2008. április 1., kedd

Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója

Nos, nekem nem szokásom ilyen csajos könyveket olvasni, de Sophie Kinsella könyvét követően elgondolkodtam. Pedig kapcsolatom ezzel a könyvvel nem kezdődött éppen zökkenőmentesen.


A boltkóros naplója - ahogyan azt a cím is sugallja - egy mániákusan vásárló nőről szól, aki a leglehetetlenebb kifogásokat találja ki arra, hogy neki miért is KELL megvásárolnia azokat a dolgokat amikre tulajdonképpen nincs is szüksége. És itt a bökkenő. Az elején annyira nehezen akceptáltam a gondolkodásmenetét, hogy felhúztam magam. Rebecca Bloomwood a főszereplő, ugyanis képes átlátszóbbnál átlátszóbb kifogásokat gyártani, csak hogy hallja a pénztárgép csilingelését. Nem csak másokat győz meg arról, hogy nincs a pénzügyeivel semmi baj a világon, hanem egy füst alatt önmagát is rendre becsapja. Legtöbbször a VISA kártyáját fenntartó bankkal kell a kapcsolatot felvennie, akiknek igen csak nagy türelmük van, és a sok sületlenség hallatán (és olvasatán) is képesek kedvesek és segítőkészek maradni.

A slusszpoén az, hogy mindezt egy pénzügyi befektetési újság írójaként teszi meg. Miközben másoknak befektetési tanácsokat osztogat, addig ő ki sem lát a rengeteg adósságból. Rebecca (vagyis Becky) azonban igen szerencsés, van egy barátnője Suze aki segít neki ha baj van, továbbá a lakbér rá eső részét is igen lazán kezeli. Na és persze ott vannak a szülei, akik nagyon szeretik, és amikor csak szükséges erőt adnak neki. Természetesen a szerelem sem maradhat ki a könyvből, anélkül nem lenne teljes a kép. Kettő is megadatik Beckynek, igaz hirtelenjében azonban egyikre sem mondaná hogy bárminemű esélye lenne nála. De hát végül is a szív közbeszól. Vagyis az ész, öööö nem, inkább mégiscsak a szív. A fene ez esetben mindkettő…. :D

Azért meg kell hagyni próbálkozik valamennyire pénzügyeinek stabilizálásával, de ahogy a rémes kifogásokat, ezeket is hasonló módon találja ki majd valósítja meg: élénk (és sokszor gyermeteg) fantáziája lehetetlenebbnél lehetetlenebb szituációkba keveri. Aztán végül is bekövetkezik az, ami már a legeleje óta várható: összecsapnak a hullámok főhősnőnk feje felett. Vajon képes-e kilábalni a slamasztikából, és ha igen benő-e végre a feje lágya? Megtalálja-e a boldogságot és elkezd-e végre felnőtt módjára gondolkodni?

Mindent egybevetve megkedveltem a főhőst, és a végén már nagyon drukkoltam neki, hogy egyenesbe jöjjön az élete. Képes voltam emiatt hétköznap éjjel fél háromig fennmaradni. A befejező sorokat követően elhatároztam hogy az ilyen „chick-lit” könyveket ezentúl nem teszem automatikusan vissza a polcra, hanem bevállalósabb leszek. Kellenek az ilyen könnyed kis olvasmányok is, főleg ha előtte olyan könyveket olvastunk mint például a Darázsgyár Iain Bankstől… Bleee.

Olyannyira sikeres lett ez a könyv, hogy már több folytatást is megélt. Mindez kicsiny hazánkra nem vonatkozik, inkább csak a világ más tájékaira. Igaz, már az is nagy csoda, hogy az első részt egyáltalán méltatták a kiadásra. (Újabb információk szerint a Kelly Kiadó már megjelentette a második részt a sokat sejtető Pánik a Plázában címmel)

Sőt már a film is készül belőle, de a premierre sajnos még várni kell. Az amerikai bemutató ha minden igaz csak 2009 Valentin napján lesz. Ezt a pechet. Addig megpróbálom angolul megszerezni a folytatásokat. Drukkoljatok. :D
FRISSÍTÉS: már látható a filmről egy előzetes. Ez alapján úgy tűnik, hogy több boltkóros könyvet gyúrtak egybe. Közben az írónőről is készítettünk egy behegyzést itt.





Itthon az Ulpius-ház Kiadó adta ki
Eredeti címe: The secret dreamworld of a shopaholic



Borostyán, 2008. március

Nincsenek megjegyzések: