2008. április 11., péntek

Feldmár András: Szégyen és szeretet

Jelentem, az első irományom rögtön nem lesz egy hagyományos könyvismertető, maradjunk inkább a hangulat- és élménybeszámolónál...
Feldmárról szinte mindenhol írják, hogy ő egy Kanadában élő magyar pszichológus, meg hogy szemben áll a pszichológia hagyományos útjaival [ezt például a wikipédia mondja], emiatt aztán sok támadás is éri innen-onnan. A szembenállás egyik fő oka, hogy "olyan szépen beszél az LSD-ről, hogy generációkat tud ránevelni a fogyasztására" -ahogy egy addiktológus tanárunk fogalmazott annak idején. Néhány előadása a neten is olvasható, a legtöbbje éppenséggel a Magyar Pszichedelikus Közösség honlapján... :o)
Ebben a könyvében viszont , amely szintén egy előadásának a kivonata, se LSD-ről, se extrém tudatállapotokról nincsen szó, a fő téma itt - a címben is beígért 'szégyenen' és 'szereteten' túl-, a bűntudat és a szorongás. Feldmár mesél, a hallgatóság kérdez, és ebből aztán egy nagyon érdekes párbeszéd kerekedik ki. Feldmárt nekem azért nagyon jó olvasni, mert rövid és tiszta és érthető és pattogós mondatai vannak. Én ezt szeretem. Nincs ködösítés, nyakatekert szakkifejezések, de vannak olyan gondolatok, amik elsőre lehetnek szokatlanok, de aztán rájövünk, mennyire igazak. Nem is bírok többet írni Feldmárról, gyorsan adok neki 10-ből 9-et, és bemásolok egy kis ízelítőt, amely ugyan egy másik előadásából való, de a 'Szégyen és szeretet'-ben is visszatér rá.
"Kétféle akarat van és pszichológiailag vagy lelkileg nagyon fontos tudni, hogy vannak olyan dolgok, amiket lehet akarni és vannak olyan dolgok, amiket nem lehet akarni. Abban a pillanatban, amikor valaki azt akarja, amit nem lehet akarni, akkor szorongani kezd. Na most, hogyha mi nem lennénk olyan hülyék, hogy orvosságot gyártunk a szorongásnak megoldására, akkor nagyon egyszerűen arra kellene figyelni, hogy amikor szorongok, akkor valószínűleg, majdnem, biztosan valamit akarok, amit nem lehet akarni. Tehát például én láttam olyan embereket, akik ahogy kocsit vezetnek és egy piros lámpa közeledik, akkor az izmaikat akaratosan megmerevítik, és - mintha imádkoznának –, azt mondják, hogy „Válts zöldre! Válts zöldre!”. Hát ez az akaratosságnak és a hülyeségnek a teteje. Viszont ezt csináljuk jobbra-balra."

Emellett ajánlom még a róla készült portréfilmet [Van élet a halál előtt?] , nézzétek meg!

stippistop

Nincsenek megjegyzések: