2009. szeptember 29., kedd

Karen Rose:Halj meg értem

Legutóbb huszonévesen olvastam utoljára krimit.(na most jól lebuktam,hogy nem vagyok már húszéves...)de most valahogy a sütis krimi után,valami még vadabbra vágytam,és szinte a kezembe termett ez a könyv.Egy icipici finomítás azért ebben a történetben is van,mert romantikus krimi!

Minden Philadelphiában történik,ahol egy téli napon egy nyugdíjas kincskereső egy hullára bukkan.Aztán egyre több sír ,illetve hulla bukkan elő a fagyos földből,és mivel az áldozatok mind másmilyen pozícióban lettek eltemetve egy történész segítségét kérik.Sophie épp Franciaországból utazott haza a nagymamájához aki agyvérzést kapott,de Sophie lelkesen kezd neki a munkának,akkor még nem is sejti,hogy Ő is áldozat lesz....

Vito Ciccotelli nyomozó,és Sophie vállvetve üldözik a gyilkost,már csak azért is mert a feltárt sírmátrix némelyike még üres,és fogalmuk sincs kik lesznek az áldozatok.
Több szálon fut a történet,csatlakozunk egy időre a gyilkoshoz is aki nemcsak a maga örömére öl,de még pénzt is keres vele,aztán visszatérünk Sophie és Vito párosához,akik egyre közelebb kerülnek egymáshoz,miközben mindketten súlyos terheket őriznek,de nem merik feltárni egymásnak a múltjukat.És van olyan szereplő akinél az elején még fogalmunk sincs milyen kapocs fűzi majd az gyilkosságokhoz.
Már már azt hinnénk minden kiderül,de újabb és újabb zavaró tény,és figura csatlakozik a történethez.

Egy véletlen folytán kiderül,hogy a gyilkos az összes áldozatát beleépítette egy számítógépes játékba,amely a középkorban játszódik és ahol különféle kínzásokkal vetnek véget a vesztesek életének,a gyilkosnak egyre több szereplőre van szüksége, a tökéletes játék megalkotásához,az egyik szerepet Sophienak szánja,de helyet kapnak mit sem sejtő testvérei is.....

Nagyon részletesen,alaposan megírt történet,mindig újabb és újabb csavarral.
A vége egyáltalán nem tetszett,túl gyorsan ,túl egyszerűen jöttek rá a gyilkos kilétére,arról nem beszélve hogy borítékolható volt Sophie és Vito kapcsolata.
Ennek ellenére a 847oldal egyáltalán nem tűnt soknak!


Nincsenek megjegyzések: