2008. március 31., hétfő

Sara Gruen: Vizet az elefántnak

Csenga véleménye

Nos ez egy tipikusan olyan könyv ami mellett első ránézésre elmegyünk, de ne tegyük! Amikor először megláttam egy katalógusban, jót mosolyogtam a cimén- "még hogy vizet az elefántnak nahát milyen kis lökött történet lehet ez?"

A történet egy idősek otthonából indul, ahol Jacob már a halált várja,de egy nap mikor cirkusz érkezik a városba és pont az idősek otthonával szemben, Jacob újra élni kezd, és emlékezni..... Azért is kedvencem ez a könyv mert nemcsak egy különleges emberi sorsot mutat be, hanem kapunk egy nagy adag pluszt is. Egy olyan világba pillanthatunk be ahol nem hétköznapi dolgok történnek, és ugyan ki az aki nem szereti a cirkuszt? A cirkuszt ahol mindenkinek megvan a helye a dolgok rendszerében, ahol elég egyetlen homokszem, hogy a gépezet elromoljon.

És ha ez még nem elég akkor, egy tiltott szerelem, és persze rengeteg okos, szerethető, állat és főként egy elefánt:) Aki csak lengyelül tud:)

A történet közben fény derül a könyv furcsa cimének mivoltára is.

Számomra letehetetlen volt a könyv,minden oldal tartogatott meglepetést,és nem várt fordulatot. És ha manapság megkérdezik mi a kedvenc állatom, már gondolkodás nélkül vágom rá,hogy az : Elefánt:)

Üdv:Csenga


Bejegyzés ideje: 2008 március 31.


Borostyán véleménye

Jacob Jankowski jó ember, bár néha dühbe gurul ha nem kapja meg a járókeretét, vagy rágásra alkalmatlan "bébipapi" van ebédre, aminek ugyanolyan íze volt mint tegnap. Jacob ekkor 90 vagy 93 éves. Maga sem tudja biztosan. Az idő már nem lényeges számára, már csak emlékezik és vágyakozik. Egy napon egy cirkusz veri fel sátrát az idősek otthonával szemben. Ez beindít egy folyamatot, és Jacob nem tud tenni ellene, elkezd emlékezni azokra az időkre, amikor sorsa mindörökre megpecsételődött.

Jacob Jankowski jó tanuló. 23 éves és nincs más dolga, mint túljutnia a záróvizsgákon, hogy édesapjához hasonlóan állatorvos válhasson belőle. Egy tragédia azonban mindent megváltoztat, egyedül marad a világon, egy fillér és diploma nélkül. A ’30-as években járunk ekkor, Amerikában a Gazdasági Világválság még javában érezteti negatív hatásait, amikor a szesztilalom következtében a csempészés jó üzletág volt és ami legfőbb: ekkor volt a cirkuszi élet csúcspontja.

Bóhocok, artisták, állatidomárok, egzotikus vadállatok, fura külsejű emberek és rengeteg háttérmunkás vagonokra felpakolva, állandó mozgásban, pihenő nélkül. Jacobnak szerencséje van, felveszik a cirkuszba mint állatorvos, de neki is ugyanúgy meg kell fognia a munka végét mint bárki másnak.

Megismerhetjük Al bácsit a lelketlen cirkuszigazgatót, Augustot a kétarcú állatigazgatót, bájos feleségét Marlenet akit mindenki szeret és a porondmunkásokat, akik arctalanul a háttérben gondoskodnak a népek szórakoztatásának zökkenőmentességéről. Nekik jár a legtöbb szidalom, a legnagyobb spórolás és az életük is folyamatosan veszélyben van.

Jacob észrevétlenül szerelmes lesz valakibe akibe nem lenne szabad, és ez veszélybe sodorja, nem csak őt, barátait is. Egy nap végül a tragédia bekövetkezik és sokan meghalnak. Jakob mindent látott és mindent hallott, de nem beszél róla évtizedeken át. Egészen mostanáig. Nekünk elmeséli.

Mindent egybevetve olvasmányos és izgalmas könyvre sikeredett. Rengeteget megtudhatunk az akkori cirkuszi életről, az írónő alapos kutatást végzett az ügyben. De valahogy a csúcspont nem az igazi és a végével sem vagyok teljesen kibékülve.

Ezért csupán 8 csillaggal jutalmazom meg






Bejegyzés ideje: 2008. április 29.

Frissítés: Megfilmesítik a könyvet! Reese Witherspoon (Marlena) és Robert Pattinson (Jacob) főszereplésével már zajlik a forgatás. A cirkuszigazgatót Christoph Waltz játssza, aki a Becstelen brigantikban alakította a roppant "megnyerő és szimpatikus" Hans Landa-t. 2011-re jósolják az amerikai bemutatót. A rendező Francis Lawrence, akinek a Constantine a démonvadász és a Legenda vagyok című filmeket is köszönhetjük. A forgatókönyvet Richard LaGravenese írta, aki az U.i.: Szeretlek című könyvet is filmvászonra "firkantotta".

2010. július 09.

Nincsenek megjegyzések: