Mark Twain - Ádám és Éva Naplója

Ádám és Éva naplója rövid de annál inkább tartalmas könyvecske. Megismerhetjük az első emberpár történetét, magától a főhösöktől. Mark Twain remek humorral világít rá a könyvben a férfi és nő eltérő természetéből adódó gondokra, valamint sikertelen kísérletekre a másik nem megértésére. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet aki már találkozott néhány bökkenővel az ellenkező nem viselkedésének megfejtése közben.

Egy kis kedv csináló:

Ádám Éváról:

„Ez a hosszú hajú teremtmény mindenütt az utamban van, mindig vár rám, vagy szalad utánam. Ezt nem nagyon szeretem. Úgy volna jó, ha ott maradna a többi állattal együtt. „

„Csak ne beszélne annyit. Szakadatlanul fecseg. Mindez talán úgy hangzik, mintha mindenáron akadékoskodnék vagy ócsárolni akarnám ezt a szegény teremtést. Eszembe sincs! „

„Tegnap beleesett a tóba, amikor nézegette magát benne. Mindig ezt teszi, ha idegen állatok nem figyelik.”

Éva Ádámról:

„Még mindig a fára menekül. Úgy tesz, mintha ott pihenne. Persze ez csak kifogás. Hiszen nem a szombatot, hanem a vasárnapot rendelték pihenőnapnak. Úgy látom, az a legkomolyabb szenvedélye ennek a teremtménynek, hogy jól kipihenje magát. Én belefáradnék, ha folyton csak pihennem kellene. Már az is kifáraszt, hogy itt kell ülnöm és a fát figyelnem. Csak azt az egyet szeretném tudni, hogy tulajdonképpen minek van itt. Még sohasem láttam, hogy bármit is csinált volna.”

Stephenie Meyer: A burok

Pár hónappal azután, hogy kiderült magyarul is megjelenik a Twilight, az Agave kiadó bejelentette, hogy jó voltukból Stephenie Meyer másik sikeres regénye (The Host) is eljut a magyar olvasók kezébe. December elejére be is váltották az ígéretüket, így örömmel leptem meg magam Karácsonyra, mondván ne csak másokat, magunkat is kényeztessük egy kicsit abban az időszakban.

A magyarországi start igen érdekesre sikeredett. Az Agave kiadó a blogján pályázatot írt ki a magyar címre a honlap olvasói között, amelyből aztán egy kreatív Brain-Storming kerekedett, és igen hamar meg lett a győztes "A Burok" hangzatosan igéretes és dicséretre méltó kiötlésével.

Parazita. Földönkívüli. Hódítás.

Ha a fülszöveget elolvassuk, tulajdonképpen ez a három szó jut eszünkbe, majd kezd piros fényekkel villogni a fejünkben. Majd gondolatban odakúszik egy egyenlőség jel is, mellé pedig az, hogy: "Lerágott csont."

Az eredeti kiadás még tavaly év elején jelent meg Amerikában, éppen az Alkonyat harmadik (Eclipse) és a negyedik (Breaking Dawn) része között. A rajongók éppen izgatott és türelmetlen várakozás lázában égtek, az írónő pedig úgy gondolta ezzel talán kicsit kárpótolhatja őket a hosszú várakozásért. A hatás nem maradt el, ez a könyve is - csak úgy mint az előzőek - stabil helyet biztosított magának a The New York Times Bestseller Listáján.

Amikor először láttam meg a borítót nagyon megtetszett, de a kategória (Sci-fi) már óvatosságra intett. Elolvastam az Amazon értékeléseit és mind a rajongók, mind az új Meyer olvasók többsége azt állította, a könyv nagyszerű. Elolvastam a rövid leírását is, de az a három pirosan villogó szó az egyenlőségjellel csak nem akart eltűnni, végig ottmaradt, hogy visszafogja vásárlási kedvemet. (Külföldről könyvet vásárolni akkor még nehézkesen tudtam, szállítási költséggel igen drága volt így nem vágtam bele, a Bookstation-t csak később fedeztem fel). Amikor az Agave blogján olvastam, hogy magyarul is megjelenik, egyből lelkesebb lettem, a többit pedig (Karácsony, saját magam vállon veregetése stb, stb…) már tudjátok.

A történet egy műtéttel kezdődik, melynek segítségével azon melegében betekintést nyerhetünk abba, miként is történik az idegenek beültetése az emberi testbe. Az aktuális emberi test Melanie Stryder, aki csodával határos módon csak most, annyi év óta tartó megszállás után került Hajtó kézre. A kiválasztott lélek - akit azon célból tesznek Melanie testébe, hogy feltörje a lány emlékeit és a többi bujdosó ember helyét megtudják – immár a nyolcadik bolygóján jár. Sosem maradt egy bolygón egy életnyi idővel tovább, nem akart újjászületni sehol sem. Így nevezik el Vándornak. Miután Vándor magához tér - immár Melanie testében – megpróbál minél több információra rátalálni a lány elméjében, de Mel sokkal erősebb, mint várta. Mi több, egyre határozottabban ad hangot saját véleményének, amely legtöbbször nem túl hízelgő Vándorra és népére nézve. Egy váratlan fordulat következtében a két lány szövetséget köt. Vándor és Melanie érzései lassacskán eggyé válnak, így nem meglepő módon Vándor is beleszeret Jared-be és féltőn gondol Jamie-re akiket eddig csupán emlékeiben látott. Mint az sejthető megtalálják azt a helyet, ahol egy maroknyi bujdosó befészkelte magát. A fogadtatás azonban nem túl kellemes… Fájdalmakkal teli idők várnak rájuk. Melanie lelkileg, Vándor pedig testileg-lelkileg szenved. Az emberek nem bíznak benne, többször megpróbálják megölni, még Jared sem képes hinni a lehetetlent… Nincs más hátra, mint türelemesen várni, tűrni és reménykedni, hogy egy nap belátják nincs mitől tartaniuk, nem a veszélyt hozta rájuk. Az életet bonyolítja még egy szerelmi négyszög is. Hisz Melanie szerelmes Jaredbe, így Vándor is így tesz, hisz az érzéseik túlnyomóan közösek, Jared pedig szerelmes Melanieba, de Vándorral szemben nem táplál hasonló érzelmeket. Aztán belép a képbe még valaki, aki meg nem Melanie testébe szerelmes, hanem Vándor lelkébe…. (Kicsit kusza, mi? :D Ne aggódjon senki, hamar át lehet látni, csak én fogalmaztam meg kissé bonyolultan! :P)

A hosszú kaland során a két lány megtanulja másképp nézni a dolgokat, mind a saját mind a másik faj esetében. Az emberek nem olyan érzéketlen gyilkoló gépek, a lelkek pedig nem olyan rossz szándékúak, mint azt eddig gondolták. Egy váratlan látogató felbukkanása választás elé állítja Vándort, az események pedig még jobban felpörögnek…

A történetet Vándor szemén keresztül ismerhetjük meg, ami nekem nagyon tetszett, a belső vívódása és gondolatmenete tiszta, érthető és átérezhető, ő lett a kedvenc főszereplőm. Melanie is helyes és aranyos lány, de nekem akkor is Vándor volt a favorit! :P Jared nem lopta be annyira magát a szívembe, a másik férfi annál inkább (a nevét direkt nem írom le, legyen meglepetés - annak, aki olvasni szeretné - hogy ki az). Az egész könyv nagyon tetszett, bevallom nőiesen többször sírtam is.

A „Lerágott csont”-tal kapcsolatban alaposan tévedtem. És ennek örülök. Ahelyett, hogy globálisan, hősök hajmeresztő mutatványain keresztül vezetne minket végig a történeten, pár tucatnyi ember és egy földönkívüli történetén keresztül ismerhetjük meg ezt a képzeletbeli, ugyanakkor félelmetes világot.

Most pedig térjünk rá a kényes részre:

Kiknek is ajánlom a könyvet?! Szeretném azt mondani, hogy mindenkinek, de úgy érzem kicsit felelőtlen lennék. Én személy szerint nem ajánlom azoknak, akik az Alkonyat lázában égnek, és még csak pár hete olvasták a könyvet. Hogy miért? Az ok egyszerű: félő többen egy kis Bella/Edward pótlékot keresnének ebben a könyvben ez pedig nem a megfelelő kiindulási pont ennek a regénynek! Teljesen más a története és a hangulata. Én is csak azután olvastam el, miután kissé lecsengett bennem az „Alkonyatizmus” láza.

Ellenben mindazoknak ajánlom, akik szeretik Stephenie Meyer stílusát és lelkivilágát vagy akik egy izgalmas és lelket melengető történetre vágynak. Azoknak is, akik még nem olvastak Meyertől egy sort sem, vagy azoknak, akiknek vámpíros történet nem igazán jött be, de szeretnének valami újszerű földönkívülis megszállást olvasni.

Ha valaki még hezitálna, az Agave az első fejezetet nyilvánossá tette.

Remélem ebből is film lesz egy szép napon!

Itthon kemény kötésben és az eredeti borítóval jelent meg. Én azt mondom: jó választás volt!

Ui: Ha valaki kíváncsi rá, milyen helyszín ihlette a történetet, akkor látogasson el Stephenie Meyer honlapján ide, és tekintse meg a képeket. Az írónő szokásához híven, ehhez a sztorihoz is megalkotta saját zenelistáját, azt pedig itt lehet meghallgatni.

Eredeti cím: The Host
Borostyán, 2008. január 28.

Peter Prange: Az utolsó hárem

Az 1800-as évek végén játszódó történet,csupán az író szüleménye. Vannak benne nevek és helyszínek, dátumok amik valósak de a történet a képzelet szüleménye. Konstantinápolyban él két kislány, akik vallási hovatartozásuk ellenére barátnők lesznek. Egy hideg éjszakán elrabolják őket a szultán háremébe.

Elisa a szende,szerény lány, míg Fatima a célratörő, hatalomra vágyó.

Annyira egyszerű karaktereket alkotott az iró,hogy már történet elején világos lesz,hogy Elisa bár szenvedések árán de megtalálja a boldogságot,mig Fatima aki mindent feláldoz a csillogás oltárán ,megbánja nagyratörő álmait.

A könyv eleje is elég unalmas volt, jóformán csak oldalakon keresztül káma szutra stílusú ágyjelenetek olvashatók.

Természetesen a hárem életébe nagyon kicsi belátást nyerünk,és miután a szultán szó szerint elzavarják, a két nőnek önnállósódni kell,a nehéz helyzetükbe beleszól a háború is-annyi információt akar velünk megosztani az író, hogy nincs teljes képünk sem az akkori Törökországról,sem a politikáról. Csak ugrálunk egyik történésről a másikig.Sokkal többet vártam ettől a történettől. Szinte meseszerű, ahogy a történet végén a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig a büntetését.

A könyv állítólag nemzetközi sikerlistát vezeti....

Azért találtam egy részt a könyvben ami tetszik:

"Háremnő vagyok,Oszmán rabszolganő
Forró homok az apám,a Boszporusz az anyám.
Bölcsesség a sorsom,tudatlanság a romlásom.
Gazdagon öltöztetnek és szegénynek tartanak.
Rabszolganők úrnője vagyok,és rabszolganő vagyok magam is.
Névtelen vagyok és tisztességtelen.Otthonom a palota,
melyben isteneket temetnek,és ördögöket nevelnek,
otthonom a szentség országa,a pokol tornáca"
/ismeretlen szerző/

Agota Kristof: Trilógia

Sokkoló, borzongató, zseniális. Az a tipikus falhozvágós.

Három részből áll Agota Kristofnak ez a regénye(?). Ami azért kérdőjeles, mert ez nem 1 regénynek készült, hanem három novellaszerű különálló írásnak. Időben is évek teltek el a három mű megírása között. (Külföldön, bizonyos országokban külön is jelentek meg, ha jól tudom...) Ez szinte hihetetlen, mert annyira összetartoznak, annyira szerves részei egymásnak, hogy csak...

A történet eléggé sokoldalú. Az első részben (A Nagy Füzet) egy gyerek ikerpár rövid fogalmazásait olvashatjuk a háború alatti életükről. Anyjuk a vidéken, a nyugati határ menti kisvárosban élő nagyanyjukhoz viszi őket, mert ott van élelem és nagyobb biztonságban vannak. Ám a nagyanya nem törődik velük megfelelően, sem testi, sem lelki szükségleteiket nem elégíti ki. Így a fiúknak saját maguknak kell boldogulniuk. Ez megy is, hiszen rettentően okosak, koravének, és úgy döntenek megkeményítik magukat, hogy alkalmazkodni tudjanak a körülöttük lévő borzalmakhoz - a gyalázkodásokhoz, verésekhez, kínzásokhoz, az éhséghez, nélkülözéshez, a gyilkoláshoz... Az egyikőjük egy adandó alkalommal átszökik a határon, így el kell válniuk.

A második rész (A Bizonyíték) az itthon maradt fiú további életét követi nyomon. Itt is van minden borzalom, ami belefér: magány, vérfertőzés, öngyilkosság, egyebek...

A harmadik részben (A Harmadik Hazugság) találkozik kb. 50 év után a két fivér. A találkozás mindkettőjük számára felkavaró és végzetes.

Még most is összeszorul a torkom, ahogy ezt írom, annyira felzaklató érzéseket váltott ki ez a regény belőlem. A minimalista, naturalista, érzelmek nélküli stílusával, a kegyetlen őszinteségével. Az összesűrített borzalmakkal. Jelen van a fikció (hazugság) és a valóság szomorú párhuzama és egybemosódása, a két főszereplő közös és egyéni története, sőt, az egyik főszereplő álmai is felbukkannak. Nem beszélve a sors kegyetlenségéről, a véletlenről, melynek köszönhetően a két testvér nem talál egymásra időben, csak amikor már túl késő.
Rengeteg olyan elem megtalálható tehát a Trilógiában, amelyek számomra ütőssé tesznek egy irományt és amiket a saját blogomban, a Falhozvágós irodalom c. postban felsoroltam. Ezért van hát, hogy ennyire elsöprő erejűként hatott rám...

Rendkívüli fantáziával megírt, döbbenetes, végtelenül szomorú történet ez, halványan beleszőve a második világháborútól kezdődően a magyar történelem kb. 40 évét. Az 56-os forradalom, a sors által egymástól elszakított emberek tragédiáját jelképezi számomra.




(A könyv borítója nagyon el lett találva...)

Nehéz megítélnem, hogy ez a mű magyar vagy küldföldi irodalomnak számít-e. Agota Kristof 56-ban Svájcba emigrált, ott írta a regényt francia nyelven... Érdekes, hogy egy magyar író könyvét lefordítva kell olvasni... Mindenesetre én ettől függetlenül inkább magyarnak tekintem a regényt...

Marcello D'Orta: Isten ingyér teremtett bennünket

Épphogy csak visszavittem az előző kötetet ,máris ott vigyorgott rám a polcról eme darab.

Otthon közkívánatra ebből már felolvasnom kellett,mert a családot idegesítette, hogy magamban vihogok.

"Ádám miközben a bordája aludt,megteremtette Évát.

Ádám és Éva a földi paradicsomban éltek,szabadságra se mentek sehova.Nagyon boldogok voltak,mindig mosolyogtak.

Ádám és Éva nem fogadták meg isten parancsát,hogy ne egyenek meg egy almát,Isten ezért kiűzte őket a paradicsomból és mondá-Először is kiűzlek benneteket,másodszor meg fogtok halni.Ami Évát illeti ikreid lesznek de egyik sem hasonlit a másikra.Ábel nagyon barátságos fiú volt,mainak is bőven elmenne.Káin nem az egy hülye állat volt.Amikor megszülettek Éva azt mondta nekik-Most rögtön nekiláttok fájdalmak közepette a kétkezü munkának,mert rátok is átragadt egy kis eredendő bűn.

Ábel a birkákkal legelt,Káin a parasztot művelte.De istennek jobban tetszettek Ábel ajándékai,ezért a két testvér folyton összebalhézott.

Egyik nap Káin fogott egy botot,és úgy fejbe vágta Ábelt,hogy az már túlzás,és Ábel meghalt.

Ez volt a harmadik világ első gyilkossága,utána még rengeteg ilyen következett."

Már csak egy kötet van amit nem olvastam, de már alig várom:)

Tim Burton: Rímbörtön avagy az Osztrigasrác mélabús halála és más történetek

Nagyon ismerősen csengett a szerző neve, nem is kellett sokáig gondolkodnom, honnan.

A könyv hátoldalán ott a lista a filmjeiről:
-Ollókezű Edward
-A majmok bolygója
-Charlie és a csokigyár, hogy csak egy párat említsek.

A könyv tulajdonképpen egy verseskötet, de annak is egy extrémebb formája. Nekem a képregény jutott róla eszembe-minden versike mellett ott van a rajz is, Tim Burton saját keze munkája.
A versek engem kicsit Woody Allen stílusára emlékeztettek. És aki nem szépirodalmi versre vágyik, hanem egy kis rímes humorra, annak tetszeni fog ez a kötet.
Mindig irigyeltem az ilyen tehetséggel és fantáziával megáldott embereket, ők azok, akik sosem unatkoznak, és nemcsak magukat szórakoztatják hanem a környezetüket is.
El tudom képzelni,ahogy a szerzőt egy családi vacsora alkalmával nyaggatják, hogy költsön gyorsan egy frappánsat a levesestálról.



Íme az én kedvencem:

Az ággyá lett lány

"Barkát szedett aznap,
mintha az neki járna.
De arca felpuffadt ,
mint egy puha párna.

Teste kifehéredett,
hibáit nem őrzé.
A valódi bőr most
tiszta pamutdzsörzé.

Ahogy jött egykor
formás test létre,
most úgy cserélődött
rugós ágybetétre.

Megsirattam e szörnyű lényt,
sírjatok ti is,rajta ni.
De végre van hol
fejemet álomra hajtani."

Ami a borítót illeti, nekem nagyon tetszik. Olyan frappáns mint a versikék. Az már külön öröm, hogy keményfedeles.




Kiadó: Magvető

Paul Bowles: Oltalmazó ég

MC blogján bukkantam erre a regényre, aki nagyon jókat írt róla, így belevágtam. Valamiért Bowles stílusa, története engem Lessing: A fű dalol c. könyvére emlékeztet. Pontosabban nem valamiért, hanem konkrétan meg tudom mondani, hogy miért. Hasonló lelki és pszichés folyamatot ábrázol, ugyanolyan - ha nem nagyobb - feszültség van benne, ugyanolyan szuggesztív az elbeszélésmódja, ugyanolyan sallangmentes és kristálytiszta a kifejezésmódja és még sorolhatnám...

A történet nem túl bonyolult, nincsenek benne igazán fordulatok, izgalmas történések. Két ember - egy házaspár kapcsolatának fontos állomását, pontosabban annak végét mutatja be. Port és Kit Afrika északi részén utazgatnak. A férj meghatározása szerint ők nem turisták, hanem utazók. Hosszabb időt töltenek idegenben, annyi ideig maradnak, ameddig jól esik és nem is biztos, hogy hazamennek... A feleség, Kit már eleve gyenge pszichés állapottal rendelkezik, baljós előjeleket vél felfedezni minden banális történésben, ez határozza meg egész létét. Port, a férj pedig egy gondolkodó, filozofálgató - véleményem szerint helyét a világban kereső ember. Velük utazik egy harmadik személy, egy barátjuk, Tunner is, aki csak fokozza a házaspár között lévő feszültséget. Azok ugyanis Port kezdeményezésére kapcsolatukat rendbehozni jöttek el otthonukból, New Yorkból.

A sztori, lassan, de egyáltalán nem unalmasan csordogál. Ők hárman városról városra utaznak, Kit inkább csak kényszerből követi férjét, valójában szerintem ez a fajta életmód nem az ő világa, talán ezért is olyan zavaros a pszichéje, amilyen... Azért szerintem, mert az író egyes szám harmadik személyben meséli el a történetet, valójában nem látunk a szereplők belsőjébe, nem tudjuk, hogy pontosan mi zajlik bennük, csak következtetni tudunk a cselekedeteik és az elhangzott mondataik alapján.

Az utazás során tragédia történik, amely a feleség, Kit teljes megzavarodásához vezet. A nő erős függősége férjétől, Porttól, valamint gyerekes, önállótlan jelleme és gyenge idegállapota még jobban sodorja őt e felé a végkifejlet felé.

Nem vagyok irodalmár, ezért nem tudom meghatározni, hogy milyen írói eszközök tették meg ezt a hatást, de Bowles rendkívül szuggesztíven fejezi ki magát, a nem túl izgalmas cselekményt folyamatosan feszesen tartja, egyszóval profi, nem tudok rá mást mondani.

Azért adok neki "csak" 9 csillagot, mert valami nekem hiányzott belőle, de azt nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mi is volt ez...

Bertolucci készített filmet a regényből - John Malkovich és Debra Winger főszereplésével.




(A borítót inkább nem kommentálnám. De annyi biztos, hogy soha nem vettem volna kézbe a könyvet, ha csak ezt a fedelet látom...)

Shannon Hale: A suttogó

Nem, nem! Nem Robert Redford és nem is ló a főszereplő! Ha valakit e kettő tényező csábítana benne igazán, akkor csalódnia kell, ez ugyanis mese a javából!

Pár hete az egyik értékelésemnél reagáltam egy hozzászóló jótanácsára, ahol Gail Carson Levine nevét hoztam fel, mint példás mesemondó, aki több ifjúsági regényt is írt már, nem is akármilyen színvonalon. Ezennel örömmel jelentem be, hogy rátaláltam egy újabb versenyparipára.

Shannon Hale stílusa gördülékeny, izgalmas és elvarázsoló. Ez volt az első könyve, mégsem érezni rajta.

A mese nem új, a Grimm testvérek már elmesélték ezt a maguk módján, de Shannon Hale úgy gondolta sokkal több lehetőség adódik ebben a páratlan történetben, amely egyébként gyermekkora egyik legkedvesebb meséje volt. Így alakított a pár bekezdéses mese köré egy egész fantáziavilágot és lett belőle 405 oldal.

Anidori-Kiladra Talianna Isilee (Röviden: Ani) egy Kildenree nevű királyság koronahercegnőjeként látta meg a napvilágot. Születése után három napig ki sem nyitotta a szemét. Ez már elég ok volt ahhoz, hogy a kislányt fura bogárnak tartsák. Különleges adottsága, mely szerint képes az állatok nyelvét megérteni, és beszélgetni velük, csak súlyosbítja a helyzetet. Édesanyja, a királynő egy szép nap megelégeli a dolgot és onnantól szigorú nevelésben részesíti legidősebb gyermekét. Ani későbbi, uralkodói teendőire való felkészítés közben megtörik így teljesen magába fordul és elveszíti önbizalmát. Egyetlen barátai Selia - aki egyben udvarhölgye is – és Falada - a hófehér csődör - akit már kiscsikó kora óta magáénak mondhat. (Rendben, mégis van benne patás főszereplő! :P) Egy tragikus baleset következtében hamar rájön, hogy a sors egész más jövőt szánt neki, mint azt eddig sejtette. Belenyugodva az új fejleményekbe, hosszú útra indul hát Seliával, Faladával és 40 főnyi testőrségével a szomszédos Bayern királyság fővárosába. A több hónapos út alatt érzi ahogy megváltozik a hangulat körülötte, hallja ahogy sugdolóznak a háta mögött, és Selia is mintha teljesen megváltozott volna. Röviddel a megérkezés előtt a feszült hangulat csúcspontjára ér, megfosztják a lányt rangjától, vagyonától, nevétől és lovától. Aninak menekülnie kell és fogalma sincs hogyan másszon ki a kelepcéből, amelyet az árulók ástak neki. Addig is, hogy megéljen valamiből és közel kerüljön a királyhoz libapásztornak áll az udvarnál. Miután híre megy, hogy Bayern hamis vádak alapján meg akarja támadni az otthonát, Kildenree-t, elszánja magát a cselekvésre.

Van benne minden, ami kell: szerelem, varázslat és izgalom. Hosszú estékbe nyúlóan olvastam, erőszakot véve magamon, hogy idővel letegyem és nyugovóra térjek.

Itthon sajnos még csak ez az egy Shannon Hale könyv jelent meg, de őszintén remélem, hogy a General Press Kiadó hamar megörvendeztet bennünket a többivel is.

A kiadásról még annyit, hogy meghagyták az eredeti borítót és a számomra oly kedves keménykötésben szervírozták. Köszönöm nekik!

Ha valakit érdekel az eredeti Grimm féle verzió itt megtalálja, de korántsem annyira élvezetes és színes mint ez a könyv!

Több film is készült az alaptörténetet felhasználva, de emlékeim szerint még egyiket sem láttam. Ha a Shannon Hale féle verziót megfilmesítik, feltétlen bemasírozok a moziba jegyet venni vagy a könyvtárba DVD-t kölcsönözni!

Ajánlott: 10 éves kortól

Eredeti cím: The goose girl

Borostyán, 2009. január 18.

Woody Allen: Kész anarchia

Woody Allen munkáját és látásmódját vagy szereti az ember, vagy nem. Filmjei úgy jelennek meg, hogy az emberek általában tudják mire számíthatnak. Mivel én az utóbbi csoportba tartozom nem kell elolvasnom az ismertetőt, ahhoz hogy eldöntsem meg szeretném-e nézni az alkotásait vagy sem. Többnyire nem a válasz, mégis előfordult, hogy egy-egy filmjét megnéztem, mert hát mégiscsak egy „kultemberről” van szó, akinek egy-egy beszólása szállóigévé vált. Az „Annie Hall” még a tetszésemet is elnyerte (Kern András hangja és Diane Keaton sokat segített), mégsem lettem Woody Allen rajongó.

Nem is olyan régen a Cartaphilus Kiadó megkezdte a hazai könyvespolcok „Woody rohamát” és gyors egymásutánban több könyvét is kiadta, melyek rövid történeteket tartalmaznak magának a filmgurunak írásában.

Rövid, humorosan komolytalan történetei itt-ott elszórakoztattak, de a legtöbb esetben mégis inkább azt néztem mennyi van még hátra.

Mindegyik történet más és más, hol egyes szám első személyben írja le őket, hol pedig mások abszurd életét meséli el. Persze egyik sem a valóságnak megfelelő, bár több történetet egy-egy újságcikkel kezd, amelyek többnyire kutatásokkal vagy felfedezésekkel kapcsolatosak.

Legjobban a lakás-felújításos története tetszett, érzésem szerint azonban ez a foglalkozásomnak és a saját felújítós tapasztalataimnak köszönhető.

Nem bántam meg, hogy elolvastam, élményt és „Woody-s tapasztalatot” adott, mégsem fogja követni a többi könyve, W.A. marad azon a képzeletbeli polcomon, amelyre gondolatban elhelyeztem.

Akik azonban szeretik a filmjeit, ki ne hagyják! Még több szatirikus és abszurd történetet ismerhetnek meg, amelyek görbe tükröt tartanak a mai társadalom és (ez esetben) tudomány elé is.

Borostyán, 2009. január 17.

Parti Nagy Lajos: A pecsenyehattyú és más mesék

„Tizenhárom történetet választott ki különféle országok meséiből Banga Ferenc, a kitűnő grafikus, és ugyanazzal a lendülettel szemet-szívet gyönyörködtető képeket is rajzolt hozzájuk. A történeteket Parti Nagy Lajos, a virtuóz nyelvművész írta át vadonatúj, tanulságos és mulatságos, bölcs és huncut mesékké. Könyvükből gyerekek és tanulni vágyó felnőttek egyaránt megtudhatják, mire jó egy bolhabőr cipellő, valójában mitől sós a tenger víze, és hogy mi történt a portugál csibével a liszboai villamoson…”

Parti Nagy Lajost számos díjjal kitűntették már, többek között a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával, a József Attila díjjal és a Kossuth Díjjal. Költött már verseket, írt már novellákat és több színjátékot is. Ezúttal mesékkel örvendeztetett meg bennünket.

Habár a könyv igen vékonyka a kulturális paletta ennek ellenére elképesztően színes. Ellátogathatunk Portugáliába, Oroszországba, Lengyelországba, Dél-Amerikába és természetesen itthon is megpihenünk, hogy egy élvezetes kis mesét meghallgassunk. Keveredik bennük a múlt és a jelen, a hagyomány és a technika. Ismert mesék ezek, egyet, kettőt magunk is felismerhetünk közülük, mégis az újdonság varázsával olvashatjuk végig őket, hisz a köntös, amit rájuk terítettek modern mintákkal és szövésekkel díszítettek.

Rengeteg benne a szleng és a menő szövegelés, olyannyira, hogy még magam is kétszer olvastam el egy-egy sort, mert olyan szavakkal is szembenéztem, amelyeket még nem is hallottam. (Pedig egyáltalán nem vagyok elmaradott :P) Az első mese – Az énekmondó – olvasásakor az első bekezdést háromszor kellett átrágnom, mert egy mese esetében nem olyan szavakra számítottam mint az "ongorkodott" vagy a "burungozott". Lentebb pedig a "pungacekker" feltűnésénél jelent meg hatalmas kérdőjel a fejem felett. De hamar bele lehet jönni, a harmadik mesénél – Az uraság ebédje – már mosolyogva fogadtam a „két szekurity-t akik béengedték” a szegény embert az uraság kapuján, de kellemes meglepetésként éri az embert még a faszenes tévé, halivúd, az Eurosport vagy az aranyhímes bébidoll feltűnései. Én A felfuvalkodott csibe szövegétől nyúltam ki igazán, annyira nem szokványos meseszöveg, annyira nem odaillő ezért pedig annyira mosolyognivaló. Kedvenc történetem mégis A háziember meg a háziasszony marad, mert az a történet még ma is annyira aktuális, nem egy „halivúdi” film is feldolgozta már.

A történeteket töménytelen illusztráció kíséri, amelyeket Banga Ferenc készített, és amelyekről Parti Nagy Lajos írólapján ezt olvastam: „…Banga Ferenc, a kitűnő grafikus, és ugyanazzal a lendülettel szemet-szívet gyönyörködtető képeket is rajzolt hozzájuk.” Most gondban vagyok, mert annyira szeretnék bólogatni és helyeselni…. de egyszerűen nem megy! A szívemet nem ilyen rajzok gyönyörködtetik meg, a művészet terén igen konzervatív vagyok, és sosem szerettem a hegyes orrú, torzult arcú, elnagyolt ábrázolásokat. Ha valaki hasonlóképpen érez mint én, mégse bátortalanadjon el! Erre a könyvre mindenképpen érdemes azt a rövidke időt rászánni, amelyet ezek az aprócska történetek igényelnek!

Ajánlom 10 éves kortól felfelé (a szlengek miatt), és azoknak a felnőtteknek, akik a régen megismert történeteket mai szájízre fűszerezve újra elolvasnák, hogy egy kellemes délutánban legyen részük.

Kiadó: Magvető

Borostyán, 2009. január 17.

Neil Gaiman: Csillagpor

"Csak a kezemet figyeljék, mert csalok!" valójában 2008-ban olvasott utolsó könyvem volt ez a hangulatos kis történet: Gaiman meghatározásában felnőtt tündérmese. Nem bántam meg, hogy a karácsonyt megelőző napokat választottam elolvasására, emelte kicsit az ünnep fényét.

Adva van egy konzervatív kis falu, Falva, amely csak 9 évente nyitja meg magát Tündérország felé. Adva van egy vakmerő Falva-béli fiú, aki könnyelmű ígéretet tesz szíve hölgyének. Azt reméli, ha a Tündérországba pottyant csillagot megszerzi, elnyeri szerelmének kezét is. De ezek a Falva-béli lányok nem mindig gondolják ám meg szavaikat, és azt a Tündérországbeli csillagot sem csak ez a vakmerő fiatalember kutatja... Így lép be a történetbe sok-sok fura lény, élők és holtak, boszorkányok és egyéb elvetemült alakok...

Jó volt olvasni ezt a regényt, úgy volt szép, hogy közben szórakoztatott; és úgy volt izgalmas, hogy közben gyönyörködtetett... Tökéletes volt ott és akkor, mást nem is tudok írni róla... Már várom a Sosehol- t!

Horváth Gergely: A szív útjai

Nem fogok túl hosszan írni erről a könyvről, mert nem igazán tetszett. Eredetileg Dün blogjában olvastam róla, akinek nagyon bejött. Reméltem, hogy nekem is majd, de nem így lett... Nem tudom, lehet, hogy mert más korosztály vagyunk, vagy egyszerűen csak máshogy gondolkodunk az életről...

A könyv egy 30-as férfi szenvedéseiről szól. Keresi az útját. A magán- és a szakmai életében is. A fickó nagyon jól szituált: lakás, kocsi, jól fizető kreatív állás egy reklámügynökségnél. Partik, nők, és a többi velejáró. Sokan irigykednének rá. De ennek az embernek van lelke is, ki gondolná... És nem tetszik neki az, ahogyan él. Depresszió, szenvedés, magány, szerelemkeresés. Új út. A szív útjai...

Igazából nagyon érezhető a könyvön, hogy első regény. Horváth Gergely szerintem gyűjtötte-gyűjtögette az élettapasztalatait, felismeréseit a nőkről, kapcsolatokról, az életről és kanyarintott valami sztorit köré. Ami összességében nem sikeredett valami egetrengetőre: egyrészt túl sok volt benne a nyavajgás, másrészt túl hosszú volt, túl sok minden (lényegtelen) történt benne, kb. az egyharmadával megelégedtem volna. És helyenként lehetett érezni az izzadságszagot rajta, azaz nekem túl művészieskedő és erőltetett volt. Ráadásul már az elején rájöttem, hogy mi lesz a vége, azaz, hogy melyik csaj mellett fog kikötni főhősünk... Csak helyenként voltak sikerültebb részek benne, legalább is az én ízlésem szerint... A nagy felismerések, igazságok rendben voltak, még tetszettek is, néha tényleg rátapintott a lényegre az író.
Csak a körítést kellett volna még kicsit (nagyon) igazgatnia...

Nagyon mai, nagyon lelkis, nagyon yuppie-s, nagyon sok volt. Fiatalabbaknak (Jézusom, úgy beszélek, mint egy nyugdíjas...;-)))) talán tényleg jobban bejöhet.

Marian Keyes:Van valaki odaát?

Marian Keyes újabb remekművet alkotott a "csajos könyvek" kategóriában:)Tudom sokan ezt a műfajt lenézik,de nekem szükségem van erre a fajta kikapcsolódásra is.És a többi ilyen jellegű könyvtől eltérően Keyes nem sekélyes,és nem unalmas,és egyáltalán tök jóóóóóóóóó!

Ez a kötet kicsit szakit a hagyományokkal,és azt irja le,hogyan tud egy fiatal nő együttélni a korai özvegységgel.

Anna fiatal,szerencsésen kihalászott egy remek állást,és villámgyorsan összekötötte életét Aidannal az igazi szerelmével-az sem számitott ,hogy a fiúnak előtte le kellett zárnia a múltját....

Túl szép volt,hogy sokáig tartson.....

Anna otthon lábadozik miután elveszti férjét. A lökött családja némileg feledteti a fájdalmát.

De hamarosan vissza kell térnie New Yorkba ,és folytatni úgy mintha mi sem történt volna-látszólag sikerül is neki.Anna minden nap e-mailt küld férjének,hogy hazajött,és már aig várja,hogy találkozzanak! Felhivja a mobilját és csodálkozik,mikor férje hangpostája bekapcsol.

A család, a barátok,és a munka persze leköti Annát,és pont arra nincs ideje amire kellene-gyászolni.

Kétségbeesetten szeretné tudni hol van Adian?És miért nem akar beszélni vele?A hajmeresztő ötletek egymást követik,miközben próbál épeszű maradni.

Az egyik oldalon együtt nevetünk Annával, a következőn pedig mi is zsepit keresünk,és együtt könnyezünk vele.

Keyes nagyon jó figurákat kelt életre,ésa főhős élete ugyanolyan bonyolult mint a mienk amikor is ezerfelé kell szakadnunk,mindenhol,és mindenkinek megfelelnünk.

Anna vajon megtalálja a nyugalmat?És megbocsát-e Aidannak?El tudja fogadni,hogy neki tovább kell élnie?

Noel Streatfeild: Balettcipők

Ha hiszitek, ha nem, kalandos módon mutatták be nekem ezt a könyvet. Az illető sem volt akárki…. Meg Ryan személyesen!

10 éve, amikor megnéztem a Szerelem hálójában című romantikus komédiát - Meg Ryan-nel és Tom Hanks-szel a főszerepben– volt benne egy jelenet, ami valahogy bennem maradt. Én pedig ezt most megosztom veletek. (Bocs a maláj szövegelésért az alsó sorban, de ha az ember a Youtube-on turizik, ne válogasson! :P)

Szóval ezek a cipők sokáig megmaradtak bennem. Legnagyobb sajnálatomra akkor még nem jelentek meg magyarul ezek a regények (valójában most sem beszélhetünk többes számról.)

A Balettcipők Noel Streatfeild cipő sorozatának egyik – legértékesebb - darabja.

Helyszín: London, az 1930-as években. Matthew Brown professzor egy nap váratlan batyuval állít haza. Táskájában egy pólyás csecsemő lapul, akit ő maga mentett meg egy hajószerencsétlenség során. A kislány szülei odavesztek, rokonokat nem talált, neki pedig nem volt szíve árvaházba adni a picit, így végül úgy döntött örökbe fogadja. Felnőtt unokahúga (Sylvia) és annak egykori dadája (Nana) segítségével Paulinnak nevezik el a kislányt. Mat bácsi azonban nem képes sokáig egy helyben maradni, így hamarosan megint útra kel, és hamarosan egy újabb csomaggal jelenik meg. Az új csomagot Petrovának keresztelik el, és még mielőtt kimondhatná élete első szavát, Mat megint veszi a sátorfáját. A harmadik kislány már küldemény formájában érkezik. A nagybácsi már nem mer személyesen beállítani Posyval. Így lesz a kis árvákból hirtelen nagy család. Idővel albérlőket fogadnak a házba, akik érdekesebbnél érdekesebb dolgokkal foglalkoznak, amelynek köszönhetően mindhárom kislány hamar megtalálja a maga elhivatottságát. Pauline színésznő, Petrova pilóta és autószerelő, Posy pedigbalerína szeretne lenni. Mivel Petrova kilóg a sorból (fiús dolgok érdeklik és ezt akkoriban nem nézték éppen a meghatódottságtól elfátyolosodott szemmel) neki is be kell állnia a Tánc- és Színművészeti Akadémia növendékeinek sorába. Mindhárman szinte a világot jelentő deszkákon nőnek fel, ez pedig mindannyiukra más-más hatással van. Egy biztos: egy percig sem unatkoznak, mindig történik velük valami.

Nagyon jó stílusban íródott, élveztem minden sorát. Annyira belemerültem, hogy a végret már bőven éjjel 2 után jutottam el, de megérte! Noel Streatfeild könnyedsége Lucy Maud Montgomery-ére emlékeztetett. A két mesélő tökéletesen megfér(t) egymás mellett. Míg L. M. Montgomery Kanadában, addig Noel Streatfeild Brittaniában volt a leány ifjúsági irodalom koronázatlan királynője. A cipők sorozatot újra és újra kiadják, sosem szűnik iránta az érdeklődés. Sajnálatos módon mi „csupán” a Balettcipőket kaphattuk meg, a többit (még) nem adták ki. Remélem ez változni fog. Ennek a kiadása is felér egy kisebb csodával - legalábbis én így látom - mivel a szóban forgó kiadót – nevezetesen a BONA – e könyv 2007-es kiadása után, mintha a föld nyelte volna el. (A honlapjuk sem túl közlékeny, ha már itt tartunk.) A cipő sorozat többi tagja: Tennis Shoes, Dancing Shoes, Theater Shoes, Party Shoes, Traveling Shoes, Movie Shoes, Family Shoes és Skating Shoes.

Ejtenék pár szót a borítóról is. Nem a legszebb, sem a legcsúnyább, amit életemben láttam, de ha jobban megnézzük pár eredeti kiadásét, akkor elgondolkodunk, nem akadt volna valami szebb is? Mert ez kicsit úgy néz ki, mintha összecsapták volna. Ráadásul nem is azok az "igazi" balettcipellők vannak rajta, amiket az ember egyből elképzel ha erről a táncról van szó.

Tiszta szívből ajánlom 10 éves korosztálytól, és azoknak a felnőtteknek, akik szeretik a lányos regényeket és kosztümös történeteket.

A regényből a BBC filmet is készített, melyet 2007 Karácsonyán mutattak be az Egyesült Királyságban. (Előzetes itt.) Pauline-t nem más alakította, mint Emma Watson, aki Hermionét játssza a Harry Potter sorozatban. Mat bácsit pedig a szintén Harry Potteres Vernon bácsi személyesíti meg. Miután megnéztem a filmet is megnéztem, bővebben itt.

Borostyán, 2009. január 07.

Jennifer Donnelly: Északi Fény

Az irónőtől az első könyv a Tearózsa volt amit olvastam,sajnos magyarul eddig nem is volt több könyve.A Tearózsa folytatását vártam,és meglepődtem,hogy egy másik önnálló regényét is kiadták-Északi Fény.Mivel a Téli Rózsát még mindig nem lehet kapni, addig ezzel vigasztalom magam.

Ennyire jó könyvet nem vártam volna az irónőtől(bocsánat érte).

1906 Július 12-én egy Grace Brown nevű 19-éves lány holttestét emelik ki a Nagy Jávorszarvas tóból-e köré a gyilkosság köré épiti fel a történetet az irőnő-én lepődtem meg a legjobban mikor kiderül,hogy ez nem kitaláció a gyilkosság tényleg megtörtént ott és akkor ahogy azt a könyv irja,és egy érdekesség hogy Jennifer nagymamája abban a szállodában volt pincérnő ahol a Grace megszállt és ahonnan a végzetes csónakázásra indult....Jennifer nagymamája állitja Grace Brown szelleme még mindig kisért a tónál.

A tartalom alapján azt hittem "csak" a gyilkosságról szól a könyv,de sokkal többrétű.

Mathilda itt él családjával,az okos,értelmes lány iró szeretne lenni.A betűk,a könyvek kisérői bármit is csinál-ha tehenet fej,ha szánt,ha főz,ha a testvéreire vigyáz.(Magamra ismertem,és tudtam milyen érzés egész nap arra várni,hogy végre könyvet vehessen a kezébe:) )Tanárnője tehetségesnek tartja,irásait elküldi egy újságnak amely nemcsak megjelenteti azokat,hanem állná Mathilda ösztöndiját is,hogy továbbtanulhasson és iró lehessen belőle.De 1906-ban egy nő nemhogy nem irhatott,tanulni sem engedték,főleg ,hogy édesanyja meghal,és bátyja is elhagyja a családot.Apja pedig hallani sem akar Mathilda tanulás utáni vágyáról.A lány titokban mindenfélét elválall,hogy összekuporgassa New Yorkba a vonatravalót.Nincs egyedül a tudásvágyával ,barátja Weaver aki az első fekete bőrű ügyvéd szeretne lenni.Mathilda lelkesedés napról napra hanyatlik,be kell látnia,hogy beleragad abba az életbe amit apja,és a többi ember körülötte.A napi küzdelem a megélhetés után,robot hajnaltól késő estig.

A Glenmore szállóban dolgozik,hogy segitsen apjának kifizetni egy öszvér árát....itt ad neki egy köteg levelet Grace Brown a halála előtt,és megkéri,hogy égesse el őket.A sors fintora,hogy Mathildának aznap nem jut ideje rá.És mikor másnap megtalálják Grace holttestét Mathilda elolvassa az öszes levelet és az egyedüli ember lesz aki tudja miért kellett meghalnia...

Közben megismerkedik az első szerelemmel,az árulással,az igaz barátsággal ,és a korlátaival.Olvasás közben rádöbbenünk,hogy régebben sem volt jobb a világ.És ,hogy a fiatal lányok már ekkor is olvasták Jane Austent. És végig azért izgultam,hogy Mathilda merjen nagyot álmodni!

'Ha százszor is azt tanitja a bölcs,

hogy adjuk meg magunkat a sorsnak

Lelkem nyughatalanul egyenest

Csillagokig száguld dacosan.'

/AdelaideCrapsey

PHIL DORAN: CSÁBÍTÓ TOSCANA (Itália varázsa)

A történetet mesélő író (Phil Doran) 50-es éveiben jár, amerikai, Kaliforniában él feleségével, Nancyvel. Phil sikeres TV producer és forgatókönyvíró. Illetve csak volt sikeres, jelenleg úgy érzi, elfáradt, kiégett, már nem kapkodnak érte úgy mint régen, át kell adnia a terepet a fiatalabbaknak. De ő ezt nem akarja/tudja elfogadni, küzdeni akar, bár néha felmerül benne, szüksége van-e a harcra a dzsungeltörvények által uralt média-világban. Felesége viszont úgy gondolja, változásra van szüksége, és úgy dönt, új életet kezdenek Toszkánában.

Férje tudta nélkül lerobbant, ősrégi házat vásárol egy kis olasz faluban.
És itt kezdődnek a kalandok. A ház felújítása nem megy egyszerűen, ahogy Olaszországban semmi. Mesteremberekkel, hivatalokkal, biztosítóval történő soha véget nem érő harc veszi kezdetét, életre szóló barátságok köttetnek, és a férfi, aki először hallani sem akart az új életről, megadja magát, és teljesen rabul ejti a varázslatos olasz világ, a tájak, az illatok, az emberek, az életkedv, a szenvedély….
A szokásos Toszkánáról illetve Provance-ról szóló regényekhez képest ez a könyv annyiban más, hogy átszövi egy önismereti válságban lévő 50-es férfi helykeresése a világban.
A történet tele van vicces sztorikkal illetve momentumokkal, van benne számomra egy-két tényleg nagyon mulatságos epizód, de összességében a humorát nem nevezném fergetegesnek. Számomra kicsit túl „amerikai”, néha kicsit szájbarágós.
Tetszett azonban, hogy minden fejezetnek egy-egy olasz szó a címe, amit később a mesélés során ki is fejt, legyen az akár ünnep, szólás, kifejezés.
Jól átadja a toszkán kisvárosok, falvak hangulatát, az olaszok életfelfogását, családszeretetét, életörömét. És ez az, amiért szerettem olvasni: elrepített abba a világba, ahol a leginkább otthon érzem magam….
Decemberben szoktam elővenni az Olaszországról szóló regényeket, amikor kint hideg szél süvölt és vágyom a nyárra. Nekem bevált….

Eredeti cím: The reluctant Tuscan
Kiadó: Kelly Kft.
Kiadás éve: .2005
Oldalak száma: 320

Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország

Sok jót hallottam már Murakami Haruki írásairól, úgyhogy idejét láttam olvasni tőle valamit. Erről a regényéről különösen jókat olvastam, így erre esett a választásom, illetve rá is akartam hangolódni kicsit az íróra a Kafka a tengerparton előtt, amit karácsonyra kaptam.

Nos, tényleg van egy elég sajátos, de nekem nagyon tetsző stílusa az írónak. Nehezen leírható, hogy milyen is, így először inkább a történetről. Az egész sztori két szálon fut, amelyeknek kezdetben (látszólag) az égvilágon semmi közük egymáshoz. Az egyik a meg nem nevezett, 35 éves főhős valós, tokiói élete (a keményre főtt csodaország...). Túl sokat nem tudunk meg róla, kb. annyit, hogy egyedül él és komoly munkát végez. Numerátor ugyanis a Rendszernél. A Rendszer a numerikusok szervezete, ők folytatnak információs háborút a szemiotikusokkal ebben a kissé sci-fi szerű világban. Numerátorunk feladata, hogy az agyában végzett apró műtét segítségével tudatalattijában adatokat titkosítson a Rendszer számára. Ez eléggé bizarrul hangzik, de Murakami elképesztő fantáziával találta ki és érthetően el is magyarázza a részleteket. A főhős tudtán és akaratán kívül kulcsszemélyiséggé válik az említett erők harcában, lakását feldúlják, menekülnie kell. Elképesztő kalandokat él át az aktuális megbízójának (aki egy tudós professzor) unokájával, egy dundi 17 éves lánnyal karöltve. A történet egyik csúcspontja számomra, amikor a prof elmagyarázza főhősünknek, hogy milyen módosításokat végeztek az agyában anno, hogy numerátori, adattitkosító képességét elnyerje. Csakhogy egyéb is történet akkor az elméjével, ami hősünk számára a Világvégét jelenti szó szerint és átvitt értelemben is.

A másik szál ugyanis a cím szerint a Világvégén játszódik, ahol nincs idő, így az élet örök, de az embereknek nincs elméjük, így nincsenek pl. érzelmeik sem, gyakorlatilag csak testben léteznek egy fallal körülölelt városkában, ahonnak nem mehetnek sehová... És hogy mi köze ennek a másik történethez? (*SPOILER: az hogy ez az előbbi főhös tudatalattija által felépített világ...*)

Murakami nagyon finoman, nagyon profin von párhuzamot a történet két szála között, a sztori több mint feléig csak az igazán szemfüles olvasó talál kapcsolatot, apró utalásokat arra, hogy valami közük van egymáshoz.

Tetszett a könyv sejtelmes, lassan csordogáló, ugyanakkor feszült története. Az író rettentő profin felépített világa és a részletekbe menően aprólékos történetkidolgozása. Szájtátva olvastam néha. Ami külön nagyon bejött, ahogy a (numerátor) főszereplő gondolatai elkalandoznak bizonyos tárgyakon, helyzeteken, ahogyan az életben is elmélázunk néha olyan apróságokon, mint például egy kanapé vagy egy körömvágó, vagy egy jó szám, vagy éppen egy könyv egyik szereplője. (Külön tetszett - amin magam is el szoktam gondolkodni egy könyv olvasása, vagy egy film nézése közben, hogy amikor nagyon pörögnek az események, vajon mennek-e wc-re a szereplők - na, szóval főhősünk pl. ezen is filózik egy sort...:-))))

Ugyanakkor úgy érzem, nagyon férfiaggyal íródott mű ez, nekem hiányzott belőle valami - nehezen tudom megfogalmazni, hogy mi. Talán túl rideg, érzelemmentes volt, bár sejtem, hogy épp ilyennek szánta az írója...
De nagyon elgondolkodtató könyv az emberi tudatról, tudatalattiról, emlékezetről. Nagy mű, bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a kicsit elvontabb történeteket.




(Jó tudni: a Murakami az úr vezetékneve....:-))

Elizabeth Adler - Toszkánai nyár

Elizabeth Adler Toszkánai nyár című könyvét futtában kaptam le a könyvtár polcáról. Hátam mögött két elolvasott Adler könnyvel gondoltam, melléfogás nem lehet. Egy szokott „limonádét” vártam, ami szórakoztató, de semmi különleges. Mégis kaptam valami mást is a regénytől, és azt hiszem nem ez volt az utolsó Adler könyv amit elolvastam.

Főhősnőnk Gemma Jericho a New York-i sürgősségi orvos, elvált, jóval túl a harmincon. Munkájában precíz, pontos, kitartó, akár egy svájci óra. Magánéletét lánya Livvie és édesanyja Nonna jelenti. Livvie lázadó tinédzser, aki külsőre posztpunk, de belül még mindig gyerek. Nonna hamisíthatatlan olasz Mamma. Istenien főz, vasárnapi ebédjeinek illatától egy egész utcányi ember gyomra korgásban tör ki. S ott van még Cash Drummond, a veszélyesen jóképű középiskolás szerelem, aki elhozta Gemma életébe a csodát és az örök boldogtalanságot is.

Egy napon Nonna rejtélyes levelet kap, mely szerint, szülőfalujában örökség várja. Felkarolva lányát és unokáját azonnal elindul, hogy utána járjon az örökségének. Vicces és helyenként kínos kalandok után a Jericho család eljut az elragadóan bájos kis faluba Bella Piacere-be, amely maga a paradicsom. Kicsit olyan, mintha megállt volna itt az élet, de legalábbis lelassult az idő. Gemma egyből szerelmes lesz Toszkánába. Persze nem csak abba.

Útját szerencsés véletlenek kísérik, amelyek mind Ben Raphaelhez, az adoniszi adottságokkal bíró amerikaihoz kötődnek. Gemma, orvosi köpenye nélkül átalakul egy katasztrófává, csetlik-botlik, ügyetlen, elesik, össze-vissza beszél, kizárja magát (ugye ismerős?). De Bent, aki lehetetlenül tökéletes, mégis elvarázsolja ez hurrikánszerű nőszemély, akivel végül igen kalandos viszonyba keveredik.

A történet során minden fontos kérdésre választ kapunk. Megtudhatjuk mi köze Bennek az örökséghez, hogyan éli meg Livvie az első szerelmet, mi történt Cash-el, hogyan találnak rá szereplőink újra boldogságra, és ami a legfontosabb hogyan találja meg Nonna, Gemma és Livvie önmagát.

Minden kétséget kizáróan menhetetlenül romantikus könyv, kétségtelenül jól formált és szerethető karakterekkel. Adler három generáció szemszögéből ábrázolja a nő-férfi kapcsolatot (szándékosan nem férfi-nő, hiszen mégis csak egy női íróról beszélünk). Aki kézbe veszi ezt a könyvet ne számítson körmöt lerágó izgalmakra, élet bölcsességekre, inkább egy érzékeket elvarázsoló Toszkánai utazásra, ami visszavisz a valódi értékekhez. Sétára a szőlőtőkékkel borított dombokon, ezüstszínű olajfaligetekben, aranysárga napraforgómezőkön. Ahol a nap fénypontja a vacsora, és az olajfák és szőlőtőkék termése többet ér a csillogó ékszereknél. Ahol levendula, rozmaring és bazsalikom illata szál a levegőben, miközben a domboldalakat gesztenyeszínűre festi a lenyugvó nap.

Számvetés

Micsoda év van mögöttünk!

2008 márciusában alapítottuk meg Könyvmolyok blogunkat, melybe 112 bejegyzést készítettünk. Ez 110 könyv elolvasását jelenti, van amelyet többen is olvastunk és véleményeztünk.

A kezdetek óta 2 arculatváltásunk volt, jelenleg a harmadikat fogyasztjuk.

A "fő" blognak 11 tagja van és mindannyian írtunk már bejegyzést, kisebb nagyobb gyakorisággal.

Júliusban bővültünk két külön szekcióval: ADAPTÁCIÓK és ESEMÉNYEK, majd szeptemberben követte őket az ÍRÓK részleg is. (Ezeket a fenti fülekkel lehet használatbavenni)

Augusztustól megindult a Sitemeter számlálása is. Eszerint augusztustól a mai napig több, mint 13 000 látogatónk volt, a világ minden tájáról. Olvastak bennünket többek között Olaszországból, Kanadából, az Egyesült Államokból, Svédországból, Romániából, Szlovákiából, Japánból, Brazíliából, Spanyolországból, Franciaországból, Lengyelországból és az Egyesült Királyságból.

A Bázisunkon kívül 30 "linktestvérünk" is van, akiket rendszeresen meglátogatunk, és akik minket is látogatnak.

Az év végén a kategóriákban nekikezdtünk a Kiadók feltűntetésének is, így mostanra már - a kereső funkción kívül - 41 kategória segít titeket a keresésben.

És hogy mi várható a 2009-es évre?

Remélhetőleg még több könyv és még több olvasó!

Igyekszünk kreatívak és nyitottak maradni, a kérdésekre/hozzászólásokra válaszolni, és a könyvéhségünket legalább ekkora mértékben fenntartani. :D

Köszönjük a figyelmeteket és a visszajelzéseiteket!

Kívánunk Minden Kedves Olvasónknak Egészségben és Szerencsében Gazdag, Boldog Új Évet!

Teljesüljenek a vágyaink és mindig merjünk újba fogni!

Könyvmolyok

Ui: Ha van kedvetek nosztalgiázni velünk egy kicsit, akkor nézzétek meg az alábbi videót.

Lesley Pearse: Hit

Ez a barátság az életedbe kerül"-olvasható a boritón,és olyan tömör sokat igérő volt a tartalom,hogy már szaladtam is a pénztárhoz.Ami még a könyv mellett szól,hogy 862oldal!!! Ezúton üdvözlöm az Ulpius kiadót,hogy ismét puhakötésben adta ki ezt a vaskos kötetet:(

Laura ötvenévesen börtönben éli élete hátralévő éveit-megölte a legjobb barátnőjét.Aki ezek után azt gondolja ez egy tipikus börtönsztori könyv lesz téved.Nagyon kevés szó esik a benti életről már csak azért is mert Laurának egy nap látógatója érkezik aki nem más mint egy régi szerelem.Stuart ,aki megdöbbenéssel fogadja a hirt,hogy Laura képes volt embert ölni,ráadásul Jackiet akit szintén jól ismert.Stuartnak köszönhetően beindul a gépezet,hogy megnentese Laurát az életfogytig tartó bezártságtól.

Stuart nyomoz,Laura pedig hol irásban,hol beszélgetésekben de újra éli az életét....

Laura és Jackie élete már gyermekkorukban összefonódik,mindig jelen vannak egymás életébe.Jackie a szerencsésebb mert szerető családban él,Laura pedig belecsöppen a nyomorból Jackie családjába ahol tárt karokkal fogadják.

Szerelem,házasság,drog,alkoholizmus,születés,halál-minden ami egy ember életében megtörténhet Laurával megtörténik,egy hazugságra épitett élet ami összeomlik,és ami helyébe újat kell épiteni.

Személy szerint Laura nekem nem volt szimpatikus.Élete során ha válaszút elé került mindig a rosszat választotta-ez nagyon dühitő tud lenni olvasás közben!!!

De nagyon izgalamas ,tartalmas történet,habár csak egy ember életét ábrázolja.Gyorsan elfogyott az a több mint nyolcszáz oldal. A boritó egy kicsit értelmetlen nekem,hisz a hölgyemény éppúgy jelképezheti Jackiet is és Laurát ismeg amúgy sem illik a történethez....de lehet velem van a baj.

Libba Bray:Rettentő Gyönyörűség

Azt hittem ismerem magam,és az Alkonyat után már nem veszek kézbe fantasy könyvet,de valamiért mesére vágytam...a kötet hasonlóan az Alkonyathoz a Vörös Pöttyös Könyvek családjába tartozik.

A történet az 1800-as évek végén játszódik,Gemma a tizenéves lány Indiában él ám mikor anyja önkezével véget vet életének, a család Angliába küldi Gemmát egy leányneveldébe.Gemma minden szempontból más mint a többi lány-látomásai vannak,amik előbb-utóbb valóságot öltenek,nem szeretne csak feleség lenni egy gazdag férfi oldalán,és abban a hitben él,hogy ő tehet anyja haláláról.

Minden elkövet,hogy társai elfogadják.Hamarosan a legnépszerűbb lányok csapatába kerül,Pippa,Felicity,Gemma és az általa felkarolt Ann társaságában próbálják átvészelni az unalmas iskolai napokat.

Gemma szép lassan beavatja a lányokat a titokba amit eddig rejtegetett,és a lány számára világos lesz,hogy nem véletlen,hogy pont ebbe az iskolába kerül.A bartánők összefogva lépnek át a fényajtón a birodalomba ahol minden kivánságuk teljesül,Gemma újra találkozhat anyjával aki óva inti a hatalom szertelen használatától!Ann csodaszép lesz ,Felicity végre megkapja az áhitott hatalmat,Pippa pedig a szerelmet,Gemma pedig semmi mást nem kiván csak anyjával lenni.Ám minél többször lépik át a két világot elválasztó ajtót ,Gemma számára világos lesz,hogy anyja mekkor a bűnt követett el,amit neki kell helyrehoznia,és főleg nem elkövetni újra,ám barátnői másként gondolják.

A lányok megrészegednek az újdonsült erejüktől,és többre vágynak,barátokból ellenségek lesznek,és valakinek meg kell halnia ahhoz,hogy felfogják mindennek ára van!

Nem szeretek ennyire elrugaszkodni a valóságtól,ám ez a történet számomra hihető,éás jól van felépitve.Annak is remek olvasmány aki a Jane Austen stilust kedveli ,és a leányiskolák hangulatát,az első szerelem érzését,és a társadalmi elvárásoknak való megfelelés kényszerét,a gyönyörű ruhák,és szigorú nevelőnök életébe kiván bepillantani.

Nem voltak a történetben felesleges oldalak,és a végére is tartogatott elég izgalmat anélkül,hogy elnyújtotta volna.