2008. október 31., péntek

Takami Kósun: Battle Royale

Én nem vagyok egy manga, anime (és ki tudja még hány ehhez hasonló kategória akad a modern japán vizuális művészetben) rajongó. Magamtól soha eszembe sem jutott volna, hogy ilyen kategóriájú könyvet a kezembe vegyek. Az, hogy ezt a könyvet mégis várakozással teli kíváncsisággal vadásztam a könyvtárban, nos…. na igen mondjuk csak ki, picidzé az oka! Még akkoriban amikor, elkezdtük a Könyvmolyok blogot szerkeszteni kezdtem el olvasgatni más olvasó blogokat is és dzé recenziói között találtam rá erre. Mindazon túl, hogy igen frankó véleményezést alkotott egy barátjával együtt, a történet is nagyon érdekesnek tűnt. Így hát felírtam a listámra és vártam, mint vadász a lesben. Több hónapos türelmemnek igencsak színes rózsája lett, és hamarosan bele is fogtam az olvasásba.

Oké, mégsem. Először elgyönyörködtem a grafikusi munkában, ami igen figyelemreméltóra sikeredett. Magyar grafikusok alkották meg , így legjobb tudomásom szerint csupán hazánkban jelent meg ezzel a köntössel. Szerintem büszkék lehetünk rá.

Miután sikerült túljutnom a borítón, másik meglepetésként szolgált az igen pontos térkép, a tiltott zónák (ez a történetben nagyon fontos) megjelölésével. Aztán pontosan négy lapozást követően egy osztálynévsor kerül a szemünk elé. Bal kéz felől fiúk, jobb kéz felől lányok. (Későbbiekben ez is hasznosnak bizonyult a ceruzával együtt, ami olvasás közben rendszeresen a kezem ügyében volt). Pár belső design után végre kezdődik a játék. Akarom mondani a történet.

Egy alternatív Japánban járunk, ami leginkább a néhai Szovjetunióra emlékeztet. (Legalábbis engem. Olvastam olyan véleményt is, amelyben Orwell 1984-éhez hasonlítják az államformát, de ehhez nem tudok, hozzászólni, miután azt a könyvet „sikeresen” félreraktam pár oldal után). 21 lány és 21 fiú indul el egy osztálykirándulásra, akik az utazó diákok szokásos tarkaságával töltik el a buszozási időt. Úgy tudják, hogy igen kellemes hétvégében lesz részük, de igen hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a Rémálom-Tours vette őket gondozásba, és egy ember kivételével mindenki csupán egyirányú sziget-túra jegyet kapott. Abban a „megtiszteltetésben” van részük, hogy részt vehetnek a kormány tapasztalatokat gyűjtő Programjában. Ebben a Programban minden évben 50, sorsolás útján kiválasztott, harmadikos osztály vesz részt. Mint a történetből kiderül ez náluk a tizenöt éves korosztály. Rövid, de annál (agy)velősebb eszmecserét követően ismertetik velük a játékszabályokat:

  • mindenkinek a nyakán egy fém nyakörv van, amelyben nyomkövető van és életfunkció figyelő. Ha feszegetik felrobbannak,
  • minden második órában a számítógép tiltottá tesz egy mezőt, ha a tiltási idő kezdetekor valaki még a zónában tartózkodik, a nyakörv felrobban,
  • ha úszva szökni próbálnak a cirkálók lelövik őket
  • ha 24 órán belül nincs halott mindenkinek a feje…. igen: felrobban
  • csak egy maradhat

Az utolsó életben maradt játékos nem bonthat ugyan pezsgőt és locsolhatja a katonák nyakába, de épségben hazatérhet és folytathatja addigi életét (ha tudja).

Egyesével indítják őket, mindenki egy zsákot kap élelemmel és más-más fegyverrel. Előre senki sem tudja mit oszt neki Fortuna (akarom mondani a parancsnok). Van, aki jobban jár (például a gépfegyveres) és van, aki rosszabbul (mondjuk az, akinek egy strapabíró kis étkezési villa jutott). Amint kilépnek az épületből, a játék megkezdődik.

Évek óta ismerik egymást, mégsem tudnak a másikról semmit. Ki a barát, és ki az ellenség? Aki eddig barát volt, most is az? Tényleg lehetetlen a szökés? Ki milyen halált fog halni? De a legfőbb kérdés: Miért teszik ezt velük?

Nagyon élvezetes olvasmány, a fordításon egy pillanatig sem érződött, hogy idegen lenne. A nevek kiejtés alapján lettek leírva, amit a www.battleroyale.hu oldalon valaki kifogásolt, de mint említettem vala, hogy én nem vagyok nagy manga ismerő, így számomra sokkal élvezhetőbb volt. Eleinte furcsa a sok idegen hangzású, ráadásul időnként teljesen egyformának tűnő név, de hamar hozzá lehet szokni.

Amin pedig végkép lehidaltam, az a könyv felépítésének a profizmusa. Nem hiába írta az író 3 évig ezt a könyvet. Minden szereplő halálát végigkísérhetjük. A legtöbbjüknek még a gondolatmenetébe is bepillantást nyerhetünk, majd elámulhatunk azon, hogy a beszariak hirtelen erőszakos gyilkológépek lesznek, a félelmetes csávók pedig segítő jobb kezek. Minden oldal tetején folyamatos tájékoztatást kapunk arról, hogy hányan is vannak még életben. (De azért én az említett ceruzával rendre ikszeltem a neveket).

Hazugságok, színjátékok, könyörület, kegyetlenség, szerelmi vallomások és árulások egyaránt tarkítják a történetet.

Nem ajánlom azoknak, akik nem bírják a véres jeleneteket, mert elég részletesen olvasható, hogy ki milyen módon, mennyi vér-, belsőszerv és/vagy testrész veszteséggel veszítette életét.

Japánban hatalmas siker lett. Később manga formájában (vagy anime? fene bírja ezt követni) speciális kiadások is megjelentek. És mint más sikerkönyvnek, ennek is az lett a sorsa, hogy filmet készítettek belőle (állítólag egy kalap fekália, a könyvet teljesen átírták, de asszem mégis bele kell néznem :P), amelyet folytatott egy másik is (erre azt írták, hogy még rosszabb). Ahogy kicsit keresgéltem a neten hamar kiderült számomra, hogy a divatra is hatást gyakorolt. A történetben viselt egyenruhák varrásából akadnak, akik igen szépen megélnek.

Nekem (is) bejött! (Mármint a könyv, nem a ruha!)




Eredeti cím: Battle Royale

Borostyán, 2008. október 30.

:D :P Ezt a kis csetepatét nem hagyhattam ki. A minap találtam rá és nagyon emlékeztet a könyv néhány mozzanatára. Igaz, ez sok mozzanat egyben, nem ekell emgijedni a könyv nem ennyire brutál! :P

2008. október 22., szerda

Sue Monk Kidd: A sellő legendája

Eredetileg a Méhek titkos Életét "kergetem" de helyette az írónőnek ez a könyve akadt a kezembe a könyvtárba,úgyhogy kivettem.

A törénet azzal kezdődik,hogy Jesse megemlíti,hogy 1988-ban beleszeret egy szerzetesbe!Ez már jó kis kezdés!!

Egy hajnalon telefon kelti Jesset és férjét. Azonnal dél-kaliforniába gyermekkora színhelyére kell utaznia anyjához aki furcsán viselkedik-egy húsvágó bárdal levágja az ujját-és nem véletlenül.

Jesse furcsán érzi magát mert szinte fellélegzik,hogy elszabadul Hugh mellől.Bár a férje aki pszichológus felajánlja a segítségét Jessi egyedül szertne szembenézni anyjával akivel megromlott a viszonya.A szigetre visszatérve újra rátörnek a gyermekkora emlékei,apja halála,testvérével a sziget felfedezésével töltött idő,anyja és Kat barátnőjének tengerparti csajbulijai,ellátogat a kolostorba ahol apjával együtt ültek a sellőtrónuson-ami a helyiek nagy tiszteletben tartott szentje.

Jessi talákozik Thomas testvérrel is aki egy tragédia után keres menedéket a kolostorban.

Jessi ahelyett,hogy anyját mentené meg szerelmbe esik a szerzetessel semmi más nem érdekli csak a saját,boldogságát hajszolja. Közben anyja egyres rosszabb ,zavartabb állapotban kerül,és Jessie kertelés nélkül megmondja férfének,hogy új szerelem van az életében.

Úgy érzi Thomastól visszakapta az életkedvét,naphosszat újra fest,és alig tud betelni a férfival,miközben az vívódik,hogy elég erős lesz-e a hite a fogadalomtételhez,vagy Isten helyett válassza újra az embereket és az átlagos életet.

Aztán hirtelen mindenki úgy érzi eljött az igazság pillanata, anyja és a közeli barátok elmesélik Jessinek mi is az igazság apja halála körül,és hogy miért fordult anyja önmaga ellen...

Jessie pedig újra elkezdi összerakni az életét.

Az egész történet jó volt,bár Én a sellős legendás részt nem tettem volna bele-bár gondolom az írónő különlegességnek szánta.Nekem kicsit gyerekesnek és pogánynak tűnik egy sellő szobrot imádni.....főleg egy templom kellős közepére tenni...

A könyv végén persze a szerző megemlíti, hogy a sellős téma a saját ötlete,nincs valós alapja.



Csenga


2008. október 21., kedd

Nicole Krauss: A szerelem története


Vannak írók akiknek könyvébe elég pár sornyit beleolvasni és tudja az ember, neki ezt el kell olvasnia. Szeretem az ilyen alkotókat, mert általában felemelő érzés a könyveiket megismerni.

Nicole Krauss nevére is (hol máshol?) az amazonon figyeltem fel, próbáltam itthoni kritikákat is találni, de nem jártam túl sok sikerrel. Úgy látszik, kevesen vagyunk még olvasóblogosok.

Ez az írónő első könyve, mellyel teljesen érthető módon rögtön fejest is ugrott az elismert írók sorába.

A történet egyszerre ismert és ismeretlen. Ismert, mert az alaptörténet annyi könyvben és filmen ránk talált már, tán megszámolni sem bírnánk. És ismeretlen, mert ilyen stílusban, ennyire kevert kártyákkal csak kevesen képesek továbbadni.

Leo Gursky nem hős, nem szép, nem világhírű, és egyáltalán: látszatra nem tűnik ki semmiben a tömegből. De gyönyörűek, olykor nevettetőek és sokszor ríkatóak a gondolatai. Idős már, sosem nősült meg, családtagjai mind meghaltak a lengyelországi zsidódeportáláskor, ő maga kalandos úton-módon szökött meg és jutott végül el Amerikába. De nem ez a kaland az ő legfőbb története, hanem „A” szerelem, amit csakis egyvalaki iránt érzett egész életében és nem teljesedhetett be, így megírta azt egy regényben, és remélte, hogy pár embernek azért tetszeni fog. (Egyik pillanatban nagyon jókat derültem Leo Gursky határtalan szellemességén és önironiáján, a másikban pedig elsírtam magam. Ezek a részek a legerősebbek a könyvben)

Alma Singer tizenöt éves, aki egyszerre gyászolja elhunyt édesapját és kívánja vissza „régi” édesanyját és figyeli borzadva öccse egyre különcebb viselkedését. Egy nap titokzatos levelet hoz a postás, egy idegen megkéri édesanyjukat fordítson le neki egy spanyol könyvet, amely nagyon sokat jelent számára: ez A szerelem története. (Alma Singer történetei a legizgalmasabbak és leglényegretörőbbek a könyvben)

Ez a könyv sok olyan ember életét köti össze, akik nem is tudnak róla. Van, akit végigkísért egész életében, van aki csak most olvasta és van aki odaajándékozta annak akit legjobban szeretet a világon, hisz az ő életét is megváltoztatta.

Mi mindenre lehet képes egy hétköznapi tárgy?

Nagyon sok mindenre!


Sokan olvasták itthon is Sara Gruen – Vizet az elefántnak című könyvét. Akaratlanul is összehasonlítottam magamban a két írói stílust, valószínűleg azért, mert mindkét könyv egy idős ember visszaemlékezésével és belső gondolatvilágával kezdődik, és mindkét könyv rejtélyes. De hadd áruljak el valamit: Sara Gruenben nincs meg az a képesség, hogy a mi lelkünkből is írjon, Ő „csak” mesélni tud.

Teljes szívből ajánlom mindenkinek, aki elgondolkodott már a fiatalságról, szerelemről, öregségről, betegségről, a halálról…. Egyszóval az élet dolgairól.




Eredeti cím: The history of love
Borostyán, 2008. október 21.

Ui: Érdekes, hogy olvasás közben valahogy előbújt agyam egyik fiókjából egy régen hallott dal, és végig azt dúdoltam magamban.
Hétrét - Sír a hajnal

2008. október 20., hétfő

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el...

Megint egy másfél napos regénnyel állunk szemben... Azaz másfél nap alatt olvastam el. Nem véletlenül, hanem mert képtelenség volt letenni. Pedig a történet majdnem banálisan indul: 3 gyerek között szerelmi-baráti háromszög kezd kialakulni egy angliai benntlakásos elitiskolában. A sztorit az egyikőjük, Kathy elbeszélésében ismerhetjük meg, aki 31 évesen emlékszik vissza a Hailshamben eltöltött évekre.

Maga az elbeszélésmód nagyon rendben van, hiszen annyira éberen tartja az olvasót, hogy alig lehet abbahagyni, de az még jobban tetszett, hogy az író kiskanállal adagolja Kathy emlékeit és apránként bontakozik ki előttünk az ártatlan gyerektársadalom élete mögött rejlő, sci-fi szerű, kegyetlen valóság... (Véletlen, hogy éppen az Aglaja után olvastam ezt, ami szintén sci-fis beütésű. És az is, hogy nagyon nehéz úgy írni erről a történetről is, hogy ne lőjem le a poént...) Ezenkívül annyira jól ábrázolja Ishiguro, hogy az olyan apróságoknak, mint egy kazetta, vagy akár egy mozdulat, milyen nagy jelentőségük van egy ilyen zárt közösség életében. Vagyis inkább azt, hogy Kathy utólag, felnőtt fejjel milyen következtetéseket von le ezekből az apró dolgokból a történet hátterében álló borzongató tényre vonatkoztatva...

Ugyanis az egész iskolai élet mögött egy nagy titok lappang azzal kapcsolatban, hogy miért is vannak ők ott, kik is ők valójában. Bár ez a diákok számára viszonylag kicsi koruk óta nagyjából világos, mégsem akarnak kifejezetten tudomást venni róla, élik a saját életüket. Sőt, később is hasonlóan viselkednek, amikor már kikerülnek az iskola falai közül, mi pedig egyszerűen nem értjük, hogy miért... (Pontosabban én olvasás közben nem igazán értettem, hogy miért is nem borítják az asztalt és lépnek le, de közben sokat gondolkodtam rajta és kezdem kapiskálni az egész történet metaforikus értelmét azt hiszem...)

Nagyon nehéz írnom róla, mert nagyon megrázó élmény volt számomra... Összességében egy nagyon jól eltalált, az érzelmekre rendkívül erősen ható könyv ez, amiben egy bizarr történettel a háttérben olyan emberi érzések játszanak főszerepet, mint a barátság, szerelem, reménytelenség, önfeláldozás. Mindezt egybefonva manapság nagyon is aktuális társadalmi, etikai kérdésekkel, amikről rengeteget lehet gondolkodni. Ez az idézet szerintem jól összefoglalja a könyv mondanivalójának egy részét:

Amikor aznap elnéztem, hogyan táncolsz, egészen mást láttam. Egy új, gyorsan formálódó világot. Tudományosabbat, jobban működőt. Több gyógymóddal a régi betegségekre. Ami mind nagyon szép. De kemény, könyörtelen világ ez. És láttam egy kislányt, lehunyt szemmel, amint magához szorítja a régi, barátságos világot, amelyről a szíve mélyén tudja, hogy nem maradhat fenn, mégis kapaszkodik belé, és könyörög, hogy soha ne engedje el. Én ezt láttam.
Nagy élmény volt.




3 megjegyzés még:
- egyrészt bámulom Ishigurot, mint az összes olyan férfi írót, akik női szereplők szemszögéből hitelesen írnak történetet, mert számomra teljesen hihető volt, hogy ezek valóban egy nő gondolatai
- másrészt a borító alapján egy idő után sejteni lehet, hogy miről is szól...;-)
- harmadrészt: az 1001 könyv, amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz listáján találtam ezt a könyvet és úgy gondolom, jogosan van rajta, tényleg el kell olvasni....

2008. október 19., vasárnap

Neil Gaiman: Amerikai Istenek

Neil Gaiman nevével először az amazonon találkoztam úgy két éve. Majd’ minden könyvét öt csillaggal jutalmazták, (az Amerikai Istenek is kapott belőlük jócskán), de magyar blogolók is nagyon dicsérik, többek közt Lobo és Picidzé is, így hát megfelelő hátszéllel álltam neki az olvasásnak.

Nem mondanám, hogy csalódtam, de való igaz, hogy teljesen márt vártam. A félreértések elkerülése végett, nem az író stílusa az ami „cserbenhagyott”, inkább a történet maga. Érdekes volt és figyelemfelkeltő, de nem mondhatnám, hogy mély nyomokat hagyott bennem, azonkívül pedig sok kérdés (számomra legalábbis) nyitva maradt.

A történet eleje egy véggel veszi kezdetét. Árnyék hamarosan szabadul a börtönből, nem sok vágya van, mindössze annyi megölelhesse a feleségét és egy forró habos fürdőt vehessen végre. Az álmokból és az eltervezett börtön utáni életből azonban nem lesz semmi.

Árnyék életébe a megfelelő időben és helyen toppan be új munkaadója, aki istennek hiszi magát és egy testőr-sofőrre van szüksége. Szerdának nevezteti magát, majd alaposan megpuhítja Árnyékot, ezzel pedig kezdetét veszi az utazás, a többi ősrégi isten felkeresése, a modernek kijátszása és a háború előkészülete. Árnyék eleinte meg-megdöbben, aztán már csak csodálkozva néz a dolgokra, végül már nem lepi meg szinte semmi. Háború régi és modern istenek között, harc a túlélésért, harc az emberek csodálatáért.

Gaiman stílusa mindenképpen magával ragadó. Írta valaki, hogy egy-egy mondatot többször is el kellett olvasnia, mert annyira jó volt. Teljesen egyetértek az illetővel, én is többször elolvastam néhány sort, mert annyira egyedi volt, annyira elgondolkodtató. Nagy segítségünkre van a fordítás, ami szerintem nagyon jól sikerült.

Gaiman azzal együtt, hogy egyedi hangot üt meg, felismerni véltem benne egy kicsit Stephen King „Amerikáját” és „noir’ stílusát ami annyira jellemzi könyveinek többségét, bár Gaiman nem annyira sötét és pesszimista. Utóbbi jobb mesélő, előbbi pedig jobban elemzi a görbe tükörben látottakat.

A Csillagport csak filmen láttam, de nagyon tetszett. Ha a mesevilága ennyire elvarázsol, akkor valamelyik ilyen témájú lesz a következő.




Eredeti cím: American gods
Borostyán, 2008. október 19.

2008. október 16., csütörtök

Sophie Kinsella: Emlékszel rám?

Mivel már régóta kerülgettem az irónő könyveit,gondoltam kezdem a legújabbal.Reméltem,hogy Marian Keyes féleség lesz...hát azt nem mondom,hogy csalódtam de akkor inkább Keyes.

Az alapsztori nagyon izgalmasnak,és igéretesnek tűnt-Lexi egy kapafogú,csúnyácska lány egy átbulizott este után a kórházban ébred fel-arra emlékszik,hogy a barátnőivel volt,és Lúzer David a barátja nem jött el a randijukra és megcsúszott egy lépcsőn....ez mind meg is történt 3évvel ezelőtt!!!Lexi utolsó emléke 2004-ből van ám 2007-et irnak mikor magához tér.

Elkezdődik a meglepetések sorozata-Lexi szép lett,gyöngyfogsorral,remek állással ,FÉRJJEL-akire szintén nem emlékszik.Próbálja felvenni a teljesen új,és varázslatos élete fonalát,ám ekkor újabb ismeretlen toppan be aki nem kevesebbet állit,mint hogy Ő Lexi szeretője!!!

Persze vannak emberkék akik nem éppen Lexi javát akarják,de ugye az ellenségre sem emlékszik szegény Lexi...

Nem szeretném az egész könyv tartalmát elmesélni,a végéig nagyon érdekes,izgalmas,humoros könyv.Bár titkon reméltem,hogy nagyon ügyesen ki lesz találva ,hogyan fordult ekkorát Lexi élete,és bár az amnéziás sztori hihető,a személyiség változást elég gagyin találta ki az irónő....

Ami a borítót illeti szerintem egész jóra sikeredett!


Csenga


Jerzy Sosnowski: Aglaja - Apokrif

Amikor Kowalewski Szép Szobájáról akartam véleményeket keresni a neten, akkor találtam rá erre a regényre, ami valakinek nagyon tetszett. A borító és a fülszöveg alapján - hasonlóan a Szép Szobához - elég cyberszerűen titokzatosnak tűnt, úgyhogy muszáj volt kivennem a könyvtárból. És nem csalódtam, nagyon jó kis történet, sci-fibe illő elemekkel tarkítva, de gondolkodásra késztető felvetésekkel.

A történetről nagyon nehéz úgy beszélni, hogy ne lőjem le a poént, de megpróbálom. Többszörösen összetett a sztori, az első harmadban egy éppen szakítás után lévő tanár, Wojtek szenvedéseinek lehetünk tanúi, aki új munkahelyre kerülve, egy középiskolában találkozik régen látott unokatestvérével. Adam hajdan ígéretes zongoratehetség volt, de mára ő is "csak" egy iskolai zenetanár lett. Kettejük viszonya elég feszülten alakul, amíg egy napon Adam valamiért Wojteket választja, hogy elmesélje neki életét, melynek középpontjában egy érdekes szerelem áll.

Igazából idáig kell kibírni a történetet, ami helyenként elég irritáló, az ezt következő rész viszont annál olvasmányosabb, amikor tanúi lehetünk Adam és Lilka a 80-as évek Varsójában zajló, elképesztő elemekkel gazdagított szerelmének és annak végének.

A harmadik rész pedig még az előzőnél és szájtátósabb, ugyanis megismerkedünk Adrzej-jel, aki az egész előző történet írója. Egy hajléktalan forma ismerőse mesélte el neki a fentieket és ő annyira érdekesnek találta, hogy muszáj volt papírra vetnie. Viszont felkeresi őt egy hölgy, aki az előbbi történetnek valamilyen módon részese és elmeséli Andrzejnek a hátborzongató hátterét az említett szerelemnek. Ennek a nőnek a verziója késztethet minket alapos gondolkodásra arról, hogy vajon a testünk és a személyiségünk mennyire tartozik egymáshoz, létezhet-e, hogy külön életet éljenek. És vajon csak a bensőnk által megélt élmények és tapasztalatok valóságosnak számítanak-e? Az hiszem elgondolkodtató dolog ez mostanság pl. az Internet virtuális világában megélt dolgok kapcsán is...

Nem olvastam ugyan még ilyen jellegű sci-fis beütésű történetet, de ez határozottan tetszett, mert gondolatébresztő, mondanivalóval rendelkező regény.


2008. október 15., szerda

STEPHENIE MEYER - ALKONYAT / RENDHAGYÓ BEJEGYZÉS!

Blogunk fennállása óta az első rendkívüli közleményünk :D
Szeretnél beleolvasni?
IGEN?
Akkor katt ide!

A Könyvmolyképző Kiadó felkérésének eleget téve (És sok rajongó örömére) közzétesszük Stephenie Meyer - Alkonyat (Twilight) című könyvének megjelenése kapcsán a hírdetést. Íme:
"Hivatalosan még egy szó sem jelent meg tőle magyarul, de már nálunk is kultusza van, ahogy néhány éve a világ minden táján. A neten szaporodnak a Stephenie Meyer rajongói oldalak. Az amerikai írónő népszerűsége hollywoodi sztárokéval vetekszik. És nem méltánytalanul. Meyer minden kétséget kizáróan egy eredeti hangú író, friss, briliáns stílusú író, aki Twilight (Alkonyat) című regényével üstökösként robbant be az amerikai irodalmi elitbe úgy, hogy közben tinédzserek és felnőttek millióit hódította meg.
A sikerszéria folytatódott, az Alkonyatot hamarosan követte a második rész, a New Moon, majd az Eclipse címet viselő harmadik kötet. A könyvsorozat negyedik része - Breaking Dawn - idén augusztusban jelent meg Amerikában. Főhősei Bella Swan, az érzékeny, zárkózott 17 éves középiskolás lány, és osztálytársa, a csöppet sem hétköznapi Edward Cullen. Súlyos, sötét titkok veszik körül a fiút, melyeknek árnyéka eléri a lányt is, amikor egymásba szeretnek, az örökösen esőben ázó kisvárosban. Egy csipetnyi a Hegylakóból, némi Rooswell-i melankólia, kaland, romantika, fantasy elemekkel spékelve, remek karakterek, árnyalt viszonyok, sok-sok eredetiséggel és humorral fűszerezve.
Az első könyv alapján készült film premierje november 21-én lesz az USA-ban, a felfokozott várakozás már-már tömeghisztériába torkollik. A neten máris levadászható a trailer, sőt, néhány jelenetet is felcsempésztek a filmből.
A Twilight és Meyer többi regénye mindeddig csak angol nyelven volt elérhető, mégis rengetegen rendelték meg postán, még többen reklamálták, hiányolták, hogy a kultkönyv még mindig elérhetetlen magyarul. Nos, ők bizonyára örömmel fogadják a hírt: novemberben megjelenik a széria első könyve a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában."



Twilight
Alkonyat

Mersz szeretni?
Az életed árán is?

Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a „mindennapi” csetlések-botlások fenyegetik.
Hanem Ő…

Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik…

A szerzőről: Stephenie Meyernek már nálunk is kultusza van, noha ez az első magyarul megjelenő könyve. Alkonyat (Twilight) című regényével üstökösként robbant be az amerikai irodalmi elitbe úgy, hogy közben tinédzserek és felnőttek millióit hódította meg.
Twilight – A földkerekségen mostantól az Alkonyat a szerelem napszaka!


Világsiker!
Ne állj ellen, az Alkonyat úgyis leszáll!


Beleolvasnál?
Csak dobj egy e-mailt az info@konyvmolykepzo.hu címre: Beleolvasnék a Twilight-ba. Már küldjük is.

A Twilightról már a magyar kiadás megjelenése előtt csaknem 40 véleményt küldtek a rajongók a kiadónak, akik angol nyelven olvasták!

Íme néhány vélemény:
A Twilight egy igazán magával ragadó történet egy olyan lányról, akinek megadatott a természetfeletti, igaz szerelem. Ha olvasod, te is a Twilight világába csöppensz, ahonnan kilépni szívszorító érzés. N. Niki (18)

Ez egy olyan történet, amely mindenkit személyesen érint. Arról szól, amiről mindannyian ábrándozunk. Képtelen voltam letenni a kezemből. K. Krisztina (20)

A Twilight egy igaz szerelem kezdetének története megfűszerezve egy kis akcióval és természetfelettivel. Aki elolvassa, Twilight-lázban ég utána.Sz. Kata (18)

A befejező sor elolvasása után egyetlen gondolat telepszik meg az ember fejében: MÉG!
Sz. Szilvia (29)

Egy dolog biztos: amióta a könyv ismert lett, midenki egy saját Edward-klónról álmodozik. Nem is rejtély senki számára, hogy vajon miért.S. Rhea (16)

A Twilight a Harry Potter utáni élet. Sosem gondoltam, hogy a HP után is lesz olyan történet, ami ennyire magával ragadó. J. Zsófi (14)

A Twilight kultusz. Vagy imádod olvasni, vagy imádod utálni. Egy biztos: nem fog nyugton hagyni. Zsuzsi (18)

Bella és Edward történetéből rájövünk, hogy a tökéletes és a tökéletlen gyönyörüen kiegészíti egymást. A könyv amely rámutat arra, hogy a tökéletlen végül mindig átváltozik; tökéletessé. Viki S. (15)

Egy történet az igazi szerelemről, izgalommal vegyítve, amely belopja magát a szívedbe örökre. Közben te magad is megváltozol. H. Adrienn (21)

Mintha Csodaországba csöppentem volna.Hihetetlennek tünt, hogy van olyan könyv amit egyszerüen lehetetlenség letenni.Hát ez a könyv pontosan ilyen.Néha azt gondoltam „Na ezt már biztosan nem lehet fokozni!” És DE! L.Letícia(17)

A Twilight egy olyan könyv, mely mindenkit ráébreszt arra, mit is kell még javítanunk az életünkön. Bella és Edward szerelme nem tökéletes, ettől is érdekesebb, romantikusabb, amiből adódóan a könyv még több érzelmet ad át nekünk.
B. Denisza(13)

Bella beleszeret Edwardba. Az olvasó beleszeret a könyvbe. U. Luca (13)

A vélemények az első magyar rajongói oldal látogatóitól származnak.
http://twilight-net.extra.hu/

A Twilightban megtalálod az álmod, amit titkon kívánsz: a szerelmet, az összetartást, az erőt, a szépséget. És az alkonyat elmúlásával rájössz, hogy benned is ott lakozik egy cseppnyi vámpír. P. Szilvi (22)

Két kötelező olvasmány közt lapozd fel a Twilight-ot és meglátod: olvasni igenis jó! G. Viktória (16)

Mikor először kezembe vettem a könyvet, nem tudtam, hogy mire számítsak. Aztán annyira magával ragadott ez az izgalmakkal és mély érzelmekkel teli történet, hogy többé nem is akartam visszatérni a valóságba. S. Betti(17)

A könyv tele van fordulatokkal, romantikával, kalandokkal és érzelmekkel. Minden ami egy letehetetlen könyvhöz kell. N. Tami(13)

Mit nekünk Harry Potter amikor itt van Edward, aki sokkal menőbb, bátrabb, jóképűbb, és nem mellesleg romantikusabb. Sz. Katalin(21)

A könyv, aminek mindenki részese szeretne lenni, ahol az igaz szerelem ereje felbecsülhetetlen. B. Nikolett (14)

A legfantasztikusabb történet a világon! Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet olvashatok! Ilyen idősen.T. Krisztina (28)
Ez az a köny, amit még tizedszerre sem fogsz letenni.B. Vera (15)
A Twilight magával ragadja az olvasót. A történet fejezetről-fejezetre haladva bontakozik ki, míg megtudjuk a főhős „vérfagyasztó” titkát. Ezzel együtt egy csodás utazás veszi kezdetét, ahol valóság és fantázia egymás mellett halad.B. Bogi (19)
Tipikusan az a könyv,amit ha tízszer elolvasod sem fogsz megunni és mindig találsz valamit amit addig nem vettél észre.F.Dalma (15)
Ez nem csak egy könyv. Ez egy olyan történet, ami embereket hozott össze, ami örök emlék marad, és ami jelentősen megnövelte a vérszívók táborát.Cs. Réka (14)
A Twilight az egyik legjobb könyv a világon, az első fejezet után magával ragadott. Vega vámpírok, emberek és persze a szerelem fantasztikus szövevénye.N.Dóra (18)
Soha nem hittem, hogy a romantikát és a horrort lehet ilyen eszményien elegyíteni.B.Eszter (16)
A Twilight egy nem mindennapi szerelem történetének első lépéseit; kibontakozását írja le nem várt fordulatokkal. Nem lehet nemet mondani neki! B.Barbi (17)
Ha elolvasod ezt a könyvet,akkor egy olyan élménnyel leszel gazdagabb,amit más könyvtől biztos, hogy nem kapsz meg ezután... U.Réka (16)
Nem tudom,hogy pontosan mit is írjak,mert már mind elhangzott,amit írni akartam. Ehhez csak annyit tennék hozzá, imádom ezt a könyvet és már alig várom,hogy megjelenjen magyarul. M.Cintia(17)
Egy nagyszerű könyv, amit ha elkezdesz, nem tudod abbahagyni. B.Heni (14)

Ez a könyv elröpít egy másik világba! U.Luca(13)

Lenyűgöző történet rengeteg izgalommal és meglepő érzelmek felszínre törésével. T.Emese(16)

Az egyik legjobban megírt ifi regény, korhatárra való tekintet nélkül tudom ajánlani mindenkinek, aki egy egy kis borzongásra, misztikumra és egy kis romantikára vágyik. V. Dalma (18)

Egy lenyűgöző történet, melyet mintha nekem írtak volna. Cs. Evelin (20)
Mára elvesztettük hitünket a szerelem erejében. Nos a Twilight visszadja ezt nekünk.
K. Lilián (16)

Egy történet, amely megdobogtatja szívünket. Egy érzés, amely magával ragad és minden sor valóra válik körülöttünk. Ilyen ez a könyv, egy tökéletes könyv. N.Anna (15)

Egy olyan könyv, ami minden olvasás után tartogat számomra valami újat. O. Adél (14)

Hogy miért szeretem a Twilight-ot? Mert van benne: akció, romantika, humor... Minden ami egy nagyon jó könyvhöz kell. O.Eszter(17)


Mostantól a világ már Alkonyatkor álmodni kezd.
Hát szeress, ha mersz!

2008. október 12., vasárnap

David Sedaris: Karácsony jéggel

Oké tudom, még nincs itt hivatalosan a Karácsony emlegetésének ideje. De valahogy már régóta vágytam arra, hogy elolvassam ezt a könyvet és nem tehetek róla, hogy most akadt az utamba. David Sedarisról már sok szépet és jót olvastam külföldi oldalakon, melynek hatására igencsak kíváncsi lettem az íróra. Itthon csupán egyetlen könyvét jelentették meg, méghozzá ezt a szóban forgót.


A Karácsony jéggel nem regény, hanem rövid történetek gyűjteménye. Rövidek és viccesek. És habár egy könyvben kerültek kiadásra, mégsem sorolnám őket egy súlycsoportba.


A nyitó történet igen ütősre sikerült, amely a Napló Mikulás-országból címet viseli. Ebben a történetben közelebbről ismerhetjük meg egy (tulajdonképpen SOK) áruházi mikulás és rengeteg krampusz hétköznapjait. Ha eddig valaki azt gondolta, hogy a krampusz – vagyis Mikulás segéd - melója könnyed és unalmas lehet akkor hadd közöljem vele: téved. Ha van az emberben humorérzék és megfelelő mennyiségű öngúny, akkor korántsem fogja ezt a munkát unalmasnak találni, főleg nem Sedaris leírásában. Megtudhatjuk többek között milyen egy szoknyavadász Krampusz és egy diliflepnis Mikulás társaságában eltölteni a mindennapjainkat. Az enyhén szólva is érdekes látogatókról már nem is beszélve: szülők akik dirigálják gyermekeiket hogyan pózoljanak a Mikulás ölében és mit mondjanak pontosan, egy negyven év körüli nő aki copfos kislánynak öltözve ül Télapó ölébe, egy másik 3 kerekes aki a macskáját akarja Mikulással beszéltetni…. Szóval jó hosszú a lista.

Egy rövid idézet: „Másodszor is végigmentünk az ösvényen, és megtudtuk a különböző helyszínek kódneveit, ilyen például a „Hányós sarok”, ami egy tükörrel borított falat takar, ahol a rosszulléttel küszködő gyerekek általában kidobják a taccsot. Amikor valaki elhányja magát, a legközelebbi krampusz feladata, hogy elkiáltsa magát: - VAMOOSE. Ez a neve az áruházban használt tisztítószernek. Megmutatták a liftek mellett található „Úristen!” sarkot is. Amint a látogatók kilépnek a liftből, meglátják a sort, és felkiáltanak: Úristen! Az egyik Krampusz feladata megnyugtatni őket, és elmagyarázni, hogy egy órán belül eljutnak a Mikuláshoz.”
Személyes megjegyzésként hadd fűzzem hozzá a következőt: erről a Mikulás naplóról eszembejutottak azok az idők, amiket főiskolai tanulmányaim mellett hoszteszként végeztem egy ismert áruházlánc egyik hypermarketében. Feladatunk volt a vásárlók kóstoltatása, az elnyert ajándékok átadása vagy egy konkrét termék iránt való figyelem felhívása. Egy ilyen munka alkalmával nagyon sokféle emberrel találkozhatunk, de legjobban azt hiszem én is néhány szülő viselkedésén lepődtem meg. Egyszer az egyik kóstoltatás alkalmával fültanúja voltam, amint egy felelősségteljes édesanya utasította!! gyermekét, hogy hazudja azt ő még nem kapott kóstolót és kérjen megint. David Sidaris hasonlóan szociálisan érzékeny szülőkről számol be, és én teljesen átéreztem azt az elképedést, amit ilyenkor átél az ember.

A második története egy képzelt karácsonyi üdvözlőről szól, amely kissé hosszúra sikerült, miután a levél írója elmagyarázza, hogyan trappolt be életükbe férjének Vietnámban felejtett kis „csomagocskája” és zúzza szét életüket, később pedig Karácsonyukat. A leírás alapján is látszik ez a történet a sötét humort testesíti meg.

A harmadik történet megint csak személyes történet, melynek szerves része az író családja is. Élete egyik legizgalmasabb ünnepét nővérének köszönheti, amely egy prostituált megmentésének köszönhető. Izgalmasan abszurd történet ez.

A negyedik írás nem is határozott történet, inkább elmélkedés az ilyenkor kötelezően előadott iskolai Betlehemesekről és más Jézus születésével kapcsolatos történetekről. Ez inkább fanyar és keserű.

Az ötödik leírásban egy férfi egyéni szónoklatát kísérhetjük végig, aki hosszú ömlengések és leereszkedések közepette próbál meg kiszedni valamit egy kisváros templomi közösségéből. Érdekes leírása ez annak, hogy a mai „biznisz világában” a rengeteg hangzatos karácsonyi szövegelés mennyire tekinthető valósnak és mennyire hatásvadásznak. Elgondolkodhatunk azon, hogy a média kötelező jellegű ömlengései lassacskán a nézettségnövelést és még több pénzt jelentik.

A hatodik történetben két gazdag család karácsonyi rivalizálását követhetjük nyomon, akik évről évre felül akarják múlni a másik üdvözlőlapját, mert szerintük csakis az ő ünnepi köszöntőjük az igazi és mélyről jövő. Mondanom sem kell egyikük számára sem az ünnepről szól valójában a dolog. Ez is inkább az abszurd humort képviseli.

Mindent egybevetve kellemes kis gyűjtemény ez, annak ellenére, hogy nem nevettem halálra magam. Közelebb áll ez az abszurd humorhoz, mint a vakbeles csiklandozáshoz, mégis azt mondom ajánlott irodalom ez, mert komolytalansága ellenére elgondolkodunk azon miről is szól manapság a Szeretet Ünnepe. Kíváló alkalom elolvasni a karácsonyi készülődések előtt.


Borostyán, 2008. október 12.
Eredeti cím: Holidays on ice



2008. október 5., vasárnap

Salamon Pál: Zariffa

Azért akadt meg a szemem ezen a könyvön, mert arab-zsidó környezetben játszódik. Mostanában nagyon érdekelnek a keleti vallások, kultúrák, ezért annak ellenére, hogy a fülszöveg szerint ez alapvetően egy szerelem története (ami annyira nem érdekel), úgy éreztem, hogy ez valami más lesz. És tényleg.
A fülszövegben ugyanis elkerülte a figyelmemet, hogy Salamon Pál ezt a regényt a főszereplő naplója alapján írta, azaz igaz történeten alapul. Nem tudom eldönteni, hogy Salamon Pál ennyire jó író-e vagy Zariffának köszönhető-e a történet gördülékeny, higgadt, kellemes stílusa. Nincsenek benne felesleges részek, minden mondatnak jelentősége van, mégis gyönyörűen van megírva a regény.

Zariffa Saada, líbiai zsidó lány életének egy szakaszát követhetjük nyomon benne 8 és kb. 16 éves kora között. A II. világháború környékén járunk, amikoris a zsidók helyzete Afrikában sem volt egyszerűbb, mint Európában. Ebben a politikai közegben éli mindennapjait Zariffa egy szegény, 8 gyermekes család sarjaként a tripoli gettóban. Mindennapjait befolyásolja ugyan a politika, kultúra, vallás, azonban ezek csak annyira vannak jelen a regényben, amennyire egy ilyen idős lányka életében lehetnek. A regény a történéseken kívül leginkább Zariffa lelkivilágát érzékelteti, ahogyan gyermeki naivsággal ugyan, de korát meghazudtoló komolysággal és rendkívüli érzelmi intelligenciával szemléli a világot, családtagjait, az embereket, saját magát.

És persze egy idő után beköszönt életébe a szerelem egy olyan szintén zsidó férfi személyében, aki sem életkorát, sem társadalmi osztályát tekintve nem a lányhoz való. De mindezek ellenére olyan vonzalom alakul ki kettejük között, aminél tisztább és erősebb szerelem nem nagyon létezik. A férfi, Simone, éppolyan gondolkodó, érzékeny és bölcs, mint a lány, talán ezért is vonzódnak ennyire egymáshoz.
A politikai események persze keresztbe tesznek a kapcsolatnak, de Zariffa érzelmei olyan mélyek, hogy olyan tettre képes párjáért, ami teljesen ellentmond neveltetésének, személyiségének.

Megkapó, szépen megírt, érzelmekkel és mély gondolatokkal teli regény.
Egy kritikában ezt írják róla: Jól szervezett élettörténet tehát a Zariffa cselekménye, de nem automatikusan jó szépirodalom: ami az ember személyes léte szempontjából fontos, szükséges felismerés, az irodalmi szempontból gyakran közhely.
Ez valóban így van, de én szeretem az ilyen személyes felismeréseket az élet dolgairól, mert megerősítik a sajátjaimat. (Persze a körítés nem mindegy....)Egyszóval nekem tetszett a könyv.




(Salamon Pál egyébként Izraelben él, így feltételezem, hogy ott találkozott Zariffával - aki hogy hogyan került oda, az kiderül a történetből.)

Az író saját honlapja: www.salamonpal.hu