. A szerző nem csupán a táncosnő viszontagságos életét ábrázolja megkapóan, de az adott kort is. A legendás helyek mellett sorra bukkannak fel a legendás személyek (Duse, Singer, Rodin, Jeszenyin) elénk varázsolva egy letűnt kor különös lüktetését. Az embernek kedve lenne ógörögül tanulni és Homéroszt olvasni, hogy aztán maga köré gyűjtve a kortárs művészet nagyjait, irodalmi szalont nyisson, és Poiret valamelyik pompázatos ruhakölteményében loholjon a múlt árnyai után, kezében pezsgős üveggel és kaviárral. Lehetetlenség nem elcsábulni, és lehetetlenség nem azt kívánni, hogy bárcsak mi is így élhetnénk, és még mindig az akkori értékek lennének a meghatározóak.

Elbűvölő történet egy elképesztő életről, amely nemcsak magába szippant, hanem arra is ösztönöz, hogy elolvassuk a könyvben megjelenő más hihetetlen karakterek, ikonok életrajzát is, és még többet olvassunk az általuk fémjelzett korról.


Lenyűgöző látni, hogyan lesz a könyvben először 8 évesen megjelenő kislányból, aki 2 év múlva már táncolni tanítja barátnőit, a 20. század egyik legnagyobb táncosnője. Hogyan küzd művészi hitvallásáért a kor tánc- és színházeszményeivel szembeszállva. Hogyan próbálja újjáteremteni az ókori Görögországot, majd alapít iskolát Oroszországban. Hogyan szórja a pénzt és kerül ki mindig győztesen a nyomorúságból. Hogyan éli meg nőiségét és anyaságát. Hogyan szeret, öregszik és lesz alkoholista.

Bár a könyv nem tűnik vaskosnak, nem könnyű a végére érni; több mint 500 oldal.

3 megjegyzés:

szeee írta...

áááá, ezt nagyon jól megfoglamaztad :)tényleg lehet egy feelingje.
elképesztő, hogy ma a művészvilágot felváltotta a celebvilág :(

Borostyán írta...

Egyes szám első személyben mesél a könyv?

Az Isadora Duncan név egyébként ismerős volt, de nem tudtam hova tenni.

Vivienne írta...

Borostyán, nem, nem egyes szám első személyben íródott, a könyv szerzője a narrátor, ha úgy tetszik, persze ők ketten sosem találkoztak. Szóval ez egy "hagyományos" regény mesélővel. :)