2009. október 20., kedd

Tova Mirvis: A betért

Itt az elején meg kell jegyeznem a szokásosat: hogy nagyon érdekelnek más kultúrák, meg vallások, legyen az bármilyen, muszlim, zsidó, vagy buddhista stb. A zsidó kultúra valamiért különösen vonz. Különlegesnek tartom ezt a népet, most nem részletezem, hogy miért, kb. mindenki tudja. A klezmer zenét meg egyenesen imádom, úgyhogy mindenre kíváncsi vagyok velük kapcsolatban, elsősorban ami a kultúrájukat illeti.

Olvastam is már ezt-azt róluk és ennek fényében azt kell mondanom, kissé csalódás volt nekem ez a könyv. Persze az én bajom, minek gondolok mindenfélét bele egy könyvbe, mielőtt kinyitnám :P A egyik dolog, amiért csalódott vagyok, hogy egész viccesen kezdődik a könyv. Olyasmi humora van kb. mint a Született feleségeknek. De nem ez volt a baj, mert ha végig ilyen maradt volna, az tetszett volna: kicsit fanyar, kicsit önirónikus. De ez a humor egy idő után eltűnt és valami eléggé sablonosba csapott át a történet...

Szóval ami legfőképp zavart, az a kissé elcsépelt téma: idegen, más gondolkodású ember érkezik a zárt közösségbe, ami persze valamilyen szempontból merev - ez esetben rendkívül vallásos: ortodox zsidó közösségről van szó ugyanis. Elég sok hasonló témájú könyv, film létezik, hogy csak párat említsek hirtelen: Csokoládé, Skarlát betű, Mona Lisa mosolya stb. És persze ez az idegen felforgatja a közösség addig "gondtalanul", a megszokott mederben csordogáló kis életét.

A másik bajom a történettel a nagyon "hollywoodi" vonalvezetés. Idegen jön, a közösség kezdetben gyanakodva figyeli, majd valaki ellene fordul, valaki pedig a barátja lesz. Kirobban a balhé, a közösség bűnbakot keres, aki persze az idegen lesz. A balhé és az idegen hatására, de lehet hogy nem is ezért, csak épp most telt be a pohár, néhány embernek felnyílik a szeme, megváltozik a gondolkodása, és semmi nem lesz már a régi....
Könyörgöm, ez annnnnyira elcsépelt. És ebben a könyvben szóról szóra ez van.

Annyiban mégis egyedi, hogy ugye a vallásosságot feszegeti. Olyan kérdések merülnek fel, hogy azok, akik egy ilyen közegbe születnek, mennyire érzik valóban magukénak Istent, a szokásokat. Mennyire csinálják tiszta szívből a szertartásokat, vagy csak puszta megszokás minden? Ezen már én is gondolkodtam és ugyanazt gondolom tulajdonképpen, mint ami a könyvből lejön, hogy talán jobb, ha az ember maga talál rá Istenre, a vallásra, mint ez esetben a nem zsidónak született, hanem betért Batséba, mert ez biztos, hogy őszinte út. Aki viszont beleszületik egy ilyen közegbe, annak "muszáj" csinálnia ezeket a dolgokat, hinni Istenben, ellenkező esetben kiveti magából a közösség. És valójában korántsem biztos, hogy a lelke mélyén komolyan veszi a dolgokat. Igazából nagyon is jól ábrázolta ezt az írónő, hogy mennyire a felszín, a látszat volt fontos ebben a közösségben (mint általában minden közösségben..), mert valójában csak ez tartotta őket össze, nem a közös spiritualitás.

Az írókájával nincs baj az írónőnek, tehetséges, jó a történetszövés, egész jók a karakterek és jól ábrázolta a zsidó vallási szokásokat könnyed keretek között. Nekem mégis hiányzott az egyediség és a spirituális vonal erőteljesebb ábrázolása. A korábban már olvasott Zsidó Menyasszony Margit Patrícia Esztertől pl. ebből a két szempontból szerintem jóval erősebb volt, pedig ugyanilyen könnyed stílusban, modern környezetben ábrázolt vallási témát.

Nincsenek megjegyzések: